Főmenü megnyitása

A finn irodalom magában hordozza Finnország viszontagságos történelmének egyértelmű jeleit. Magyarországhoz hasonlóan, itt is hosszú ideig a kormány és az ország irányítóinak nyelve nem egyezett meg az ország lakosságának többségéével, azaz a finnel. A legjelentősebb művek többsége a finn öntudat megszerzése és megtartása köré fonódott. (lásd Karelianizmus).

NépköltészetSzerkesztés

Az 1640-ben alapított turkui akadémia, az egyház idegenkedett tőle kezdetben. „Nemcsak azt tartom szégyennek, hogy a született finnek nem ismerik költészetünket, de azt is, hogy olvastán nem ámuldoznak.”[1] A perem vidék, Orosz Arhangelszk kormányzóság Karjala, Aunus (Olonyec), Ladoga-Karjala, Inkeri (Inkermanland, Petrográd környék)dalait, hősköltészetét gyűjtötték.[2] Topelius, Zachris orvos gyüjtése: A finn nép régi versei, valamint újabb dalok (1822-31). 1831-ben alapult Finn Irodalmi Társaság gyűjtötte, tárolta a népgyűjtést, tárolja ma is.[3]

A 19. század előttSzerkesztés

Mivel az írott finn nyelv viszonylag új keletű, ezért számottevő irodalommal nem rendelkezik a középkorból vagy annál korábbról. Az olyan fontosabb könyvek, mint a Biblia vagy más írásos törvények csak latinul, svédül vagy más európai nyelveken (francia vagy német) voltak hozzáférhetőek.

Lásd Finnország nyelvi megpróbáltatásai.

Finnország küzdelme az anyanyelvéértSzerkesztés

Az írott finn nyelvet végül Mikael Agricola (15101557) evangélikus lelkész alapította meg nyugati dialektusokra támaszkodva. Főbb művei közé tartoztak az Újszövetség finnre történő fordításai, melyet 1548-ban tudott befejezni, mely ezzel a finn nyelv első írásos emlékévé vált. Ő írta a finn nyelvű abct (Abckiria), 1537 és 1543 között jelent meg. Az Imádságoskönyv (Rucouscíria) 1544-ben; Kézikönyv a keresztségről (Kasikiria Castesta) 1549-ben.[4] Igen sok új szót alkotott, ezek ma is köznyelviek. Jacobus Finno 1583-ban adta ki az első finn énekeskönyvet. A 101 vers többsége fordítás, de tíz saját alkotás. Maskui Hemming (1550-1619) 1605-ben közölt énekeskönyvet. A teljes Biblia 1642-ben jelent meg finnül.[5]

19. századSzerkesztés

 
A Kalevala 1835-ös kiadásának nyitólapja.

A középkor óta a finn nyelv népköltészetben rendkívül gazdaggá vált. Régi népi költemények, történetek és ezekhez hasonló mondókák százait gyűjtötték össze az 1820-as évek óta, amely valószínűleg a világ legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménye. Ezek többségét ki is adták azóta egy hatalmas kötetben, mely 33 fejezetében 27 000 oldal található. A történeteket először Antti Aarne rendezte össze.

Kétségkívül a leghíresebb népköltészeti gyűjtemény a Kalevala, melyet a finnek nemzeti eposzaként emlegetnek. A művet elsősorban Elias Lönnrot írónak tulajdonítják, azonban ő inkább amolyn szerkesztőként működött közre a könyv kiadásában. Először 1835-ben adták ki és hamarosan a finn nacionalizmus szimbólumává vált. Akkoriban Finnországot Oroszország irányította, azelőtt pedig Svédország. A Kalevala ezért különösen fontos szerepet játszott a finn nemzeti öntudat kialakulásában. A Kanteletar című mű lírai költeményei mellett ez volt az egyik legnagyobb hatással az utána következő finn művészekre, például Jean Sibelius-ra.

Lásd Finnország történelme.

Turkui RomantikaSzerkesztés

Adolf Ivar Arwidsson (1791-1858) „Svédek nem vagyunk, oroszokká lenni nem akarunk, legyünk hát finnek!” 1822-ben végleg kitiltják az egyetemről. Abo Morgonblad (1821) lapját politikai cikkei miatt tiltották be. 1823-ban kénytelen Svédországba települni. Ott a királyi könyvtár igazgatója lett. J.J. Tengström, (1787-1858) Hegel egyik finn hirdetője, „A finn irodalom és kultúra néhány akadályáról, Aura 1817-18” írásában a nyelv csiszolása mellett a népköltés gyűjtésére buzdít. Abraham Poppius (1793-1866) gyűjtött dalokat, segítette a német H.R. von Schrötert Finnische Runen (Finn rúnák) (1819) népköltési antológia fordításában és kiadásában. Legismertebb verse a Veréb elmeséli, miért marad ő télen is Finnországban. Jaakko Juteini (1781-1855) írta, Viipuriban, az első finn nyelvű drámát: Nagy család (Perhe-Kunda); Tréfa a gonosz lelkekről (Pila Pahoista Hengista) (1817). Novellája: Névnap, avagy jó élet az udvarban, 1824. Még a Kalevala előtt a népköltésre támaszkodik verseiben. Vitába keveredett egyházi tanokkal a vallásszabadság kapcsán. Ezért svéd nyelvű iratát elkobozták és elégették Viipuri piacán. Kallio (Samuli Kustaa Bergh) (1803-1852) ültette finnre Aiszoposz/ La Fontaine A tücsök és a hangya meséjét, erkölcsi tanulság nélkül. Hazánk a szülőföldet, a természetet dicséri Ovidiustól, Horátiustól, Goethétől kölcsönözve. Vers költeménye - eredeti finn szerelmesség. „a nap tenger habjába hullt”. Utolsó éveiben vak volt.[6]

Johan Vilhelm Snellman (1806-1881) - „A személyiség eszméje” (1841) - Tübingenben, németül nyomtatták. „Államtudomány” (1842) - Stockholmban közölve. Kuopióban, felső polgári iskola igazgatójaként svédül és finnül, lapokba írja eszméit. Ahogy egyik lapját betiltják, hasonló szellemű másik lapot ad ki: „Azt gondolhatnók: egyik hang olyan, mint a másik, egyik nyelv olyan, mint a másik, csupán különböző módon mondják el ugyanazokat a gondolatokat. Csakhogy az ember szavaival... hisz és érez, tud és akar, ... lénye nyelvében él és mozog. Hogyan fejezhetné hát ki magát ... más nyelven, mint a sajátján?” (Salma, 1844.) 1856-ban a filozófia tanára; 1863-ban szenátor. Véghez viszi a nyelvi programot, később a pénzreformot (finn márka).[7]

Tulajdonképpen az első kiadott finn nyelvű regény Aleksis Kivi (18341872) (finnül: Seitsemän veljestä, 1870) Hét testvér címet viseli, melyet Kodolányi János (1942) és Rácz István (1955) is lefordított magyar nyelvre. A mai napig ezt a regényt tartják a legnagyszerűbb finn műnek. Ahogy Európában és Amerikában, úgy Finnországban is a regény népszerűsége összeköthető az olyan újkori témákkal, mint az iparosodás folyamata, a kialakuló modern középosztály vagy éppen a vasút megjelenése miatt összeomlásban lévő vidéki földművelők mindennapjainak megfestése. A Hét testvér esetében kiváltképp megfigyelhető ez az irány, hiszen ott a műveletlen vidéki ember küszködéséről olvashatunk, amint a fejlődő társadalmi viszonyok a nyaka köré tekerednek.

20. századSzerkesztés

Finnország 1917-ben nyerte el függetlenségét és röviddel ezután polgárháború tört ki. Ahogyan más országokban, itt is megfestésre kerültek a fegyveres viszályok szörnyűségei, mint például Frans Eemil Sillanpää (18881964), Irodalmi Nobel-díjas író Jámbor szegénység (Hurskas kurjuus) című regényében. Sillanpää tekintélyes irodalmi vezető volt az 1930-as években. A polgárháború témáját követte Väinö Linna, akinek legismertebb műve az Ismeretlen katona (Tuntematon sotilas).

Világszerte közkedvelt írónak számít Mika Waltari (19081979), akinek Szinuhe (1945, fordította Gombár Endre) című 800 oldalas hosszú regényét meg is filmesítették. Paavo Haavikko és Eeva-Liisa Manner finn költők az 1950-es években komoly nemzetközi hírnévre tettek szert, műveiket mindenfelé lefordították. Magyar fordítóik között volt Jávorszky Béla, Szopori Nagy Lajos és Csorba Győző.

Leghíresebb költőjük Eino Leino, aki saját művei mellett Dante verseit is fordította. Otto Manninen, a metrikus verselés professzora lefordította az Iliaszt és az Odüsszeiát. A háborúk elcsitulta után Pentti Saarikoski szintén fordított Homérosz műveket, Joyce-ot és egyéb fontos angol és amerikai szerzőket.

Timo K. Mukka (1944-1973) a finn irodalom vad kölykeként vált híressé. Valamivel kevesebb, mint egy évtized alatt az 1960-as években, Mukka kilenc regényt írt meg nagyhamarjában. Híres könyvét, a Bűnről dalol a Föld (Maa on syntinen laulu, 1964) című regényt Jávorszky Béla fordításából ismerheti a magyar olvasó.

Svéd nyelvű finn irodalomSzerkesztés

A Finn nyelv hivatalossá válása után is jelentős maradt Finnországban a svéd nyelv használata.

Johan Ludvig Runeberg (1804–1877) volt a 19. század legjelentősebb svéd-ajkú szerzője. Maamme (Mi földünk) (Ensign Stål meséiből) című költeményét már a finn függetlenség előtt nemzeti hímnusznak ajánlották. Johan Ludvig Runeberg díját 1987-ben alapították. Svédül író finn költő, a turkui akadémián. 1828-ban olvassa Goethe szerb népdalválogatását. 1830; 1833; 1843-ban közli verseit. A finn természet - A hattyú című verse „Kizengi mind az ős csodát, / mit Észak méhe rejt: / a nappal éjszakákon át / aludni elfelejt.” (Képes Géza fordítása)... Sztól zászlós regéi (1848); (1860) - az 1808-9-es orosz-svéd háború balladákban. Nemzeti költővé avatta.[8]

A leghíresebb finnországi svéd művek minden bizonnyal Tove Jansson író Moomin című könyvei. Manapság képregény formában ismertebbek.

ForrásSzerkesztés

  • Kai Laitinen: A finn irodalom története ISBN 963 281 002 3 Ford.: Jávorszky Béla, 1981. Gondolat, Bp. Zrínyi Nyomda.
    • Satu Apo: A finn népköltészet (Matti Kuusi: Finnország irodalma I. alapján)
  1. H.G. Porthan, turkui docens, 1766. Satu Apo: A finn népköltészet
  2. Satu Apo: A finn népköltészet 16-7. o.
  3. Satu Apo: A finn népköltészet 17-8. o.
  4. ISBN 963 281 002 3 / A finn irodalom atyja és munkájának folytatói 88. o.
  5. ISBN 963 281 002 3 / A finn irodalom atyja és munkájának folytatói 90. o.
  6. ISBN 963 281 002 3 / A turkui romantika képviselői; Juteini és Kallio 130-4. o.
  7. ISBN 963 281 002 3 / Snellman, a nemzet filozófusa 146-148. o.
  8. ISBN 963 281 002 3 / Nemzeti költőnk: Runeberg 139-145. o.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés