Főmenü megnyitása

Faber Oszkár, néhol Fáber (Spalice, 1879. április 4.Bécs, 1942/1945) felsőkereskedelmi iskolai tanár tanár, piarista rendi szerzetesnövendék, pártmunkás, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején az Országos Vallásügyi Likvidáló Bizottság elnöke.[1]

Faber Oszkár
Faber Oszkár.png
Született 1879. április 4.
Spalice
Elhunyt 1942/1945
Bécs
Nemzetisége magyar
Házastársa Wenisch Ella
SzüleiFaber Oszkár, Hebenstreit Karolin
Foglalkozása tanár, pártmunkás

ÉleteSzerkesztés

Id. Faber Oszkár és Hebenstreit Karolin fia.[2] Lutheránusnak született, ám áttért a katolikus vallásra és belépett a piarista rendbe. A századforduló táján azonban kivált innen, és ateista lett, majd belépett az MSZDP-be. 1908-ban állt a főváros szolgálatába, 1909-ben felvették a Martinovics szabadkőműves páholyba, 1913-tól fogva a IX. kerületi felsőkereskedelmi iskolában oktatott. Időközben rendszeresen agitált, 1911-ben a zombori bíróság „vallás elleni izgatásért" elítélte. 1918-ban egyházellenes propagandatevékenység miatt 4 év börtönre ítélték, ám büntetését nem kellett végig letöltenie, a magyarországi kommün alatt az egyházi vagyon szocializálását intéző ún. Országos Vallásügyi Likvidáló Bizottságot vezette, helyettese Apáti/Apáthy György volt.[3] Ezen minőségében többször konfliktusba keveredett Kunfi Zsigmonddal, emellett pedig népbiztosi hatáskörű független állami intézménnyé alakítani hivatalát. Tagja volt a Társadalomtudományi Társaságnak, a Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesületének, továbbá az Úttörő Társaságnak, és a Galilei Körnek is. A bukást követően lefogták és több mint 10 évnyi fegyházbüntetést kapott,[4] ám 1922. február 15-én büntetésének végrehajtását félbeszakították, s a szovjet–magyar fogolycsere-akció keretein belül Szovjet-Oroszországba került,[5] ahonnan Ausztriába küldték pártmunkára, a szovjet külkereskedelem képviseletéhez, ám állomáshelyét rendszerint elhagyta, majd Kismartonba települt, ahol mint nyelvtanár működött. A második világháború idején meggyilkolták. Felesége Wenisch Ella volt.[2]

MűveiSzerkesztés

Kéziratban maradt A szocialista etika c. nagyobb munkája.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Bikfalvi Géza: A fővárosi jezsuita központ élete a Tanácsköztársaság idején [1]
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • Faber Oszkár. Magyar Életrajzi Lexikon. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. január 23.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A fővárosi jezsuita központ élete a Tanácsköztársaság idején, jezsuita.hu Hozzáférés ideje: 2019. március 23.

További információkSzerkesztés

  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Szabadkőműves Páholyok Budapesten. Bp., Heraldika Kiadó, 2006.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Kioltott fáklyák. Emlékezések a Fehér terror pedagógus áldozatairól. Szerk. Bihari Mór és mások. [Bp.], Tankönyvkiadó, 1963.
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Világlexikon. A tudás egyeteme. Bp., Enciklopédia, 1925.

Levéltári anyagokSzerkesztés