Főmenü megnyitása
Az Ain Diab-i versenypálya

TörténeteSzerkesztés

A marokkói nagydíj története 1925-ben, Casablancában kezdődött, ahol az ekkor még úri versenynek számító autóversenyzésben nem egyedi módon egy nemes, Vaugelas grófja szerezte meg a trófeát. A verseny helyszíne 1930-ban az újonnan kiépített Anfa Racecourse pályára került át, ahol még ugyanebben az évben életét vesztett egy másik francia nemes, Bruno, Harcourt grófja. A marokkói nagydíj történetének első szakasza 1934-ben zárult le, 1933-ban, valamint 1935 és 1953 között nem írták ki a marokkói nagydíjat. A címért folytatott, túraautókkal vívott küzdelemben 1934-ig kizárólag francia (illetve az utolsó évben monacoi) versenyzők nyertek,

A nagydíj 1954-ben történt újbóli kiirásakor a versenyen immár valódi sportautók indultak, s a francia győzelmi sorozat is megszakadt. az új helyszínen, Agadírban megrendezett futamot a Formula–1 első világbajnoka Giuseppe Farina nyerte.

Az 1957-re elkészült Casablancához közeli Ain-Diab-i versenypályán a címért már Formula–1-es autók indultak, s bár a verseny nem számított bele a világbajnokság pontvadászatába, kiépítése világszínvonalú volt.

A következő évben a helyszín, és a marokkói nagydíjért folytaott küzdelem hivatalosan is a Formula–1-es világbajnokság része lett, a futamot 1958. október 19-én rendezték meg. A versenyen Stuart Lewis-Evans a szállongó por miatti motorhiba következtében kisodródott, s a pályát övező korlátnak csapódott. Az autó kigyulladt, Lewis-Evans égési sérülései pedig olyan súlyosak voltak, hogy 6 nap múlva meghalt egy londoni kórházban.

1958 után egyszer sem rendezték meg a marokkói nagydíjat.

A marokkói nagydíj győzteseiSzerkesztés

Lásd mégSzerkesztés