Farkas István (újságíró)

(1900-1975) író, újságíró, műfordító, polgári iskolai tanár.
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 28.

Farkas István (Turócszentmárton, 1900. május 18.Szentgyörgy, 1975. december 23.) író, újságíró, műfordító, polgári iskolai tanár.

Farkas István
Született1900. május 18.[1]
Turócszentmárton
Elhunyt1975. december 23. (75 évesen)[1]
Szentgyörgy
Állampolgársága
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség
príčinlivý priekopník slovensko-maďarského literárného zblíženia - a szlovák-magyar irodalmi közeledés igyekvő úttörője (Andrej Mráz Slovenský denník 1928. március 14.)

Édesanyja Siposs Erzsébet (1942) magyar írónő volt, fiatalkorában a Divatbazárba írt. Szülővárosában szomszédjuk Svetozár Hurban Vajanský volt. Még gyerekkorában előbb Csornára, majd Sopronba költöztek. Előbb a Sopron-belvárosi Római Katolikus Elemi Fiúiskola tanulója, majd Felsőpulyán, Pécsett és Léván tanult. Apja korai halála után Léván éltek. Az első világháborúban 1917-ben a román fronton szolgált, majd aktívan részt vett a Pálmay-csoport Garam menti harcaiban.

Az 1922-ben elküldték Panyidarócról, majd Jelsőcön, Galántán és Ipolyságon tanított. Lapokat is szerkesztett, például 1929–1934 között A Hét, 1934–1937 között a Magyar Család című lapot. Az első bécsi döntés után Nagykanizsán tanított. A második világháború végét Ausztriában érte meg.[2]

Előbb segédszerkesztője volt a Lévai Őrálló című lapnak. Írói pályafutását a haladó Kassai Napló hasábjain kezdte elbeszélésekkel és cikkekkel, a Figyelő irodalmi hetilap munkatársa is volt.[3] Elsősorban novellákat írt, de megpróbálkozott a regénnyel és a drámával is. A szlovák–magyar kapcsolatok ápolása terén jelentős munkát fejtett ki. A Slovenské smery, Slovenské pohľady és Elán lapokban folyamatosan ismertette a magyar irodalmat, illetve a Magyar Minerva, Magyar Írás, a Válasz és a Láthatár című folyóiratokban pedig a szlovák irodalmat. A második világháború után sokáig nem publikálhatott. Több mint ezer oldalas regényes visszaemlékezése (Négy haza polgára) kéziratban maradt. Élete végén doktori címet szerzett. Szívinfarktusban hunyt el. Léván, édesanyja sírjában nyugszik.[4]

Martin Kukučín első magyar fordítója. 1923-ban Simándy Pál (Gombos Ferenc), Darkó István, Győry Dezső (Wallentinyi) és Komlós Aladár mellett a Madách Kör alapító tagja.[5]

  • 1922 Fehér galamb (népszínmű)
  • 1924 Hronský: „Karácsonyest az őrházban”. Kassai Napló (fordítás)
  • 1925 Tizenhétben (novellák)[6]
  • 1926 Lelkek feltámadása (regény)[7]
  • 1927 Egyszerű történetek (elbeszélés)
  • 1928 Szlovák prózai antológia. Ipolyság[8]
  • 1928 Rozpomienky na Kukučína. Slovenské pohľady
  • 1932 Csodálatos vakáció (ifjúsági regény)
  • 1935 A Petúr-ház (fordítás Kukučín: Dom v stráni - Ház a hegyoldalban)
  • 1936 Olvasókönyv a csehszlovák köztársaságbeli magyar tannyelvű Polgári iskolák számára 3. Praha – Prešov
  • Olvasókönyv a Csehszlovák Köztársaságbeli magyar tannyelvű polgári iskolák számára 4
  • 1941 Kanizsai ősz. Nagykanizsa
  • 1957 In: Martin Kukučín v kritike a v spomienkach. Bratislava
  • 1968 Évtizedek visszahívnak. Irodalmi Szemle 1968/4
  • 1970 A csillaglámpás. Irodalmi Szemle 1970/3
  • 1970 Egy hét a „felkentek" között. Irodalmi Szemle 1970/6
  • 1971 Egy fordító visszaemlékezései. A Hét 16/10, 10 (1971. március 12.)
  • 1972 Májusban szabadultunk. Irodalmi Szemle 1972/5
  • 1973 Fél évszázad kedves emlékei. Irodalmi Szemle 1973/4
  • 1974 „Magyar írók Irodalmi Társasága”. Irodalmi Szemle 1974/4
  • 1975 Találkozásaim az irodalommal. Irodalmi Szemle 1975/6
  1. a b Farkas István, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03975/04124.htm
  2. 1972 Májusban szabadultunk
  3. Fónod Zoltán 1984: Üzenet (4.). Irodalmi Szemle 1984/7, 655
  4. cintoriny.sk Levice RK2, No. 609
  5. 1973 Fél évszázad kedves emlékei; Fónod 1984, 655.
  6. Kulcsár Tibor 1981: Fábry, a születő csehszlovákiai magyar irodalom kritikusa. Irodalmi Szemle 1981/6, 558.
  7. Csanda Sándor 1973: Fábry Zoltán és Sziklay Ferenc levelezése. Irodalmi Szemle 1973/9, 853.
  8. 1968 Évtizedek visszahívnak