Fjodor Ivanovics Tolbuhin

Fjodor Ivanovics Tolbuhin (oroszul: Фёдор Ива́нович Толбу́хин; Andronyiki, (Jaroszlavli kormányzóság); 1894. június 16.Moszkva, 1949. október 17.) orosz-szovjet katona, a Szovjetunió marsallja.

Fjodor Ivanovics Tolbuhin
(Фёдор Ива́нович Толбу́хин)
Fyodor Tolbukhin.jpg
Született 1894. június 4.
Jaroszlavl
Elhunyt 1949. október 17. (55 évesen)[1][2][3][4][5]
Moszkva
Állampolgársága
Foglalkozása
  • tiszt
  • politikus
Tisztség a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja
Iskolái M. V. Frunze Katonai Akadémia (–1934)
Kitüntetései
Halál okacukorbetegség
Sírhely Temető a Kreml falánál
A Wikimédia Commons tartalmaz Fjodor Ivanovics Tolbuhin témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Parasztcsaládban született Moszkvától északkeletre a Jaroszlavli kormányzóságban, Andronyiki faluban. Az első világháború kezdetén besorozták katonának, majd még 1914-ben zászlóstanfolyamot végzett, és 1915-től harcolt a fronton. A háborút törzsszázadosként fejezte be. 1917-ben a polgári forradalom után ezredbizottsági titkár, majd elnök lett egy határőrezrednél. 1918 augusztusától járási katonai vezetőként, majd a polgárháború alatt a vörösök oldalán a karéliai fronton, később az északi és nyugati fronton is szolgált. Jó szervezőkészségének köszönhetően hadosztálytörzsfőnök lett a 3. hadseregben. Ekkor kitüntették a polgárháborúban tanúsított személyes bátorságáért a Vörös Zászló érdemrenddel.

A két világháború között hadosztály, majd hadtesttörzsfőnök volt, eközben végezte el a Frunze Katonai Akadémiát. 1937-ben hadosztályparancsnok, majd 1938 nyarán a Kaukázusontúli Katonai Körzet törzsfőnöke lett. A Szovjetunió Kommunista Pártjába 1938-ban lépett be.

A második világháború kezdetén a Kaukázusontúli, a Kaukázusi illetve Krími Frontnál fronttörzsfőnöki beosztásban szolgált, majd 1942 júniusától parancsnoknak nevezték ki az 57. hadsereghez. Itt a sztálingrádi csatában szerzett érdemeket. Később a 68. hadsereget vezette, majd 1943 márciusában frontparancsnokként tevékenykedett, ahol először a Déli (1943 októberéig), majd a 4. Ukrán, később a háború végéig a 3. Ukrán Front parancsnoka volt. Részt vett a Donyec-medence majd a Krím felszabadításában, majd magasabb egységével és a 2. Ukrán Fronttal közösen a kulcsfontosságú a iași–kisinyovi hadműveleteket irányította, aminek köszönhetően a szovjet csapatok megkezdhették a Balkánon előrenyomulásukat. Bulgária és Jugoszlávia felszabadításában is tevékenyen részt vett.

1944. november végén a 3. Ukrán Front előrenyomult Magyarországra és nyugatról bekapcsolódott Budapest bekerítésébe úgy, hogy a Duna jobb partján közelítette meg a magyar főváros körül kialakított védelmi vonalakat. Sikeresen verte vissza a már bekerített Wehrmacht és a velük szövetséges magyar erők felmentésére érkező német ellentámadást. Budapest ostroma után a 3. Ukrán Front képezte a fő csapásmérő erejét a Bécs elfoglalására irányuló támadó hadműveletekben részt vevő szovjet haderő-összpontosításnak.

1944-ben előléptették a Szovjetunió marsallja rangra. A háború során 34 alkalommal hirdették ki a legfelsőbb főparancsnok parancsaiban az általa vezetett alakulatok sikereit.

A háború végétől a Déli Hadseregcsoport vezetésével bízták meg, majd 1947-től a Kaukázusontúli Katonai Körzet parancsnoki teendőit látta el.

1949. október 17-én halt meg, hamvait a Kreml falában helyezték el.

Fontosabb kitüntetései, elismeréseiSzerkesztés

1965 májusában kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést, két Lenin-renddel, három Vörös Zászló érdemrenddel, két Szuvorov-renddel tüntették ki, megkapta a Győzelem-rendet, a Kutuzov-rendet, és a Vörös Csillag Érdemrendet. Magyarországon megkapta a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát.

A Szovjetunióban egy gépesített lövészhadosztályt és egy tüzértiszti főiskolát neveztek el róla. Bulgáriában 1990-ig város viselte a nevét (ma Dobrics).

Magyarországon a budapesti Vámház körutat nevezték 1990-ig Tolbuhin körútnak és a pártállami időkben más magyar településeken is neveztek el utcákat róla.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. BnF források (francia nyelven)
  5. TracesOfWar

ForrásokSzerkesztés