Csilléry András

Csilléry András (Budapest, 1883. október 22. – Drummondville, Kanada, 1964. szeptember 4.) magyar fogorvos, politikus, népjóléti miniszter a Friedrich-kormányban.

Csilléry András
Magyarország népegészségügyi (népjóléti) minisztere
Hivatali idő 1919. augusztus 15. – november 24.
Előd	Szabó Imre
Utód	Peyer Károly
Született	1883. október 22. Budapest
Elhunyt	1964. szeptember 4. (80 évesen) Drummondville
Párt	Keresztény Községi Párt Keresztény Gazdasági és Szociális Párt Magyar Élet Pártja
Foglalkozás	politikus fogorvos stomatológus
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1908, sztomatológia)
A Wikimédia Commons tartalmaz Csilléry András témájú médiaállományokat.

Élete

Tanulmányait Budapesten kezdte, majd a berlini, müncheni és boroszlói egyetemeken folytatta. Oklevelet Budapesten szerzett 1908-ban.

1908-1911 között az osztrák-magyar közös hadseregben volt ezredorvos. Az első világháború elején a fronton teljesített szolgálatot orvosként, majd a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi előadója volt. Frontszolgálatáért később megkapta az ezüst Signum Laudis kitüntetést, majd a Magyar Vöröskereszt hadiékítményes II. osztályú díszjelvényét, valamint a porosz királyi Vöröskeresztet. Az Őszirózsás forradalom kitörése után a jobboldali mozgalmak egyik vezetője lett, megszervezte a Fehér Ház szervezetet, valamint a Peidl-kormány megbuktatásában is irányító szerepe volt, amikor behatolt a minisztertanácsi terembe és lemondásra szólította fel az éppen ülésező kormány tagjait. A Friedrich-kormányban népjóléti miniszternek nevezték ki, egyúttal az Ébredő Magyarok Egyesületének képviselője volt a kormányban.

A kormány lemondása után a Keresztény Községi Párt alelnöke lett. 1928-tól az OTI főorvos igazgatója. 1932-ben a Keresztény Gazdasági Párt, majd 1939-1944 között a Magyar Élet Pártja színében volt országgyűlési képviselő.

A Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének alapítója és ügyvezető igazgatója volt. 1938-1944-ig az Uj Budapest c. hetilap főmunkatársa volt. 1944 végén, az orvosi kar Németországba telepítését követően számos diák haláláért terhelte felelősség, mert a diákokat az SS-be akarta kényszeríteni. Emiatt a háború után kikérték, mint háborús bűnöst, de kiadatása elmaradt, a debreceni népbíróság 1947-ben – távollétében – 15 évi fegyházbüntetésre ítélte. Kanadába költözött, ott élte le hátralevő életét.

Források

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]
• Országgyűlési almanach 1884-1944 – Dr Csilléry András (Budapest I., Magyar Élet Pártja) , library.hungaricana.hu
• Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 1158. o. ISBN 963-547-414-8  
• Faludy György: Csilléry Andrásnak (1938)