Czirbusz Géza

(1853–1920) piarista szerzetes, földrajztudós, egyetemi tanár, író

Czirbusz Géza (Kassa, 1853. szeptember 17.Budapest, 1920. július 10.) piarista szerzetes, földrajztudós, egyetemi tanár, író.

Czirbusz Géza
Czirbusz Géza (Az Érdekes Ujság, 1916).jpg
Életrajzi adatok
Születési név Czirbusz Géza
Született 1853. szeptember 17.
Kassa, Abaúj-Torna vármegye., (ma: Kosiče, Szlovákia)
Elhunyt 1920. július 10., (66 évesen)
Budapest
Munkássága
Vallás katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Czirbusz Géza témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

A középiskolát Kassán, 1872-ben, a premontrei gimnáziumban, az egyetemet Budapesten végezte, ahol 1884-ben történelem-földrajz, 1890-ben német szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1886-ban A délmagyarországi bolgárok című dolgozatával doktorált. Mindezek mellett művészettörténetet, régészetet és filozófiát is hallgatott. A teológiát magánúton végezte el.

1873-ban mint egyetemi hallgató a Nemzeti Múzeum régiségtárában tevékenykedett. 1874. október 7-én – főként megélhetési okokból – belépett a piarista rendbe. 1878. június 10-én ünnepélyes fogadalmat tett, július 20-án pappá szentelték.

Tanított a rend iskoláiban Kecskeméten (1875-1877), Kisszebenben (1877-?), Nagykanizsán (?-?), Temesváron (1879-1883, 1899-1903), Veszprémben (1883-1884), Szegeden (1884-1889), Kolozsváron (1889-1891), Léván (1891-?), Székesfehérváron (?-?), Nagykárolyban (1892-1899), Sátoraljaújhelyen (1903-1906) valamint Nagybecskereken (1906-1910). Szaktárgyain kívül filozófiát és francia nyelvet is tanított. 1910-től az egyetemes földleírás nyilvános rendes tanára lett a Budapesti Egyetemen (ELTE).

Temesváron, mint a Délmagyarországi Természettudományi Társulat főtitkára működött, 1879-82 között ő szerkesztette a Természettudományi füzetek című kiadványt. Nevéhez fűződik a Délmagyarországi Néprajzi Múzeum megalapítása is.

Az erdélyi Kárpátegyesület választmányi tagja, a budapesti Néprajzi Társaság bolgár szakosztályának elnöke. 1915-ben a Szent István Akadémia II. osztálya tagjává választotta. A Magyar Állam (időszaki lap) című katolikus napilap tudományos rovatvezetője.

Tudományos műveinek a száma meghaladja a 170-et, ismeretterjesztő, publicisztikai írásainak száma egyelőre nem határozható meg. Legfőképpen földrajzi (föld- és néprajzi) területen alkotott, de történeti, közgazdasági, néprajzi, irodalomtörténeti, zenetörténeti, zeneelméleti, neveléstudományi, régészeti, művészettörténeti, sőt szépirodalmi művei sem hanyagolhatók el.

A földrajztudósSzerkesztés

Egyetemi tanári kinevezéseSzerkesztés

Jóllehet, korábbi földrajzi munkáival jelentős visszhangot – s nem kevés irigységet – keltett,[1] egyetemi tanári kinevezése óriási tudományos – és társadalmi – felzúdulást keltett. Kinevezésével ugyanis az elkötelezett katolikus Apponyi Albert kultuszminiszter gesztust kívánt gyakorolni a Katolikus Néppárt felé. Kinevezésének hírére a Magyar Földrajzi Társaság küldöttséget menesztett Bécsbe Ferenc Józsefhez, hogy elérjék: a király ne nevezze ki Czirbuszt egyetemi tanárrá.

Czirbusz működése, személyisége[2] – nagy műveltsége és éles esze ellenére – komoly ellenérzést váltott ki a geográfusok között. Professzori kinevezése után az ellene folyó támadás egyik irányítója Teleki Pál lett.[3] A Magyar Földrajzi Társaság pedig módszeresen igyekezett kiszorítani a szervezet életéből. A Földrajzi Közlemények pedig szinte szóra sem méltatta munkáit. Így munkássága a budapesti tudományegyetem földrajzi tanszékvezetőjeként törést jelentett a magyar földrajztudomány számára.

Földrajzi munkásságaSzerkesztés

Munkássága a törést alapvetően nem is az emberföldrajzi (akkori nevén antropogeográfiai) vizsgálatok megjelenésével, hanem azzal okozott, hogy a magát Hunfalvy-tanítványnak valló Czirbusz tevékenysége ellenpólust jelentett a Lóczy Lajos-féle természettudományos beállítottságú iskolával szemben. Elődje kiforrott földrajzi tudományos és oktatási rendszere ellen fordulva kiküszöbölt a földrajzból minden természetrajzi vonást, különösen geológiai alapot, szembeállítva vele a társadalomföldrajzot. Fő tantárgya az antropogeográfia, melyet Friedrich Ratzel nyomán, de azt sajátos magyar szempontból jelentősen továbbfejlesztve tanított. Emberföldrajzi orientációját – katolikus hitéből fakadóan is – a teremtett ember istenképisége, a földi élet antropocentrikussága is alátámasztotta rendszerében.

Munkásságában újdonságot jelentett – a kortársainál szélesebb empirikus alapokon álló – regionális földrajzi szemlélete is. Érdemeként említhető a magyar tudományos földrajzi szaknyelv megújítása.

Mindezek miatt is az a tíz év, amit a katedrán töltött, visszhangtalanul múlt el a szakma számára. Súlyosabb gondot jelentett, hogy – néha durva hangú – vitacikkeivel, kifogásolható minőségű közleményeivel, évekre diszkreditálta a földrajz társadalomtudományi részét.

MűveiSzerkesztés

Földrajzi témájú művekSzerkesztés

  • A partingadozások földr. eloszoltsága. Temesvár, 1880
  • Az óceáni medencék, mint földr. egyediségek. Temesvár, 1880
  • A délmagyarországi bolgárok ethnológiai magánrajza. Temesvár, 1882
  • Die südungarischen Bulgaren. Wien-Teschen, 1884
  • A krassován bolgárok. Bp., 1883
  • Balbi Adorján: Egyetemes földr-a. Átdolg. és bőv. 1-5. köt. 7 rész. Nagybecskerek, 1893–1905
  • Hegyen-völgyön. Tárcagyűjtemény. Nagykároly, 1896
  • Magyarország. Nagybecskerek, 1898
  • Magyarország a XX. évszáz elején. Temesvár, 1902 Online
  • Földrajz kézikönyv Kogutowicz Manó teljes földrajz atlaszához. 1-2. köt. Bp., 1904
  • A délmagyarországi katlanvölgyekről. Temesvár, 1906
  • A szegedi magyarság. Temesvár, 1906
  • Nemzetek alakulása anthropogeográfiai szempontból. Nagybecskerek, 1910
  • Homunculus, a nagy törtető. Hamerling Róbert gúnyos eposza. Budapest, 1912 (Klny. Cél)
  • A nemz. művelődés geográfiája és a geográfiai fatalisták. Budapest, 1912
  • A délmagyarországi németek. Budapest, 1913
  • A temes- és torontálmegyei bolgárok. Uo., 1913
  • Topografikus és geológiai földleírás. Uo., 1913
  • A hegyek alakulásának újabb elmélete. Bp., 1914
  • Albánia és az albán kérdés. Uo., 1915 (Klny. A Cél)
  • Az eu. háborúnak geográfiai alapjai. Uo., 1915
  • Anthropo-geográfia. 1-3. köt. Uo., 1915–1919
  • Határnevek és hágók a Kárpátokban. – 1904: Kovács Gézával szerk. a Déli Kárpátok, a Délvidéki Kárpátegyes. folyóir-ának 1-4. füz-ét

Egyéb művekSzerkesztés

  • Zene az ethnographiában. Szeged, 1885
  • Göthe Hermann és Dorothea c. idyllikus eposzának tartalmi fejtegetése. Kolozsvár, 1890
  • Wagner Richárd kultusza. Arad, 1913

JegyzetekSzerkesztés

  1. Balbi Adorján egyetemes földrajza fordítása, Magyarország a XX. évszázad elején
  2. Egy kortárs földrajztanár, Németh József, Németh László édesapja így írt egy vele való találkozásról (1898. december 5., Nagykároly): „De sajnáltam, hogy Dr. Czirbusz, az ismert földrajzíró, bár ott ült szembe velem, mégis egy-két szót sem váltott senkivel. Hallgatag, csöndes ember. Nyugodtan elült, míg tósztoltak; néha ő is ivott és koccintott velünk. Egyszer aztán őt is felköszöntötték, ami úgy kihozta sodrából, hogy néhány perc múlva hirtelen fölkelt, s elinalt (...)” (Németh József: Napló [1898-1911] In: U. ő: Napló [1898-1911] Hét év [1914-1921] Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: Füzi László. Magvető Könyvkiadó, Bp. [1993.] p. 31.)
  3. Czirbusz pedig „cserébe” haláláig akadályozta Teleki egyetemi magántanári habilitációját...

További információkSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Ablonczy Balázs: Teleki Pál. Osiris Kiadó, Budapest, 2005
  • Hajdú Zoltán: Czirbusz Géza, a magyar társadalomföldrajz „temetetlen” megalapítója. In: Abonyiné Palotás Jolán – Becsei József – Kovács Csaba (2002): A magyar társadalomföldrajzi kutatás gondolatvilága. SZTE Gazdaság- és Társadalomföldrajzi Tanszék. Felelős kiadó: Becsei József. Ipszilon Kiadó és Pedagógiai Szolgáltató Kft., Szeged, pp. 109–120.
  • Németh József: Napló [1898-1911] In: U. ő: Napló [1898-1911] Hét év [1914-1921]. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: Füzi László. Magvető Könyvkiadó, Bp. [1993.]