Főmenü megnyitása

Fehér Lajos (Szeghalom, 1917. december 15.Budapest, 1981. november 1.) kommunista újságíró, politikus, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Kádár-korszak meghatározó agrárpolitikusa, miniszterelnök-helyettes.

Fehér Lajos
Született 1917. december 15.
Szeghalom
Elhunyt 1981. november 1. (63 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása újságíró,
politikus,
miniszterelnök-helyettes
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér Lajos témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

Ifjúsága, tanulmányaiSzerkesztés

Szegény, református paraszti családban született. Az elemi iskola elvégzése után szülővárosában, a Református Péter András Reálgimnáziumban volt diák (19281936), majd Debrecenbe ment továbbtanulni, a Református Kollégium Tanárképző Intézetébe. Már egyetemistaként, 1937-től részt vett a népi írók körül szerveződő Márciusi Front munkájában, közben jó kapcsolatokat épített ki több kisgazda és parasztpárti politikussal, de a magyar történelem marxista értelmezését adó Mód Aladárral is. 1941-ben a debreceni egyetemen latin és történelem szakos tanári diplomát szerzett, és ettől az évtől kezdve több újság munkatársa is lett (Szabad Szó, Tiszántúl, Kis Újság).

Az illegális kommunista mozgalombanSzerkesztés

Az agrárkérdésekkel foglalkozó Fehér 1942-ben lépett be az illegális kommunista pártba (KMP, 1943-tól Békepárt), ahol a vidéki szervezésben vett részt: a gyakorlatban ez leginkább röplapok sokszorosítását és terjesztését jelentette. 1943-ban illegalitásba vonult, 1944 júliusától pedig, miután több munkatársát elfogták, és ő maga is veszélybe került, a fegyveres ellenállás szervezésében kapott szerepet. Ekkoriban ismerte meg a már Márciusi Frontban is tevékenykedő Donáth Ferencen keresztül a párt több vezető személyiségét, köztük Péter Gábort és Horváth Mártont. 1944 hátralévő részében az MKP Katonai Bizottságát vezető, német- és nyilasellenes akciókat kitervelő Pálffy György és Sólyom László kapcsolattartója volt, illetve partizánakciókat hajtott végre – az ő csoportja robbantotta fel Gömbös Gyula szobrát is Budapesten. A főváros ostromát Óbudán rejtőzködve vészelte át, Kovács Gyula álnéven.

A Rákosi-korszakbanSzerkesztés

1945 januárjának végén részt vett a budapesti rendőrség keretén belül működő Politikai Rendészeti Osztály – az ÁVO és ÁVH elődje – létrehozásában, amelynek helyettes vezetője lett. (Később két másik osztályvezető-helyettest is kineveztek, miáltal Fehér súlya jelentősen csökkent.) Péter Gábor jobbkezeként elsősorban tagtoborzói, majd személyzeti és adminisztratív feladatokat látott el; hajdani partizántársai nagy részét is a PRO kötelékébe juttatta. Nevéhez fűződik politikailag gyanús és politikai okokból letartóztatott személyek adatait gyűjtő Politikai Rendészeti Nyilvántartó Hivatal létrehozása. A „reakciós” és „fasiszta” elemek kiszűrése érdekében támogatta az igazoló bizottságok munkájának fokozását és a B-listázás kiterjesztését.

1945 augusztusában az MKP titkársága úgy döntött, hogy kérésére áthelyezik a kommunista agrárlap, a Szabad Föld élére, ám erre még Péter Gábor ellenállása miatt nem került sor. Ismételt kérésére 1946 szeptemberében végül a titkárság a pártközpont falusi osztályára helyezte, de a döntés csak másfél éves csúszással valósult meg. 1947-ben a Szabad Föld felelős szerkesztője lett, később a központi pártlap, a Szabad Nép mezőgazdasági rovatát vezette főszerkesztő-helyettesként. Támogatta az 1953-ban kormányfővé kinevezett Nagy Imre reformjait, az ún. „új szakasz” politikáját. 1954-ben az MDP Központi Vezetőségének póttagjává választották, de mivel bírálta Nagy Imre menesztését és a sztálinista-rákosista restaurációt, eltávolították az újságtól és vidékre helyezték. 195556 során a Balatonnagybereki Állami Gazdaság igazgatója volt. 1956. július 7-én ő is részt vett Nagy Imre demonstratív jellegű születésnapi ünnepségén.

A Kádár-rendszerbenSzerkesztés

Az 1956-os forradalom időszakában az október 24-én megalakult Katonai Bizottság tagja lett. A forradalom leverését követően aktív szerepet játszott az MSZMP megszervezésében. 1956 novemberétől a Népszabadság vezetésében tevékenykedett, néhány hétig főszerkesztőként, ám a szovjet vezetés Nagy Imre hívének tartotta, tevékenységét túl függetlennek ítélte, vezetése alatt, már a forradalom leverése utáni hetekben még egy sztrájk is lezajlott. Ezért szovjet utasításra Kádárnak le kellett váltania, helyére a rákosibarát Friss Istvánt kinevezve. Fehér 1959-ig szerkesztőként dolgozott tovább.[1] 1957 áprilisáig a szénbányászat újraindításával megbízott kormánybiztosságot vezette. Közben az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának és Ideiglenes Központi Bizottságának, majd 1957-ben a párt Politikai Bizottságának és Központi Bizottságának tagja lett. 19591962 között a KB titkára volt. A KB mezőgazdasági osztályának vezetőjeként, majd 19661974 között a KB Szövetkezetpolitikai Munkaközösségének elnökeként meghatározó szerepet játszott a korabeli agrárpolitika alakításában. A termelésre súlyos csapást mérő erőszakos szövetkezetesítést követően Erdei Ferenccel együtt a rendszer korrekciója érdekében lépett fel, aminek következtében lehetővé tették a háztáji megművelését, feloldották az állattartás korábbi korlátozásait, a szövetkezeteken belüli juttatásokat pedig rugalmasabbá tették, amivel sikerült javítaniuk a parasztok életszínvonalát és a mezőgazdasági termelést is.

19621974 között miniszterelnök-helyettesként tevékenykedett Kádár János, Kállai Gyula és Fock Jenő kormányában, ahol az új gazdasági mechanizmust kidolgozó, piacosító reformokat támogató csoportba tartozott. Helyettesként felügyelete alá tartoztak honvédelmi, közigazgatási és kereskedelmi ügyek, a bel- és igazságügy, valamint a Népi Ellenőrzési Bizottságok is. A párton belüli ellenzék nyomására 1974 márciusában nyugdíjazták, PB-tagsága 1975-ben szűnt meg. KB-tagságát haláláig megőrizte. Ezután élete végéig emlékiratain dolgozott, amelynek életében csak első, 1945-ig tartó része jelent meg; később az 1954-ig jutó második kötet is napvilágot látott. 1959-től haláláig a Magyar Partizánszövetség vezetője volt.

MűveiSzerkesztés

  • Harcunk Budapestért. Fejezet a magyar fegyveres ellenállási mozgalom történetéből; Szikra, Bp., 1946
  • A magyar demokrácia három éve; Szikra, Bp., 1947 (Szabad Föld téli esték könyvei)
  • Parasztszövetkezetek; MKP Orsz. oktatási osztálya, Bp., 1947 (Oktatási füzetek Falusi tanfolyam Gyakorlati ismeretek)
  • Nagyatáditól a földreformig; Szikra, Bp., 1947 (Szabad Föld könyvtára)
  • Munkás-paraszt szövetség; Szikra Ny., Bp., 1948 (Szemináriumi füzetek falusi alapfokú szemináriumok számára)
  • Új élet szabad földön; grafikonok Bognár Klára et al.; Országos Tervhivatal, Bp., 1948
  • Tiéd az ország magadnak építed. A magyar demokrácia négy éve; Szikra, Bp., 1948 (Szabad Föld téli esték könyvei)
  • A fasizmus ellen a szabadságért; Szikra, Bp., 1948 (Szabad Föld téli esték könyvei)
  • Magyar szabadsághősök; Szikra, Bp., 1948 (Szabad Föld téli esték könyvei)
  • Öt hét a világ legfejlettebb mezőgazdaságában. Riportkönyv a magyar parasztküldöttség szovjetunióbeli tanulmányútjáról; DÉFOSZ, Bp., 1949
  • Szovjet tapasztalatokkal a szocialista mezőgazdaságért; Szikra, Bp., 1952
  • Termelőszövetkezeti mozgalmunk helyzete és feladatai; Akadémiai Ny., Bp., 1952
  • A mezőgazdasági rovatok feladata a kormányprogram megvalósításában; Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Bp., 1953 (Újságírók szakmai előadásai és vitái a Magyar Újságírók Országos Szövetségében)
  • Harcunk Budapestért; Szikra, Bp., 1955
  • A magyar mezőgazdaság fejlődésének útja; Kossuth, Bp., 1957
  • Népgazdaságunk helyzete / A szocializmus építésének időszerű feladatai. Kádár János, Fehér Lajos felszólalása az országgyűlés 1960. dec.-i ülésszakán; Kossuth, Bp., 1960 (Tananyag a Magyar Szocialista Munkáspárt Időszerű kérdések tanfolyama számára. 1960-1961.)
  • A mezőgazdaság szocialista átalakításáért. Kádár János, Fehér Lajos, Losonczi Pál beszédei az országgyűlés 1960. dec. 1-9. ülésszakán; Kossuth, Bp., 1960
  • A mezőgazdaság szocialista átalakításának és a termelőszövetkezetek megszilárdításának hazai tapasztalatai és feladatai; Kossuth, Bp., 1960 (Az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiája)
  • A mezőgazdaság helyzetéről és a további feladatokról; Kossuth, Bp., 1962
  • Hogyan tovább a magyar mezőgazdaságban?; Kossuth, Bp., 1962 (Az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiája)
  • A szocialista mezőgazdaságért; Kossuth, Bp., 1963
  • A mezőgazdaság három éve; Kossuth, Bp., 1965 (Az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiája)
  • A mezőgazdaság fejlesztésének fő irányai; Kossuth, Bp., 1966
  • Agrár- és szövetkezeti politikánk időszerű kérdései; Kossuth, Bp., 1969 (Az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiája)
  • Agrár- és szövetkezeti politikánk, 1965-1969; Kossuth, Bp., 1970
  • A Magyar Jogász Szövetség Szövetkezeti Jogász Szakosztály 1. Országos Munkaértekezletének munkaanyaga. Balatonfüred, 1971. okt. 4-6.; Korom Mihály, Fehér Lajos beszédeivel, szerk. Zsohár András; Magyar Jogász Szövetség, Bp., 1971
  • A szövetkezeti törvény; Korom Mihály és Fehér Lajos beszédével; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1971
  • Így történt; Magvető, Bp., 1979 (Tények és tanúk)
  • Sorsfordító évtizedek. Cikkek és beszédek, 1941-1981; vál., előszó Barla Szabó Ödön és Sipos Levente; Kossuth, Bp., 1987

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés