Főmenü megnyitása

Erdei Viktor, 1906-ig Epstein Győző[1][2] (Budapest, 1879. október 16. – Budapest, 1945. március 9.) magyar szobrász, grafikus- és festőművész. Karinthy Frigyes nővérének, Karinthy Adél Jusztina festőművésznek a férje.[3]

Erdei Viktor
Született Epstein Győző[1]
1879. október 16.
Budapest
Elhunyt 1945. március 9. (65 évesen)
Budapest
Házastársa Karinthy Ada Noémi
Foglalkozása grafikus, festőművész

ÉleteSzerkesztés

Epstein Vilmos és Kuttner Róza fiaként született. 1899 nyarán Nagybányán Hollósy Simon szabadiskoláját látogatta, ugyanabban az évben kiállított szénrajzokat a Nemzeti Szalonban. A Mintarajztanodában (ma: Magyar Képzőművészeti Egyetem) (1899–1900)[4] Székely Bertalan növendéke volt. 1903-ban újra Nagybányán, ekkor Ferenczy Károly mellett dolgozott. 1905-ben részt vett a Műcsarnok kiállításán (Öreg ember, szénrajz), 1907-ben megrendezte első gyűjteményes kiállítását olajfestményekből, rajzokból, rézkarcokból és fejszoborból. Az ekkortájt alakult KÉVE művészcsoport alapító tagja volt, részt vett a csoport kiállításain.

1908. június 14-én Budapesten házasságot kötött Karinthy Adél Jusztinával, Karinthy Frigyes testvérével, Karinthi József Ernő és Engel Karolina Szeréna lányával.[3] A házasságuk 1922-ben felbontatott,[5] ám 1924. június 21-én Budapesten ismét házasságot kötöttek.[6]

1908–1909-ben tanulmányutat tett Münchenben, 1912-ben Párizsban. 1911-ben Nagyváradon, 1912-ben Szegeden mutatta be munkáit, 1915-ben kórházakban fekvő katonákról készült szénrajzaival szerepelt a Had- és Népegészségügyi kiállításon. Litográfiákat készített Révész Béla Beethoven, Miniature című köteteihez A Tanácsköztársaság bukása után emigrált. Bécsből 1924-ben tért haza és Nagyszőlősön telepedett le.

1926-ban a budapesti Nemzeti Szalonban rendezte meg második gyűjteményes kiállítását. „Nincsen benne semmi megvesztegető tulajdonság, se színvarázs, sem elragadó temperamentum, de annál több zárkózottság, kifejezésbeli puritánság, a ridegségig tartózkodás minden olcsó hatástól.” – méltatta művészetét a Nyugatban Elek Artúr. – [Erdei Viktor] „nem egy művész, hanem kettő. Az egyiket festményei képviselik, arcképei, tájai, kisebb kompozíciói, a másikat rajzai. Az első az a finom tónusfestő, akivé Nagybányán nevelődött. Amellett azonban lélekkereső is, aki az árnyékból gyöngéd érzéssel idézi a szemérmes lélek tükörvillanásait. Egész munkásságában ezek az arcképei a legkészebb alkotások, mert bennük az akarat, a szándék, az ösztönösség a legteljesebb harmóniában egyesült valósággá.”[7]

A Nagyszőlősön töltött évtized idején tanulmányozta a kárpátaljai zsidóság életét, rajzolta és festette ősi hagyományait, jellegzetes típusait. Ennek a korszakának termését harmadik, 1934. évi gyűjteményes kiállításán mutatta be, ezúttal az Ernst Múzeumban. Ezt követően ismét Budapesten élt. 1939-től az OMIKE képzőművészeti csoportjának kiállításain tűntek fel rajzai, utoljára 1944 márciusában. A főváros ostromát a budapesti gettóban kényszerült átélni, ott is halt meg, kevéssel annak felszabadítása után. „Csodálatosan finom grafikus volt.”[8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b A Belügyminisztérium 1906. évi 19872. sz. rendelete. MNL-OL 30791. mikrofilm 1187. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1906. év 7. oldal 35. sor.
  2. Kieselbach.hu Hozzáférés: 2014-07-13
  3. a b A házasságkötés bejegyezve Budapest VII. ker. polgári akv. 844/1908. folyószám alatt.
  4. A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói 1871-től a mai napig. Archiválva 2014. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés: 2014-07-13.
  5. 37.P.45062/1922. sz. budapesti törvényszéki ítélet.
  6. A házasságkötés bejegyezve Budapest VII. ker. 844/1924. folyószám alatt.
  7. Elek Artúr (1926. április 16.). Erdei Viktor. Nyugat (8. szám). (Hozzáférés ideje: 2014. július 14.)  
  8. Gál György Sándor 1975. évi véleményét idézi S. Nagy Katalin, i. m., 263. o.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára 1848-2007. Karikaturisták, animációs báb- és rajzfilmesek, illusztrátorok, portrérajzolók. Budapest, Ábra Kkt., 2008.
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. Bp., Béta Irodalmi Rt., 1937.
  • Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Déva, Corvina Kiadó, 2002.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.