Folyadékháztartás

Az emberi homeosztázis egyik alapvető koncepciója a folyadékháztartás, ami egyensúlyi helyzetben azt jelenti, hogy a szervezet által veszített folyadék mennyisége megegyezik a szervezet által felvett folyadék mennyiségével. A szervezetben jelen lévő víz teljes mennyiségét az euvolemia jelöli.

Az emberi test tömegének több mint a fele víz, felnőtt férfiaknál 60%, nőknél – a nagyobb testzsír-százalék miatt - 50%, míg a csecsemőknél 70%. Ennek 34%-a sejten kívüli, 66%-a sejten belüli víz. A sejten kívüli víztér egy része az érpályán belül, másik része az érpályán kívül helyezkedik el. A felnőtt ember sejtjei mindösszesen kb. 28 liter folyadékot tartalmaznak.

A víz az egyik alapvető lételem, míg az ember élelmiszer nélkül 4-6 hetet bír ki, víz nélkül csak néhány napot. A folyadékháztartás egyensúlyának fenntartásához szükséges víz mennyisége egyénenként változó, és a testmozgás, a szervezet működése, a környezeti feltételek (hőmérséklet, páratartalom) függvénye.[1] Például az Egyesült Államokban a napi ajánlott folyadékbevitel 3,7 liter a 18 évnél idősebb férfiaknak, és 2,7 liter nőknek.[2] Ebbe a mennyiségbe beletartozik az élelmiszerekben lévő folyadék, a különféle italok és a megivott víz is. Ez némileg ellentmond annak a széles körben elterjedt hiedelemnek, miszerint mindenkinek naponta két liter vizet meg kellene inni - 2002 és 2008 között számos kutatást végeztek ezen a téren, amelyek nem támasztják alá ezt.[3][4][5] Példának okáért, a melegebb éghajlati öveken élőknek jóval több vízre van szüksége, csakúgy azoknak, akik nehéz fizikai munkát végeznek, vagy sportolnak.

A megfelelő folyadékbevitel, a folyadékháztartás egyensúlyának fenntartása igen fontos számos fiziológiás folyamat normális működéséhez és az embernek rendszeres folyadékbevitelre van szüksége a szervezet működése közben (izzadás, légzés, vizelés) elvesztett folyadék pótlására. A nap közben elfogyasztott élelmiszerekkel mintegy 0,5 - 1 l víz jut be a szervezetbe, míg a fehérje, zsír és szénhidrát-metabolizmus során további 0,25-0,4 l keletkezik.[6] Ezek alapján a napi ajánlott folyadékbevitel férfiaknak kb. 2-3 liter, nőknek napi 1-2 liter.

Szervezet vízháztartásaSzerkesztés

A szervezet vízháztartását, folyadék felvételét és leadását összetett idegi- és hormonális folyamatok szabályozzák. A napi vízforgalom felnőttek esetében a teljes vízkészletükre vonatkoztatva 6%, csecsemőknél ez 20%. A víz fontosságát az mutatja legjobban, hogy szinte az összes, a szervezetünkben lezajló élettani folyamathoz vízre van szükség. Így pl. a nyál, az epe, a hasnyál és egyéb más emésztőenzimek termelődéséhez, az emésztéshez, a felszívódáshoz, a tápanyagszállításhoz, a testszövetek felépítéséhez és regenerációjához, a testhőmérséklet folyamatos fenntartásához, valamint az anyagcsere során keletkezett bomlástermékek kiválasztásához és a szervezetből való kiürítéséhez. Emiatt a szomjazást sokkal nehezebben és csak rövid ideig képes tolerálni a szervezetünk, mint az éhezést. Egy találó megfogalmazás szerint a víz a legfontosabb „táplálékunk”. Normál időjárási körülmények között a felnőttek kb. 2,5–3 liter folyadékot vesznek fel és veszítenek el naponta.

FolyadékszükségletSzerkesztés

A folyadékszükséglet tudományos meghatározására számos élettani mérés és számítás történt. Gyakori, hogy a folyadékigényt a testfelszín nagyságából határozzák meg. Legegyszerűbben mégis a testtömeget alapul véve lehet kiszámolni a saját, vagy családtagjaink folyadék szükségletét. Kisgyermekeknél ez megközelítőleg 110 ml/ttkg, 10 év alatti gyermekeknél 40 ml/ttkg, míg felnőtteknél 22-38 ml/ttkg. Ennél jóval nagyobb folyadékigény lép fel magasabb energiaforgalomnál, bőséges fehérjebevitel esetén, nagy konyhasótartalmú élelmiszer fogyasztás során, továbbá nagy melegben, vagy rendkívül száraz és hideg időjárás esetén. Extrém meleg környezetben, a bőrön keresztül történő intenzív párolgás miatt feljegyeztek már 10 literes folyadékfogyasztást is. A betegségek, különösen akkor, ha lázzal és/vagy hányással, hasmenéssel járnak szintén többszörösére emelhetik a szokásos folyadékszükségletet.

Napi folyadékszükségletSzerkesztés

Az átlagos mindennapjaink során, a teljes folyadékszükségletünk legjelentősebb részét (kb. 1500 ml-t) folyadék formájában vesszük fel, de szintén nagy mennyiség, kb. 800 ml származik a táplálékok szabad és kötött víztartalmából. Gondoljunk csak arra, hogy igen jelentős víztartalmuk van a gyümölcsöknek és a zöldségféléknek (80% feletti), valamint számottevő mennyiség található a húsokban, halakban, húskészítményekben is (60% felett). A tápanyagok elégetésekor átlagosan további 200 ml víz képződik. A veséink által kiválasztott napi vizelet mennyisége kb. 1400 ml. Viszonylag sok vizet párologtatunk el (300 ml) a légzés folyamán és a bőrön keresztüli vízveszteségünk (párolgás), izzadás nélkül is legalább 600 ml naponta, a széklet víztartalma megközelítőleg 300 ml. Vagyis az összesen felvett folyadék mennyisége megegyezik a leadott, illetve kiválasztott víz mennyiségével, ebben az esetben tehát folyadékegyensúly áll fenn. A szervezet belső vízállományában bekövetkező legkisebb változások erőteljesen befolyásolják a sóháztartást is, és fordítva. A víz-, vagy a sóháztartás jelentős eltérései súlyos, akár életveszélyes anyagcsere- zavarokat idézhetnek elő (kiszáradás, vízmérgezés). A folyadékigény erősen függ a külső és belső hőmérséklettől, a levegő páratartalmától, a fizikai aktivitástól a táplálkozástól és a verejtékezés nagyságától. A folyadékfelvételi igényünk legjobb „jelzőrendszere” a szomjúságérzet kialakulása. A kisgyermekek és az idős emberek viszont kevésbé érzik a szomjúságot az átlag populációnál, ezért a szokásosnál gyakrabban kell őket folyadékkal kínálni, a kiszáradás megelőzése érdekében.

Folyadékszükséglet kielégítéseSzerkesztés

A folyadékszükséglet kielégítése elsősorban folyadékokkal - vízzel, ásványvízzel, lédús gyümölcsökkel (pl.cseresznye, meggy, görögdinnye, stb.), gyümölcslevekkel, üdítőitalokkal, tej és tejes italokkal, teákkal, levesekkel - történhet, mindezek között legjelentősebb a víz. Az ivóvíz - kis mennyiségben - mindig tartalmaz oldott ásványi anyagokat, pl. kalciumot, magnéziumot, káliumot, nátriumot és néhány mikroelemet (mangánt, fluort, vasat, cinket).

Ivóvíz tulajdonságaiSzerkesztés

Az ivóvíz oldott ásványisó- és mikroelem tartalmát jelentősen befolyásolja, hogy milyen talajból származik és milyen talajrétegeken halad keresztül a kinyerésének a pillanatáig. Minden településen, vagy régióban más és más az ivóvíz íze, melyet elsősorban a benne lévő oldott anyagok fajtája és mennyisége határoz meg. A vízminőséget befolyásolja továbbá a vízellátó rendszerek, csőhálózatok állapota, valamint az alkalmazott vízfertőtelítési eljárások.

  • A kemény vizekből jelentős mennyiségű oldott kalcium és magnézium mutatható ki, ez a legfőbb oka a háztartási gépekben tapasztalható vízkövesedésnek.
  • Az ún. lágyvizek a keményvizektől leginkább a nagy nátriumtartalmukban különböznek. A lágyvizek ugyan kíméletesek a háztartási gépekkel, de előfordulhat, hogy a vízvezetékcsövekből kioldanak különböző nehézfémet (pl. ólmot).
  • Az ásványvizek piacán Magyarországon az elmúlt években igen nagy kereslet mutatkozott. Mégis kevesen tudják, hogy csak az a víz tekinthető valódi ásványvíznek, amelyben literenként legalább 1000 mg oldott ásványi só van (pl. Anna-víz, Apenta, Balfi, Borsodi, Büki, Csokonai, Fonyódi, Hajdúszoboszlói, Kerekdombi, Kékkúti ásványvíz, valamint a Harmatvíz, Kristályvíz, Mohai Ágnes víz, Parádi víz). Rendszeres fogyasztásuk a szervezet folyadék- és ásványisó-pótlást egyaránt szolgálja. A természetes vagy hozzáadott szénsavtartalmuk tovább növeli az üdítő, frissítő hatásukat. Ezen kívül a szénsav hatékonyan növeli az ásványvizek jó mikrobiológiai állapotát, ezáltal az eltarthatóságát.
  • A gyógyvizek az ásványvizek speciális, különleges csoportjába tartoznak, melyeknek orvosilag is bizonyított jótékony hatásuk van. Számos közülük jótékony lehet a székrekedés megelőzésére, vagy az enyhe bélhurut kezelésére, epepangás megelőzésére. Ilyen pl. a Hunyadi, Ferenc József, Igmándi, Mira víz, kedvező élettani hatásukat az oldott keserűsónak, illetve a glaubersónak köszönhetik. Elvitathatatlan tény azonban, hogy a székrekedés megelőzésében elsődleges szerepe az élelmi rostokban gazdag táplálkozásnak van és nem a gyógyvizeknek.

Rostfogyasztás és folyadékSzerkesztés

A bőséges rostfogyasztáshoz szükség van sok folyadékra is, hiszen 1 gramm élelmi rost képes akár 1 dl vizet is megkötni a szervezetünkben. Hazánkban az ivóvizek többsége jódhiányos, ezért jódozzák a konyhasót. A sóshartyáni Jódaqua bőséges jódtartalmával hatékonyan alkalmazható a jódszegény vidékeken a jódhiányos golyva megelőzésére (naponta 1 kávéskanálnyi adagban). Az egyik legismertebb gyógyvíz a Salvus víz, melynek kedvező hatását a gyomorsav-túltengésben szenvedők ismerik leginkább. Magyarországon az ásványvizek mellett a különböző gyümölcslevek fogyasztási tendenciái is emelkednek ugyan, de még mindig messze az európai átlag alatt vannak. Táplálkozásélettani szempontból jelentős különbség van a gyümölcslé, a nektár és a gyümölcsital között.

GyümölcslevekSzerkesztés

Legértékesebbnek a valódi gyümölcslé (100%-os) tekinthető, míg a legkevesebb biológiailag értékes anyagot a (5-15%-os gyümölcstartalmú) gyümölcsitalok, illetve gyümölcsös üdítőitalok tartalmazzák. Gyümölcsnektároknak az olyan terméket nevezzük, amelyet vízzel és egyéb megengedett adalékanyagokkal 25-50% gyümölcshányadra hígítanak. Táplálkozástudományi szempontból az alacsony gyümölcstartalmú italok és a szintetikus, cukorral készített üdítőitalok ún. „luxuskalóriát” jelentenek csupán a szervezet számára, mert egy pohár (3 dl) italban 30-40 g cukor (123-164 kcal) is lehet. Ezért a túlsúllyal küzdő embereknek még mértékkel sem ajánlható a fogyasztásuk. A light, illetve a fittnes, wellness (csökkentett cukortartalmú) készítményekből napi 2-3 dl fogyasztása általában megengedhető a fogyókúrázóknak, de cukorbeteg egyéneknek ebből sem tanácsos sokat fogyasztani. (A napi megengedett szénhidrát mennyiségbe mindig bele kell számítani a light gyümölcslevek természetes cukortartalmát.) A friss gyümölcslevek fontos komponense a C-vitamin, amely többek között a kollagén szintézisben és az ellenálló képesség fokozásában játszik szerepet. Sajnos a hőkezelés és a hosszú tárolási idő egyaránt erősen csökkenti a C-vitamin mennyiségét a fogyasztásra szánt kereskedelmi célú termékekben.

A friss gyümölcsökből származó folsav, b-karotin, flavonoidok, antocianinok, fenolsavak fokozzák a szervezet természetes védekezőképességét pl. a fertőző-, és a daganatos megbetegedések ellenében. A bioaktív anyagok mennyiségét a feldolgozás, a hőkezelés, a tárolási idő ugyancsak csökkenti, emiatt a friss gyümölcsök fogyasztását semmi esetre sem célszerű gyümölcslevekkel helyettesíteni. A nyári hőség közepette viszont helye lehet a táplálkozásunkban a gyümölcsalapú jégkrémeknek (sorbet) is, melyeknek legalább egynegyed része gyümölcs és nem tartalmaz hozzáadott zsiradékot. A napjainkban elterjedt energiaitalok arra hivatottak, hogy az izzadással elvesztett folyadékkal együtt az elektrolit veszteséget (kalcium, magnézium, nátrium, klorid, foszfát) is pótolják. Ezekben a termékekben sokszor jelentős mennyiségű koffein is található, ezért érdemes a fogyasztásukat friss és szintén üdítő gyümölcslevekkel kiváltani. A koffeinmentes, optimális sportital izotóniás, szénhidrátok mellett elektrolitokat és ásványi anyagokat tartalmaz a szervezet gyors regenerálódása érdekében. Folyadékveszteségünk pótlására ma már megszámlálhatatlanul sok divatos ital áll a rendelkezésünkre, de egyik termék fogyasztását sem célszerű túlzásba vinnünk. Tartsuk továbbra is szem előtt, hogy a szomjúságérzetünk oltására legideálisabb - továbbra is - a kristálytiszta víz.

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Fluid balance című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Maton, Anthea bj, Jean Hopkins, Charles William McLaughlin, Susan Johnson, Maryanna Quon Warner, David LaHart, Jill D. Wright. Human Biology and Health. Englewood Cliffs, New Jersey, USA: Prentice Hall (1993). ISBN 0-13-981176-1 
  2. US daily reference intake values. [2011. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 5.)
  3. Research debunks health value of guzzling water. Reuters, April 2008.
  4. H. Valtin, Drink at least eight glasses of water a day." Really? Is there scientific evidence for "8 × 8"? Archiválva 2010. április 20-i dátummal a Wayback Machine-ben Am J Physiol Regul Integr Comp Physiol 283: R993-R1004, 2002.
  5. (2008) „Just add water” (PDF). J. Am. Soc. Nephrol 19 (6), 1041–1043. o. [2012. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1681/ASN.2008030274. PMID 18385417. (Hozzáférés ideje: 2013. augusztus 31.)  
  6. Swedish DFA Archiválva 2012. március 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (in Swedish)

További szakirodalomSzerkesztés

  • Maton, Anthea bj, Jean Hopkins, Charles William McLaughlin, Susan Johnson, Maryanna Quon Warner, David LaHart, Jill D. Wright. Human Biology and Health. Englewood Cliffs, New Jersey, USA: Prentice Hall (1993). ISBN 0-13-981176-1 

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Gyuricza Ákos, dietetikus: Folyadékháztartás, folyadékszükséglet, PULVIS Kiadó (PULZUS jogutódja), I. évfolyam, 2. szám, 2008 július