Főmenü megnyitása

Désháza település Romániában, Szilágy megyében.

Désháza (Deja)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Szilágyszeg
Irányítószám 457297
SIRUTA-kód 142587
Népesség
Népesség1262 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság1268 (2002)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Désháza (Románia)
Désháza
Désháza
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 21′ 17″, k. h. 23° 10′ 55″Koordináták: é. sz. 47° 21′ 17″, k. h. 23° 10′ 55″

FekvéseSzerkesztés

Szilágycsehtől délre, Nagyszeg és Szilágyszeg között fekvő település.

Nevének eredeteSzerkesztés

Nevét Deés nevű alapítójáról kapta.

TörténeteSzerkesztés

Nevét az oklevelek 1343-ban említették először Deésháza néven.

1414-ben Deshaza, 1428-ban Désháza, 1459-ben Deeshaza, 1461-ben Dezhaza néven írták.

A Kővárhoz tartozó tövisháti település, Deésháza a hagyomány szerint egykor a Versenytelek nevű határrészen feküdt, azonban a "háborús időkben" onnan költözött mai helyére.

1343-ban Deés fiai Damján és Péter voltak a település birtokosai.

1414-ben Zsigmond király a birtokot a Kusalyi Jakcs családnak adta.

1441-ben Deésházi család tagjai: Máté, Sebestyén, Tamás, Ferenc és Jakab voltak birtokosai.

1457-ben Tolvay Domokos kapta adományként a falut Mátyás királytól.

1549-ben Kővárhoz tartozott, és a Deésházi család birtokának írták.

1618-ban Móre Bálint özvegye és gyermekei osztoztak meg a birtokon.

1696-ban Haraklányi Istvánnak is volt itt birtokrésze.

1705-ben végzett összeíráskor Désháza birtokosai Alszegi János, a Petkes család tagjai, Németh Bálint, Nagy István, Hunyadi István, Fazekas István voltak.

1797-ben főbb birtokosai voltak Nagy Sándor, Baranyi Pál, Pelei Kiss Ferenc utódai és Kiss András.

1847-ben Désházának 225 református lakosa volt.

1890-ben 619 lakosából 609 magyar, 8 román, 2 egyéb nyelvű, ebből 8 görögkeleti, 600 református, 11 izraelita. A házak száma ekkopr 184 volt.

Désháza lakosainak fő foglalkozása az 1800-as évek végén a fazekasság (fazekasipar) volt. A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Szilágycsehi járásához tartozott.

Testvértelepülése 2009. szeptember 18-tól Páhi [Magyarország, Bács- Kiskun megye].

Lakosainak száma a 2011-es népszámlálás szerint 1262 fő, melyből magyar 1251.[3]

NevezetességekSzerkesztés

  • Református templomát 1858-ban szentelték fel.
  • Désháza másik nevezetessége a templom előtt álló emlékmű, amely a világháborúk és az 1989-es forradalom egyik helyi áldozatának állít emléket.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  3. Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Sălaj (angol nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. (Hozzáférés: 2017. február 2.)
  4. Fejér László.szerk.: Szabó Zsolt: Désháza, Szilágysági Magyarok. Bukarest - Kolozsvár: Kriterion Könyvkiadó, 356-360. o. (1999). ISBN 973-26-0565-0  (magyarul)

ForrásokSzerkesztés

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 265–271. o. Online elérés

Külső hivatkozásokSzerkesztés