Amy Lyon (Ness, Cheshire, Anglia, 1761. – Calais, 1815. január 15.) angol társasági hölgy, Emma Hart néven ismert festőmodell és táncosnő, majd Lady Emma Hamilton Sir William Hamilton nápolyi brit nagykövet felesége, Mária Karolina nápoly–szicíliai királyné bizalmas barátnője és Horatio Nelson brit altengernagy szerelme. Ismertté vált szerelmi ügyei, kifinomult pantomimhoz közelítő előadóművészete a 1819. század fordulóján az előkelő társaságokban Európa-szerte ismert személyiséggé tették.

Emma Hamilton
(Amy Lyon)
Emma, Lady Hamilton by George Romney.jpg
Született 1765. április 26.[1][2][3]
Neston
Elhunyt 1815. január 15. (49 évesen)[4][1][5][2][6][3]
Calais
Állampolgársága
Házastársa
Élettárs Horatio Nelson
Gyermekei Horatia Nelson
SzüleiMary Kidd
Henry Lyon
Foglalkozása
Halál okaVérhas
A Wikimédia Commons tartalmaz Emma Hamilton témájú médiaállományokat.
Emma, mint bacchánsnő (M.L.É. Vigée-Lebrun festménye, 1790–1791. Háttérben a Vezúv, Sir Charles vesszőparipája.

ÉleteSzerkesztés

Viharos ifjúkoraSzerkesztés

Amy Lyon 1761-ben egyszerű sorból született a Neston város közelében fekvő Ness faluban, az északnyugat-angliai Cheshire grófságban. Apja, Henry Lyons kovácsmester, Amy születése után két hónappal meghalt. A kislányt anyja, született Mary Kidd nevelte fel, az észak-walesi Flintshire grófsághoz tartozó Hawarden városban. Amy nem járt iskolába. Csak négyéves korában keresztelték meg, keresztlevelének dátuma 1765. április 26.. Egyes források ezt adják meg születésének időpontjaként.

1777-től anyjával élt Londonban, ahol szolgálólányként dolgozott egy családnak. Itt ismerkedett meg egy máski szobalánnyal, aki színházi munkába bevonta a Drury Lane Színházban a Covent Gardenben. Itt több színésznő szobalánya lett. Innen csatlakozott egy másik színházhoz, ahol táncos és modell munkát is kapott. Szépsége mellett jól is táncolt és énekelt, így több férfi hódolója is akadt magas társadalmi körökből. 1781-ban, 16 éves korában, akkori egyik hódolójától, Sir Harry Featherstonhaugh-tól egy leánygyermeke is született, akit Emma Carew-ként kereszteltek meg , és aki nevelését déd-nagymamájára bízták Hawarden-ben élete első 3 évében. A kislányt gyakran látogatta, egy ideig Londonben maga is nevelte. Később egy manchesteri iskolamester és felesége nevelték.

Sir Harry Fetherstonhaugh nem vette könnyedén a nem kívánt gyermek születését és Emma előbbi barátjához Charles Francis Greville (1749–1809), Warwick akkori grófjának másodszülött fiához fordult támogatásért. Az ő barátnőjeként és kérésére nevét később Mrs Emma Hartra változtatta. Édesanyja Mrs Cadogan is vele élhetett, részben segítségnek, részben kísérőnek. Greville egy kis házat bérelt Emmának az Edgware Row-n, Paddington Green-ben, ami akkoriban falusias része volt Londonnak.

A legmagasabb körökbenSzerkesztés

Charles Francis Greville Emma eltartásának költségeit csökkentendő elküldte őt barátjához, George Romney festőhöz, hogy üljön neki modellt. Romney, aki épp új modellt és múzsát keresett, szintén Emma szépségének hatása alá került, nagyszámú romantikus és igen sikeres portrét és festményt készített róla. Ezzel vált Emma ismertté festményeket vásárló és értékelő társadalmi körökben.

1786-ban Charles Greville, aki hatalmas adósságokat halmozott fel, elhatározta, hogy mégis inkább egy hozzáillő családból keres magának gazdag feleséget.Ezért Emmától megszabadulandó elküldte Nápolyba látogatóba, és javasolta nagybátyjának, a megözvegyült Sir William Hamiltonnak (1730–1803), hogy társasági életét bízza rá. Sir William 1764 óta a brit kormány nápolyi nagykövete volt, emellett műgyűjtő is. Sir William számára megnyugtató volt, hogy unokaőccsének a gazdag feleséggel jó háttere lesz és a továbbiakban nem ő fizeti Greville tetemes adósságait.

Sir William Hamilton az antik tárgyak szépsége mellett azonban Emma szépségét és bájos lényét, vidám természetét is csodálni kezdte, igen gyorsan beleszeretett a nála 35 évvel fiatalabb Emmába. Sőt – Greville és az egész arisztokrata társaság legnagyobb megdöbbenésére – 1791. szeptember 6-án a londoni Szent György templomban feleségül is vette. Sir William társaként Lady Hamilton, a nápolyi britt nagykövet hitvese lett.

Nápolyban találta ki az antik szobrok és színpadi szereplés keverékét, az un Attitude-öt. Ezek életképek, életre lehelt klasszikus jelentek, művek voltak. Az európai társaság krémje nápolyba látogatva vendégként csodálhatta meg és vitte hírét ennek az új művészetnek. Követői is akadtak.Emma klasszikus ruhákon szépséges fátylat viselve ógörög mondák és római történelmi események élőképeit adta elő Médeiától Kleopátráig. Illusztris művészek, írók, arisztokraták Európa minden országából igyekeztek a Hamilton-szalon fogadásaira, köztük az akkor már nagyhírű Johann Wolfgang von Goethe német költő. Uralkodók is megfordultak nála, szalonjából új társasági táncok és új, görögösen lenge ruhadivatok indultak hódító útjukra. Szépségével és művészetével olyan hírnévre tett szert, amit mai művészettörténészek[9] Marilyn Monroe-éhoz hasonlítanak. A korszak ünnepelt festői kérték fel a szép Emmát modellnek, mint Angelika Kauffmann (1741–1807) és Johann Heinrich Wilhelm Tischbein (1751–1829).

 
Angol gúnyrajz Lady Hamilton és Mária Karolina nápoly–szicíliai királyné leszbikus viszonyáról.

Lady Hamilton szoros baráti kapcsolatba került Mária Karolina nápoly–szicíliai királynéval, IV. Ferdinánd nápolyi király feleségével, aki bizalmába fogadta. Emma, kapcsolatai révén értékes társasági értesüléseket és diplomáciai információt gyűjtött a királyné számára. Mária Karolina ellenfelei, elsősorban apósa, III. Károly spanyol király rossz szemmel nézték Emma befolyását a határozott jellemű királynéra, aki férje helyett kormányozta a Nápolyi Királyságot, és Nagy-Britannia szövetségét kereste a spanyol dominancia és a francia forradalom ellen. A spanyol királyi udvar ügynökei számos pletykát terjesztettek Lady Emma és a királyné állítólagos leszbikus kapcsolatáról, ezeket a francia és az angol szennylapok is felkapták.

1793-ban, amikor a Nápolyi és a Szicíliai Királyság csatlakoztak a Franciaország elleni első koalícióhoz, a brit Admiralitás Horatio Nelson kapitányt küldte a nápolyi partok védelmére. Emma Hamilton akkor ismerkedett meg Nelsonnal, amikor a brit nagykövet feleségeként jelen volt a flotta tisztjeit üdvözlő fogadáson.

Kapcsolata NelsonnalSzerkesztés

Nelson öt év múlva, 1798-ban tért vissza ismét Nápolyba, ekkor már mint altengernagy, élő legendaként, a nílusi csata és sok már ütközet győzteseként. A háború súlyos nyomait azonban magán viselte: elveszítette egyik szemét, legtöbb fogát és jobb karját. Gyakran köhécselt, idő előtt megöregedett. A kortársak beszámolói szerint Emma elájult, amikor meglátta, de aztán önfeláldozóan gondjaiba vette, férje házában ápolta. Az altengernagy 40. születésnapja alkalmából nagy ünnepséget rendezett 1800 meghívott vendéggel. Hamarosan egymásba szerettek és viszonyuk lett, amit az idős férj, Sir William eltűrt, sőt bátorított, annyira tisztelte és csodálta a nagy Nelsont. Emma visszatért Angliába, hogy nyíltan együtt élhessen Nelsonnal.

A kapcsolatból Emma 1801. január 31-én egy leányt szült, Horatia Nelsont, férjének londoni házában, a Clarges Street-en, a Piccadilly negyedben. A nyilvánosság előtt zajló, az újságokban is tárgyalt affér miatt az Admiralitás újra szolgálatba rendelte Nelsont. A La Manche védelmében vett részt, de az 1801. október 22-i fegyverszünet után, rossz egészségi állapotban ismét hazatérhetett Angliába, Emmához. 1802-ben Nelson megvásárolta a Merton Place udvarházat Surrey grófságban (ma Délnyugat-London), a mai Wimbledon peremén, ahol egy darabig együtt laktak Emma Hamiltonnal, sőt, néha Sir Williammal is. A hármas kapcsolat (ménage à trois) izgalomban tartotta a londoni közvéleményt. A pletykalapok minden lépésükről tudósítottak. Lady Hamilton öltözködését, lakberendezésének stílusát, a házban rendezett estélyek vacsorák menüjének fogásait sokan utánozták.

Sir William 1803-ban elhunyt. Nelson hamarosan visszatért a tengerre, magára hagyva Emmát, aki második gyermekükkel volt terhes. Magányosságát azzal igyekezett enyhíteni, hogy Merton Place-i otthonukat nagyszabású úri házzá fejlessze, ahogy Nelson kívánta. 1803 elején megszületett Emma Nelsontól való második gyermeke, egy kislány, aki néhány hetes korában meghalt. Az elkeseredett anya szerencsejátékokban keresett vigasztalást, hatalmas összegeket játszott el, féktelen költekezésbe kezdett.

LecsúszásSzerkesztés

Nelson altengernagy 1805-ben elesett a trafalgari csatában. Az úri társaság ezután gyorsan „leírta” Emmát. Nelson hiába volt Anglia nemzeti hőse, Emmát már csak erkölcstelen múltú özvegyasszonynak tekintették, aki egy másik nős férfivel élt, sőt törvénytelen leányt szült neki. Felerősödtek a pletykák, amelyeket főleg Mária Karolina királyné apósa, III. Károly spanyol király és Napóleon császár ügynökei terjesztették a királyné rovására, de angol röpiratok is felhánytorgatták kicsapongó ifjúságának ügyeit.

A nemzeti hősök hátrahagyott hozzátartozóinak támogatása a kormány kötelezettsége volt, de Emma Hamilton és Horatia Nelson esetében ezt figyelmen kívül hagyták, támogatást kérő beadványukra választ sem adtak. A hivatalos Anglia helyettük Nelson bátyját és „törvényes” családtagjait halmozta el címekkel, jutalmakkal és a tisztelet számos más jelével.

Emma rövid idő alatt nyakára hágott a Sir William Hamilton után kapott szerény nyugdíjának, és komoly adósságokba verte magát. Nelson birtokait, végrendelete értelmében saját bátyja örökölte. Csak a mertoni házat hagyta Emmára, aki ezt Nelson-emlékhellyé próbálta tenni, ez azonban felemésztette maradék pénzét is.

Egy évet töltött az adósok börtönében. Nelsontól született leánya, Horatia, ekkor még vele élt. Szabadulása után Emma Franciaországban keresett menedéket hitelezői elől. Ivásra adta a fejét, és teljesen elszegényedve halt meg 1815. január 15-én Calais-ban, májzsugor következtében.

Leányai és unokáiSzerkesztés

Első leánya, az 1780-ban Sir Harry Featherstonhaugh-tól született Emma Carew, Wales-ben nevelkedett nagyanyjánál. Amíg Emma Sir William Hamilton felesége volt, rendszeresen látogatta leányát, de amikor anyja eladósodott, a leány külföldre kényszerült, társalkodónőként és szolgálóleányként dolgozott. Valószínűleg nem sokkal élte túl anyját.

Második leánya, Horatia Nelson (1801–1881) anyjával élt Mertonban. Emma halála után, 1815-ben Horatia feleségül ment Philip Ward kenti tiszteleteshez. Tíz gyermekük született, Lord Nelson unokái:

  • Horatio Nelson Ward (* 1822. december 8.)
  • Eleanor Philippa Ward (* 1824 áprilisában)
  • Marmaduke Philip Smyth Ward (* 1825. május 27.)
  • John James Stephen Ward (* 1827. február 13.)
  • Nelson Ward (* 1828. május 8.)
  • William George Ward (* 1830. április 8.)
  • Edmund Ward (* 1832. július 10.)
  • Horatia Ward (* 1833. november 24.)
  • Philip Ward (* 1834.)
  • Caroline Ward (* 1836. január)

KépgalériaSzerkesztés

EmlékeSzerkesztés

  • Az olasz konyha ismert desszertje, a Zuppa Inglese – az angoloknál ismert trifle (egyfajta pudding) alkoholos változata – Lady Hamilton nápolyi tartózkodásának idejéből származik.
  • A nápolyi tengerparton, a Palazzo Donn’Anna palotát tartják Sir William Hamilton brit királyi ügyvivő nyaralójának. Egy másik elmélet a feljebb álló "Villa Emma" nevű szép kilátást adó kastélyka volt a nápolyi angol társaság vigalmainak helyszíne (Via Fernando Russo)

Szépirodalom, játékfilmSzerkesztés

Lord Nelson, a népszerű háborús hős, és romantikussá eszményített szerelme, Emma Hamilton számos szépirodalmi műben és játékfilmben megjelenik. A legismertebbek:

IrodalomSzerkesztés

  • Kate Williams: England's Mistress, 2006.
  • Flora Fraser: Beloved Emma, 1986.
  • Mollie Hardwick: Emma, Lady Hamilton, 1969.
  • Norah Lofts: Emma Hamilton, 1978.
  • Oliver Warner: Emma Hamilton and Sir William, 1960.
  • Gilbert Sinoué: Emma - Das Leben der Lady Hamilton. C. H. Beck, München 2003, ISBN 3-406-50204-0.
  • Ulrike Ittershagen: Lady Hamiltons Attitüden. Philipp von Zabern, Mainz 1998, ISBN 3-8053-2493-6.
  • Thomas Freller: Emma Hamilton - Nelsons dunkler Engel, Thorbecke Verlag 2006, Ostfildern, ISBN 978-3-7995-0169-9.
  • Angelika Jordan: Lady Hamilton, Bertelsmann, Gütersloh 1971.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Brockhaus (német nyelven)
  4. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  5. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b Kindred Britain
  8. p10988.htm#i109873, 2020. augusztus 7.
  9. Ulrike Ittershagen hasonlata.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Emma Hamilton témájú médiaállományokat.