Egres (település)
Egres (románul Igriș) falu Romániában, Temes megyében.
| Egres (Igriș) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagyszentpéter |
| Irányítószám | 307386 |
| SIRUTA-kód | 158751 |
| Népesség | |
| Népesség | 1115 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 6 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 87 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Egres
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 06′ 46″, k. h. 20° 47′ 08″Koordináták: é. sz. 46° 06′ 46″, k. h. 20° 47′ 08″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
FekvéseSzerkesztés
Őscsanád és Újszentpéter között, a Maros bal partján fekvő település.
TörténeteSzerkesztés
Egres Árpád-kori monostorát 1179-ben abbas de Egres, Egris néven említették először az oklevelek. A mellette levő Egres falut és népét csak 1330-tól említették az oklevelek egy tanúkihallgatással kapcsolatban.
1179-ben itt az Egresi ciszterci monostort említette egy oklevél, melyet III. Béla alapított és Franciaországból, Pontigny szerzetesei népesítették be.
1239 körül az egresi monostornak francia és magyar szerzetesei voltak, és Potigni filiája volt, de 1207-ben maga is létesített filiát Erdélyben, Kercen és 1266-ban egy monostorban, melyet a halicsi hercegnő alapított.
Az Egresi apátságnak számos birtoka volt, melyeket II. András király adományozott a monostornak: így Erdélyben 1205-ben Monora, 1318-ban Farkastelke, 1311-1342 között Apátfalva, Csanád, Selyk, Sorostély, 1330-ban Csanádban Pabar került a birtokába.
A monostor jelentőségét mutatja, hogy hiteleshelyi működést folytatott, apátja pedig 1213 és 1342 között többször szerepelt pápai megbízottként is.
1233-ban itt temették el Jolánta királynét, majd 1235-ben pedig II. András királyt is.
A tatárjárás idején 1241-ben a várszerűen megerősített monostort, melyben az asszonynép és a katonaság is meghúzódott, a tatárok ostrom alá vették. Bár a monostorban lévők megadták magukat, a tatárok nagy részüket mégis lemészárolták.[2] Az apátnak azonban sikerült elmenekülnie. 1247-ben azonban a monostor újraéledt.
1280-1282 évi lázadásukkor a kunok megtámadták a monostort is, ahol ekkor a királyi kincseket őrizték, de végül Bölényfő András közreműködése folytán mégis sikerült megvédeni.
Az egresi cisztercita monostor az idők során elpusztult, de romjai még a 20. század elején is láthatók voltak.
Egres egykori földesurai a Szapáryak voltak.
Egres az 1900-as évek elején Torontál vármegye Perjámosi járásához tartozott.
1910-ben a településnek 3482 lakosa volt, melyből 49 magyar, 251 német, 3154 román volt, ebből 285 római katolikus, 281 görögkatolikus, 2895 görögkeleti ortodox volt.
NevezetességekSzerkesztés
- A ciszterci kolostor romjai. Ide temették II. András magyar királyt.
- Bartók Béla Román népi táncok című művében két egresi furulyatánc szerepel.[3]
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Daniela Tănase-Major Balázs 2020: Preliminary Data Regarding the Archaeological Research Performed between 2016 and 2019 at the Cistercian Abbey in Igriș/Egres, Timiș County. Ziridava - Studia Archaeologica 34.
- ↑ Bíró Viola: Bartók és a román népzene kutatás és komponálás 1909–1918 között. apps.lfze.hu (2018) (Hozzáférés: 2021. feb. 20.) [doktori disszertáció]
ForrásokSzerkesztés
- Borovszky Samu: Csanád vármegye.
- Fényes Elek: Csanád vm.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
.svg){kind=small}