Wikipédia

Dobor Dezső

(1954–2024) magyar szerkesztő, riporter, sportújságíró, sporttörténész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. július 20.

Dobor Dezső (Budapest, 1954. január 16. – 2024. március 13. vagy előtte) szerkesztő, riporter, sportújságíró, sporttörténész.

Dobor Dezső
Fotó: Róth Tamás
Fotó: Róth Tamás
Született1954. január 16.
Budapest
Elhunyt2024. március (70 évesen)[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • sportújságíró
  • lapszerkesztő
  • riporter
  • sporttörténész
A Wikimédia Commons tartalmaz Dobor Dezső témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

1972-ben kezdett dolgozni a Magyar Televíziónál, ahol évtizedeken át volt a Telesport munkatársa. Összesen kilenc olimpiáról közvetített, illetve tudósított. Több évtizeden keresztül látott el sajtófőnöki feladatokat különböző hazai sporteseményeken, alelnöke volt a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség Birkózó Bizottságának, valamint a Magyar Sportújságírók Szövetségének, emellett kétszer beválasztották a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség elnökségébe. Jelentős riport- és dokumentumfilmeket készített, illetve könyveket írt olimpiákról, magyar olimpiai bajnokokról, a magyar kosárlabdázásról, meghatározó magyar és külföldi sportolókról, edzőkről, futballcsapatokról.

Pályafutása

szerkesztés

1972-ben érettségizett a XIII. kerületi Közgazdasági Szakközépiskola (mai nevén BGSZC Károlyi Mihály Kéttannyelvű Közgazdasági Technikum) külkereskedelmi tagozatán, 1980-ban angol-történelem szakos középiskolai tanári diplomát szerzett az ELTE bölcsészkarán.

Középiskolai angoltanára Gyulai István volt, ő hívta 1972-ben a Magyar Televízió sportrészlegéhez, a Telesporthoz, ahol eleinte külsősként, majd 1980-tól belsős munkatársként dolgozott, néhány évnyi kihagyással egészen 2005-ig.[2][3]

Gyakornoki évei alatt sokat dolgozott együtt az annak idején főleg súlyemelést közvetítő Szőnyi Jánossal, ez is hozzájárult, hogy a későbbiekben ő lett ennek a sportágnak a felelőse a küzdősportok (birkózás, cselgáncs, ökölvívás) mellett.[4] Első alkalommal az 1981-es lille-i súlyemelő-világbajnokságról közvetíthetett élőben, bemutatkozása pozitív kritikákat kapott.[5][6]

Első jelentős munkája a népszerűvé vált Sportmúzeum című műsor szerkesztése volt 1982 és 1988 között, amely havonta 20 percben mutatta be a magyar sporttörténet kiemelkedő alakjait és eseményeit (a műsor elődje a szintén általa szerkesztett, 1981-ben havi 10 percben sugárzott Sportmozi volt).[2][7][8][9][10]

1993-ban kinevezték a Telesport felelős szerkesztőjévé, ezt a pozíciót 1996-ig töltötte be, majd 1997 és 1998 között a háttérműsorok rovatvezetője volt.[2][11] Négy nyári (1988, 1992, 1996, 2004), valamint egy téli olimpiáról (1998) közvetített kommentátorként,[2] emellett további négy (három nyári és egy téli) olimpiáról tudósított.[12] A Magyar Televízión kívül dolgozott még a HungaroSportnál (1999),[2] az RTL Klubnál (2006–2007-ben a Havazin című műsor főszerkesztőjeként),[13] valamint az Echo TV-nél szintén főszerkesztőként (2008–2011).[14]

1985-től kezdve rendszeresen látott el sajtófőnöki feladatokat kiemelt jelentőségű magyarországi sporteseményeken, nyári és téli sportágaknál egyaránt,[2] például kosárlabda BEK-döntőn (1986, Budapest),[15] a Formula–1 magyar nagydíjon (1988),[16] súlyemelő-világbajnokságon (1990, Budapest)[17] és Európa-bajnokságon (1992, Szekszárd),[18] mezeifutó-világbajnokságon (1994, Budapest)[19] és Európa-bajnokságon (2012, Budapest),[20] ökölvívó-világbajnokságon (1997, Budapest),[21] női kosárlabda-Európa-bajnokságon (1997, Budapest),[22] szabadtéri atlétikai Európa-bajnokságon (1998, Budapest),[23] műkorcsolya Európa-bajnokságon (2004 és 2014, Budapest),[24][25] cselgáncs Európa-bajnokságon (2013, Budapest),[24] rövidpályás gyorskorcsolya-világbajnokságon (2013, Debrecen),[26] junior műkorcsolya-világbajnokságon (2016, Debrecen),[27] valamint a Bécs–Budapest Szupermaratonon több éven át.[28][29]

Részt vett az 1985-ben létrejött Magyar Olimpiai Akadémia megalapításában.[30] 1988-tól három cikluson keresztül tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak, 1986 és 1992 között a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség Birkózó Bizottságának alelnöki posztját töltötte be, több éven át szintén alelnöke volt a Magyar Sportújságírók Szövetségének,[12] 2008-ban kinevezték a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség sajtófőnökévé is.[31] 2009-ben és 2013-ban – összesen nyolc évre – beválasztották a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség (AIPS) elnökségébe.[32][33] A 2010-es években több alkalommal sajtófőnöke volt az év sportolója díjátadó gálának.[34][35][36]

Több jelentős kiállítás sportkurátoraként dolgozott: Álmok Álmodói, világraszóló magyarok (2002),[37] Mi, Magyarok Látogatóközpont (2014),[38] Világraszóló Bajnokaink (2021).[39][40] 2016-tól az Olimpiai Bajnokok Klubjának titkári teendőit látta el.[41][42] Főszerkesztője és szerzője volt a Magyar Kosárlabda Archívum Alapítvány által működtetett, a hazai kosárlabdázás történetét bemutató Kosárlabda-múzeum című virtuális kiállításnak,[43][44] kurátora a 2022-ben Budaörsön megnyitott Magyar Kosárlabda-múzeumnak.[45]

Több portréfilmet készített világhírű magyar és külföldi sportolókról, így Puskás Ferencről, Papp Lászlóról, Eusébióról, Franz Beckenbauerről, Ayrton Sennáról, Carl Lewisról és a nyolcszoros Mr. Olympia-győztes testépítőről, Lee Haney-ról.[2][12]

Egyik legismertebb televíziós munkája az Olimpiai arcképcsarnok című, három évig készített, 1994-re befejezett tízrészes sorozat, amely bemutatja az addigi magyar olimpiai bajnokokat, szám szerint 134-et, megszólaltatva a filmben az összes akkor még élő bajnokot.[46] Ugyanebben az időben készült A világ nagy futballklubjai című négyrészes riportfilmje, amely világhírű futballklubokat (AFC Ajax, Liverpool FC, AC Milan, Real Madrid CF) mutat be. Szintén 1994-ben a negyedik világbajnoki címét megszerző brazil,[47] 1998-ban pedig az első VB-győzelmét elérő francia labdarúgó-válogatottról készített riportfilmet.[48]

Jelentős alkotása a Zoltán János Péterrel közösen rendezett, az 1956-os melbourne-i olimpiáról szóló, 2005-ben bemutatott Olimpiának indult… című dokumentumfilmje,[49] valamint a film alapján készült, azonos című könyve.[50] Munkásságáért számos díjjal tüntették ki.

Díjai, elismerései

szerkesztés
  • Ezüstgerely díj második helyezett (1988) A női atlétika kezdeti lépései című filmért (szerkesztő: Dobor Dezső, riporter: Gyulai István, rendező: Mahrer Emil)[51]
  • Magyar Népköztársasági sportérdemérem bronz fokozata (1987)[52]
  • Magyar Népköztársasági sportérdemérem arany fokozata (1988)[53]
  • Az Év Televíziós Újságírója (1992)[54]
  • MOB-médiadíj (1993) az Olimpiai arcképcsarnok című tízrészes sorozatért[2][55]
  • Ezüstgerely díj (1994) az Olimpiai arcképcsarnokért és A világ nagy futballklubjai című filmért[54][56]
  • Sportsajtódíj (1995)[54]
  • Palermo város különdíja (1997) a Nemzetközi sportfilmfesztiválon a Puskás Ferencről szóló filmért[2]
  • A Magyar Sportújságírók Szövetségének kitüntetése a sportújságírás világnapján (1998)[57]
  • Az év sportújságírója (2003)[58]
  • A Magyar Sportújságírók Szövetsége Nívódíjának második helyezettje (2011)[59]
  • Ezüstgerely életműdíj (2003)[2]
  • Nemzeti Sportszövetség különdíja (2007) az Olimpiának indult… című filmért (Zoltán János Péterrel közösen)[60]
  • MOB-médiadíj oklevél-elismerés (2007) az Olimpiának indult… című filmért (Zoltán János Péterrel közösen)[55]
  • Ezüstgerely díj második helyezett (2011) az 1960-as római olimpiáról szóló Olimpiász című filmért[61]
  • MOB Fair Play-díj (2013)[12]
  • MOB-médiadíj oklevél-elismerés (2016) a 2015-ös kvangdzsui nyári universiade magyar médiacsapatának: Dobor Dezső stábfőnök, Marjai Péter és Forró Gábor[55]
  • Ezüstgerely díj második helyezett (2020) A Prokopp című könyvért (társszerzők: Dávid Sándor és Prokopp László)[62]
  • Ezüstgerely díj (2022) a Keleti 100 – „Mert szeretek élni…” című könyvért (társszerző: Dávid Sándor)[63]

Fontosabb könyvei

szerkesztés
  • Kosárlabda-évkönyv (szerk.) – 1983/1984, 1985/1986, 1986/1987, 1987/1988, 1988/1989[64]
  • Dobor Dezső (szerk.): Edzőóriások – A magyar sport halhatatlan mesterei (2004)[65]
  • Dobor Dezső: Olimpiának indult… (2006)
  • Dobor Dezső (főszerk.): Sportkaleidoszkóp (2007)[14]
  • Hódy László, Dobor Dezső (szerk.): Osztályidegenből halhatatlan (2017) – Hódy László Európa-bajnok (1955) kosárlabdázó önéletrajzi könyve[66]
  • Dobor Dezső, Dávid Sándor, Prokopp László: A Prokopp (2018) – az első magyar olimpiai bajnok (1912) sportlövő, Prokopp Sándor pályafutásának története[62]
  • Dobor Dezső, Dávid Sándor: Keleti 100 – „Mert szeretek élni…” (2020) – Keleti Ágnes ötszörös olimpiai bajnok tornász pályafutásának története a közelgő 100. születésnapja alkalmából[67]

Fontosabb televíziós munkái

szerkesztés
  • Brazília, a négyszeres győztes (riportfilm, 1994)
  • Olimpiai arcképcsarnok (portré- és dokumentumfilm a magyar olimpiai bajnokokról, 1994)
  • A világ nagy futballklubjai (riportfilmek az Ajaxról, a Liverpoolról, a Milanról és a Real Madridról, 1994)
  • Egy cserép virág helyett… (dokumentumfilm Ayrton Sennáról, 1995)
  • Puskás Ferenc – Egy legenda életre kel (portréfilm, 1997)
  • Diadalív (riportfilm a világbajnok francia labdarúgó-válogatottról, 1998)
  • Minden kosár egy győzelem (dokumentumfilm a magyar kosárlabda történetéről a Magyar Kosárlabda Szövetség fennállásának 60. évfordulóján, 2002)
  • Fejezetek egy megperzselt napló lapjairól (dokumentumfilm a Budapest Sportcsarnok létrejöttéről és leégéséről, 2003)
  • Olimpiának indult… (dokumentumfilm az 1956-os melbourne-i olimpiáról, 2005)
  • Minden nap új nap – Szupermaraton (riportfilm a Bécs–Pozsony–Budapest Szupermaratonról, 2006)

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Meghalt Dobor Dezső, 2024. március 13.
  2. ↑ a b c d e f g h i j Dobor Dezső. Televíziós Művészek Társasága. (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.)
  3. ↑ Gyulai István. GyulaiMemorial.hu. [2020. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.)
  4. ↑ „Az erős emberek világa”, Nemzeti Sport(Krém), 2015. december 23., VI. oldal (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.) 
  5. ↑ Feleki László (1981. szeptember 22.). „Lille-i egyebek”. Képes Sport 28 (38), 20. o. (Hozzáférés: 2020. október 3.) 
  6. ↑ Homoródi József. „A közvetítések színvonala”, Dolgozók Lapja, 1981. szeptember 22. (Hozzáférés: 2020. október 3.) 
  7. ↑ „Sportmúzeum a tv-ben”, Esti Hírlap, 1982. január 19. (Hozzáférés: 2020. október 3.) 
  8. ↑ „Egy tévéműsor jubileumára – Nyolc óra sporttörténet”, Népsport, 1984. január 6., 6. oldal (Hozzáférés: 2020. október 3.) 
  9. ↑ „A régiekről nem feledkeznek meg”, Népsport, 1988. december 17., 7. oldal (Hozzáférés: 2020. október 3.) 
  10. ↑ (1981. június 22.) „Olimpiatörténeti tarkaságok”. Egyetemi lapok – Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja. (Hozzáférés: 2020. október 3.) 
  11. ↑ „Együtt marad a Telesport – Senkit nem tiltanak le a képernyőről”, Magyar Hírlap, 1997. május 10., 26. oldal (Hozzáférés: 2020. szeptember 25.) 
  12. ↑ a b c d Fair Play méltatások (2014 díjátadás). olimpia.hu, 2014. május 26. (Hozzáférés: 2020. szeptember 17.)
  13. ↑ Osztrákokat honosítana a magyar síszövetség. origo.hu, 2006. október 26. (Hozzáférés: 2020. szeptember 25.)
  14. ↑ a b Dobor Dezső. Media Against Racism in Sport pp. 8, 2012. szeptember 13. (Hozzáférés: 2020. szeptember 16.)
  15. ↑ „Cibona másodszor, Zalgiris először?”, Népszava, 1986. április 3., 15. oldal (Hozzáférés: 2020. szeptember 25.) 
  16. ↑ (1988. szeptember 21.) „Pano-lárma”. Autó-Motor, 57. o. (Hozzáférés: 2020. szeptember 25.) 
  17. ↑ „Mától erős emberek vb-je”, Népszava, 1990. november 10., 15. oldal (Hozzáférés: 2020. szeptember 25.) 
  18. ↑ „Czanka Attila és Szanyi Andor jó formában várja a szekszárdi nyitányt”, Nemzeti Sport, 1992. február 22., 6–7. oldal (Hozzáférés: 2020. szeptember 26.) 
  19. ↑ „Mezeifutó VB, Budapest – Sztárparádé a pályán és azon kívül”, Nemzeti Sport, 1994. március 22., 19. oldal (Hozzáférés: 2020. szeptember 25.) 
  20. ↑ Futó Csaba: Késnek a csapatok a mezeifutó-Eb-ről. 24.hu, 2012. december 7. (Hozzáférés: 2020. szeptember 26.)
  21. ↑ „Minőségi mezőny a ringben – Hat olimpiai bajnok indul a budapesti ökölvívó-világbajnokságon”, Népszava, 1997. november 17., 11. oldal (Hozzáférés: 2020. szeptember 26.) 
  22. ↑ „Női kosárlabda Európa-bajnokság”, 24 óra, 1997. június 4., 11. oldal (Hozzáférés: 2020. szeptember 26.) 
  23. ↑ „A kettős rangadó a szurkolókon múlik – Az öreg Népstadion megfiatalítva várja Európa legjobb atlétáit”, Napi Magyarország, 1998. június 4., 14. oldal (Hozzáférés: 2020. szeptember 25.) 
  24. ↑ a b Dobor Dezsőt Fair Play-díjjal jutalmazták. Magyar Sportújságírók Szövetsége. (Hozzáférés: 2020. október 22.)
  25. ↑ „Világsztárok a Budapest Sportarénában – A műkorcsolyázó Európa-bajnokságra hazalátogatnak külföldön élő nagyjaink”, Mai Budapesti Nap, 2004. január 21., 16. oldal (Hozzáférés: 2020. szeptember 26.) 
  26. ↑ Dobor Dezső: Rövidpályás gyorskorcsolya vb: Megkezdődött a jég hízlalása. olimpia.hu, 2013. február 14. [2020. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 22.)
  27. ↑ Elkezdődött a junior műkorcsolya és jégtánc vb Debrecenben. Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség, 2016. március 17. (Hozzáférés: 2020. október 22.)
  28. ↑ Havasréti Béla. „Még tíz nap a Bécs-Budapest szupermaratoniig – Rekordszámú nevezések”, Nemzeti Sport, 2002. október 9., 19. oldal (Hozzáférés: 2020. szeptember 26.) 
  29. ↑ „Öt nap alatt Bécsből Budapestre”, Budapesti Nap, 2003. október 10., 24. oldal (Hozzáférés: 2020. szeptember 26.) 
  30. ↑ „Megalakult a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsa”, Esti Hírlap, 1985. október 24. (Hozzáférés: 2020. október 3.) 
  31. ↑ Fábik Tibor: Gyurkovics Ferenc: olimpiai ezüstérmesnek érzem magam. origo.hu, 2010. január 28. (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.)
  32. ↑ Török Gusztáv: Ezüstérmes Dobor Dezső. sumo.hu, 2013. április 26. [2020. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.)
  33. ↑ Szöllősi az AIPS Europe alelnöke!. Magyar Sportújságírók Szövetsége. (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.)
  34. ↑ Dobor Dezső. „Az év sportolói”, Háromszék, 2012. december 6., 8. oldal (Hozzáférés: 2020. október 3.) 
  35. ↑ Kínyó Norbert: A sportújságírók lehetetlen küldetése. jochapress.hu, 2013. december 12. (Hozzáférés: 2020. október 3.)
  36. ↑ Eredményhírdetés csütörtökön. atletika.hu, 2014. december 15. (Hozzáférés: 2020. október 3.)
  37. ↑ Berkecz Mária (2002). „Kiállítás a valamikori Ganz gyár területén”. Magyar Múzeumok 8 (2), 4–7. o. (Hozzáférés: 2020. október 3.) 
  38. ↑ Dér Cs. Dezső, Papp-Váry Árpád: Amiről még a cink.hu is jót írt – A „Mi, magyarok” látogatóközpont kreatív koncepciója. papp-vary.hu, 2018. (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.)
  39. ↑ A Kemény-aranyak máig slágertéma. Magyar Olimpiai Bizottság, 2021. szeptember 15. (Hozzáférés: 2021. szeptember 16.)
  40. ↑ Világraszóló Bajnokaink. M4Sport.hu, 2021. (Hozzáférés: 2021. október 3.)
  41. ↑ A klub története. olimpia.hu, 2012. június 12. [2020. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 3.)
  42. ↑ Az Olimpiai Bajnokok Klubja elnöksége. olimpia.hu, 2012. június 12. [2020. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 3.)
  43. ↑ Kosárlabda Múzeum a világhálón. hunbasket.hu, 2015. június 7. (Hozzáférés: 2020. október 3.)
  44. ↑ Csapatom!. kosarlabdamuzeum.hu. (Hozzáférés: 2020. október 3.)
  45. ↑ Az 1955-ös Eb-aranytól Dávid Kornél NBA-csukáján át a Sopron Euroliga-trófeájáig. nso.hu, 2022. október 28. (Hozzáférés: 2022. november 23.)
  46. ↑ (1994. február 8.) „Világraszóló alkotás”. Nemzeti Képes Sport 5 (37), 20. o. (Hozzáférés: 2020. szeptember 17.) 
  47. ↑ „Képernyőn a Senna-sztori és a brazil világbajnok csapat”, Nemzeti Sport, 1994. december 29., 2. oldal (Hozzáférés: 2020. október 3.) 
  48. ↑ „Diadalív”, Nemzeti Sport, 1998. december 13., 4. oldal (Hozzáférés: 2020. október 3.) 
  49. ↑ „Kétségek olimpiája”, Magyar Hírlap, 2006. október 12., 18. oldal (Hozzáférés: 2020. október 3.) 
  50. ↑ „Dobor Dezső: Olimpiának indult”, Háromszék, 2006. december 7., 8. oldal (Hozzáférés: 2020. október 3.) 
  51. ↑ „Kiosztották az Ezüstgerely Pályázat nyerteseit”, Népsport, 1988. május 21., 5. oldal (Hozzáférés: 2020. október 4.) 
  52. ↑ „Elismerések a Magyar Sajtó Napján”, Népsport, 1987. december 9., 9. oldal (Hozzáférés: 2020. szeptember 26.) 
  53. ↑ (1988. február 23.) „Személyi rész”. Magyar Közlöny (4), 106. o. (Hozzáférés: 2020. szeptember 2.) 
  54. ↑ a b c Dobor Dezső. pim.hu. (Hozzáférés: 2020. szeptember 15.)
  55. ↑ a b c MOB Média díjasok. olimpia.hu. [2018. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 3.)
  56. ↑ „Átadták az Ezüstgerely-díjakat”, Nemzeti Képes Sport, 1994. március 22., 19. oldal (Hozzáférés: 2020. szeptember 17.) 
  57. ↑ Sportújságírás Világnapján kitüntettek. Magyar Sportújságírók Szövetsége. (Hozzáférés: 2020. szeptember 26.)
  58. ↑ A kajakos Kovács Katalin újabb elismerése. Index.hu, 2004. február 6. (Hozzáférés: 2020. szeptember 15.)
  59. ↑ Nívódíjasok. Magyar Sportújságírók Szövetsége. (Hozzáférés: 2020. szeptember 15.)
  60. ↑ „Magyar sport csak egy van! – A Nemzeti Sportszövetség is megválasztotta a legjobbakat”, Nógrád Megyei Hírlap, 2007. február 20., 12. oldal (Hozzáférés: 2020. szeptember 26.) 
  61. ↑ Három díjat “söpört be” a kajak-kenu sport az Ezüstgerely pályázaton. kajakkenusport.hu, 2011. november 21. (Hozzáférés: 2020. szeptember 26.)
  62. ↑ a b Ezüstgerely díjas a Prokopp!. Magyar Sportlövők Szövetsége, 2020. július 20. (Hozzáférés: 2020. szeptember 26.)
  63. ↑ Átadták az ezüstgerely-díjakat. webradio.hu, 2022. május 18. (Hozzáférés: 2022. május 19.)
  64. ↑ Kosárlabda-évkönyv. antikvarium.hu. (Hozzáférés: 2020. október 5.)
  65. ↑ Edzőóriások. antikvarium.hu. (Hozzáférés: 2020. október 26.)
  66. ↑ Németh Andrea: Nagy idők tanúja – Hódy László. Nemzeti Sport Online, 2017. június 4. (Hozzáférés: 2020. október 4.)
  67. ↑ Vasdiplomát kapott Keleti Ágnes ötszörös olimpiai bajnok tornász. Sport365, 2020. július 24. (Hozzáférés: 2020. szeptember 30.)

Források

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dobor_Dezső&oldid=27302129”