Fehérsapkás galamb

Fehérsapkás galamb
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Columbea;
Csoport:	Columbimorphae;
Rend:	Galambalakúak (Columbiformes);
Család:	Galambfélék (Columbidae);
Alcsalád:	Galambformák (Columbinae);
Nemzetség:	Columbini;
Nem:	Patagioenas;
Faj:	P. leucocephala;
Tudományos név
	Patagioenas leucocephala; (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fehérsapkás galamb témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérsapkás galamb témájú médiaállományokat és Fehérsapkás galamb témájú kategóriát.

A fehérsapkás galamb (Patagioenas leucocephala) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2] John James Audubon festette le a galambokat, köztük egy csodás akvarellrel a 19. század elején, mely megjelent az Amerika madarai című műben is.

Rendszerezése szerkesztés

A 18. század első felében a fehérsapkás galambot számos természettudós ismertette és szemléltette, köztük John Ray 1713-ban, Hans Sloane 1725-ben és Mark Catesby 1731-ben. De a végül fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban. A Linnaeus tartalmaz egy rövid leírást is, létrehozta a Columba leucocephala tudományos (binomiális) nevet ,^[3] és a Columba nembe helyezte, valamint idézi a korábbi szerzőket. A faj monotípusos, vagyis nincs ismert alfaja. A biológiában a monotípusos taxon egy taxonómiai csoport (taxo)), amely csak egy közvetlenül alárendelt taxont tartalmaz. A monotípusos faj olyan faj, amely nem foglal magában alfajokat vagy kisebb, infraspecifikus taxonokat.

Előfordulása szerkesztés

Floridában, Mexikóban, a Karib-térségben, valamint Közép-Amerikában és Kolumbia területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, valamint lombhullató erdők. Elsősorban a tengerparti mangroveerdők körüli fészektelepeken él és szaporodik, és a szárazföld belsejébe repül. A téli időszakot gyakran a karibi szigeteken töltik. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 29–40 centiméter, testtömege 210-309 gramm.^[5] Körülbelül ugyanolyan méretű, mint a szirti galamb, de kissé kisebb súlyú, mivel kevésbé vaskos, viszonylag hosszabb és négyzet alakú farka van. A felnőtt madarak tollazata palaszürke, majdnem fekete színű. Irizáló gallér részét, csak jó megvilágítás mellett lehet látni, ez a rácsos fehér mintázat zölden világít. A nemeket megkülönböztetni a koronafoltjaik színárnyalatának erősségéből lehet, a hímeké élénkebb fehér, a legtöbb tojóé pedig inkább a szürkésfehérig terjed. A fiatal madarak inkább szürkésbarna színűek. Hívásuk hangos, mély coo-cura-coo vagy coo-croo .

Életmódja szerkesztés

Főleg gyümölcsökkel táplálkozik.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik, de a túlvadászat és lakóhelyének csökkenése így is fenyegeti. Floridában sok esetben repül neki épületeknek, egyéb tereptárgyaknak. Ennek a galambnak két különálló élőhelyre van szüksége a fennmaradáshoz, az egyik a fészkeléshez, a másik az élelemgyűjtéshez. Jellemzően tengerparti vörös mangrove fás rész (Rhizophora mangle) a szaporodási területük. A mezőgazdaság és az erdőirtás pedig veszélyezteti a faj táplálkozási területeit, jellemzően a szárazföldi erdőkben. A madár nagyon ügyes, és ismert, hogy egyszerűen elhagyja a fészkét, ha megzavarják. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.^[4]

Mint a vándorgalamb példájából is láthatjuk, mely "szemlélteti a védelmi biológia egy nagyon fontos elvét: nem mindig szükséges megölni a faj utolsó párját, ahhoz hogy kihaljon." ^[6]