Főmenü megnyitása

Eugène-Melchior de Vogüé

francia író

Eugène-Melchior de Vogüé vicomte (Nizza, 1848. február 24.Párizs, 1910. március 24.) francia író, irodalomtörténész, diplomata, a Francia Akadémia tagja (1888).

Eugène-Melchior de Vogüé
(Melchior de Vogüé)
Eugène-Melchior de Vogüé by Nadar.jpg
Született 1848. február 25.[1][2]
Nizza[3]
Elhunyt 1910. március 29. (62 évesen)[1][2]
Párizs
Állampolgársága francia
Házastársa Alexandra Annenkov (1878. január 25. – )
Gyermekei
  • Henry de Vogüé
  • Raymond de Vogüé
  • Félix de Vogüé
SzüleiHenriette-Christine de Vogüé
Raphaël de Vogué
Foglalkozása író, irodalomtörténész
Tisztség Député de l'Ardèche (1893–1898)
Sírhely Père-Lachaise temető (15)
A Wikimédia Commons tartalmaz Eugène-Melchior de Vogüé témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Élete és munkáiSzerkesztés

Diplomata karrierjét unokatestvére, Charles-Jean-Melchior beosztottjaként a konstantinápolyi francia követség attaséjaként kezdte, később Szentpéterváron a követség titkára volt és megtanult oroszul. 1878-ban feleségül vette a transzkaszpi (vagy középázsiai) vasútvonal építésének felügyeletét is ellátó M. Ny. Annyenkov tábornok nővérét. Miután kilépett a diplomáciai szolgálatból, az orosz irodalommal kezdett foglalkozni.

Állandó munkatársa volt a Revue des deux Mondes és a Journal des débats című francia folyóiratoknak. Ott jelentek meg útirajzai, majd az orosz irodalmi műveket bemutató cikkei. Ezeket később kötetekben is kiadta. A korabeli orosz irodalomról írt könyve (1886) révén lett igazán híres, a könyv megjelenése után két évvel az akadémia tagjai közé választotta. A 19. századi orosz irodalom első francia ismertetője, lelkes népszerűsítője és elismert szakértője volt. Több orosz regényt lefordított, ő fedezte fel többek között Dosztojevszkijt a francia olvasók számára. Később eredeti regényei is figyelmet keltettek hazájában.

MűveiSzerkesztés

  • Syrie, Palestine, Mont-Athos, (útirajzok, 1876)
  • Histoires orientales, (1880)
  • Les portraits du siècle, (1883)
  • Le fils de Pierre le Grand, (1884)
  • Histoires d'hiver, (1885)
  • Le Roman russe, (1886)
    • Magyarul is megjelent: Az orosz regény (Ford. Huszár Imre, Budapest, 1908, két kötet)
  • Souvenirs et visions, (1887)
  • Spectacles contemporains, (1891)
  • Regards historiques et littéraires (1892)
  • Cœurs russes, (elbeszélések, 1894)
  • Jean d’Agrève, (regény, 1897)
  • Les morts qui parlent, (regény, 1899)
  • Le Maître de la mer, (regény, 1903)

MagyarulSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)

ForrásokSzerkesztés