Dános

	Dános (Daneș)
	Légifelvétel az erődtemplommal
	; Dános címere
	; Dános címere
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Maros
Község	Dános
Rang	községközpont
Irányítószám	547200
Körzethívószám	0265
SIRUTA-kód	116509
	Népesség
Népesség	2088 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	36 (2011)
Népsűrűség	18,2 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	114,72 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 46° 13′ 16″, k. h. 24° 42′ 17″Koordináták: é. sz. 46° 13′ 16″, k. h. 24° 42′ 17″
	Dános weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Dános témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Dános (románul Daneș, németül Dunesdorf, szászul Dunesdref) falu Romániában, Erdélyben, Maros megyében, Dános község központja.

Nem tévesztendő össze a következővel: Dános (keresztnév).

Fekvése

Segesvártól 8 km-re nyugatra, a Nagy-Küküllő bal partján fekszik, az E60-as (DN13, DN14) út mentén.

Nevének eredete

Neve a Dénes férfinév alakváltozatából származik. Történeti névalakjai: Danus, latinul Vila St. Dyonisii (1348), Dansdorf (1393), Danis (1500 k.), Donnesdorf (1503), Donnydorff (1504), Dunesdref (1507), Danos (1671).

Története

A szentlászlói káptalanhoz és Segesvárszékhez tartozó szász falu volt. 1448-ban 38 családjával, három pásztorával, tanítójával és molnárjával a szék egyik legkisebb települése. Szászszentlászlóval folytatott határperéről a 14–16. században többször is megemlékeznek az oklevelek.

Mivel fontos útvonal mentén feküdt, a 16–17. században a törökök többször elpusztították. Először 1507-ben, majd 1550-ben égett le teljesen. Ezután még erőre kapott, sőt 1593-ban 90 gazdát számoltak össze benne. Az 1600-as években már újabb pusztítás érhette, mert az 1609-es adójegyzék 7 lakott telkét írta össze. 1656-ban Segesvárszék négy évi adómentességet biztosított a faluba települőknek. Azonban előbb 1658 augusztusában visszavonuló törökök, 1661 októberében tatárok pusztították el ismét. 1663-ban mindössze három család lakta.

Románokkal és szászokkal népesítették be újból. A betelepült románok 1668 megkapták a szász lakosok szabadparaszti státuszát, ezzel párhuzamosan határát is újraosztották. 1671-ben 28 román és hét szász „polgár”, öt román és egy szász „telepes” lakta. 1680-ban született statútuma szerint szász és román lakói közösen vállaltak részt vezetésében. Ez a dokumentum a legkorábbi fennmaradt segesvárszéki falurendtartás.

1849. március 24-én egy vadászcsapat megtizedelte lakosságát: 34 férfit (23 románt és 11 szászt) belelőttek a Küküllőbe.^[2]

1876-ban Nagyküküllő vármegyéhez csatolták. A bortermelésnek és a fakereskedésnek köszönhetően igen jómódú falu volt. Lehetséges, hogy az itt talált tőből származnak a híres Küküllők menti borszőlőfajta, a királyleányka mai erdélyi ültetvényei (egyik román neve dănășana). A 19. század második felében a vármegye valamennyi román közössége közül a dánosiak álltak a presztízshierarchia csúcsán.^[3] A század folyamán a komló termesztése is meghonosodott a faluban.

1945. január 15-én 41 szász lakosát a Szovjetunióba hurcolták, közülük négyen haltak meg a Donyec-medence bányáiban. A szocializmus idején és 1989 után szász lakossága elhagyta.

Lakossága

1850-ben 1305 lakosából 1015 volt román, 233 német és 57 cigány nemzetiségű; 1070 ortodox és 233 evangélikus lakosú.
1910-ben 1607 lakosából 1088 volt román, 292 német, 132 cigány és 95 magyar anyanyelvű; 1216 ortodox, 284 evangélikus, 55 római katolikus, 25 református és 18 zsidó vallású.
2002-ben 2185 lakosából 1911 volt román, 183 cigány, 63 magyar és 22 német nemzetiségű; 2091 ortodox, 28 római katolikus és 24 evangélikus vallású.

Látnivalók

Késő gótikus szász evangélikus csarnoktemplomát 1506-ban építették a falu elengedett adójából és a 19. század harmadik negyedében jelentősen átalakították. Tornyát 1927-ben építették, a régi, védelmi célokat is szolgáló erdélyi szász harangtornyok stílusában. Egyszerű kerítőfalának délkeleti oldalán kis harangtorony, kapubástyájának tetején gyilokjáró, szuroköntő nyílások láthatók.
Dombon álló ortodox temploma 1796-ban épült.

Híres emberek

Itt született 1893. február 23-án bessenyői Dr. Beöthy György Tibor nagyváradi kanonok (1939-től). Nagyváradi egyházmegyés pap, 1921 és 1924 között püspöki helynöki titkár volt Gyulán, majd 1924 és 1929 között Debrecenben. 1929-től apostoli kormányzósági irodaigazgató és főtanfelügyelő. Elhunyt 1963-ban.
Itt született 1919. november 28-án Cornel Regman irodalomtudós.

Gazdasága

Csőgyára a medgyesi székhelyű országos gázellátóhálózat számára termel.^[4]

Testvértelepülése

Evergem, Belgium

Források

Binder Pál: Közös múltunk. Bukarest, 1982

Jegyzetek

↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
↑ Verzeichniss der, während der jüngsten Revolution im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 6–7. o.
↑ Pompiliu E. Constantin: Însemnări din viață. Sighișoara, 1931, 46. o.
↑ www.tubex.ro

További információk

A község hivatalos webhelye (románul)
A település történetének szentelt webhely (németül)

Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro

[2] Verzeichniss der, während der jüngsten Revolution im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 6–7. o.

[3] Pompiliu E. Constantin: Însemnări din viață. Sighișoara, 1931, 46. o.

[4] www.tubex.ro

[1]

[2]

[3]

[4]