Francesco de’ Medici

Toszkána nagyhercege
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 12.

Francesco de’ Medici (Firenze, Firenzei Köztársaság, 1541. március 25. – Poggio a Caiano, Toszkána, 1587. október 19.), Toszkána második nagyhercege apját, I. Cosimo de’ Medicit követvén 1574-től 1587-ben bekövetkezett haláláig.[1] A firenzei Medici-család tagja.

Francesco de’ Medici
Francesco de’ Medici nagyherceg Peter Paul Rubens egy későbbi, 17. századi portréján
Francesco de’ Medici nagyherceg Peter Paul Rubens egy későbbi, 17. századi portréján

Toszkána nagyhercege
I. Ferenc
Uralkodási ideje
1574. április 21. 1587. október 19.
ElődjeI. Cosimo de’ Medici
UtódjaI. Ferdinando de’ Medici
Életrajzi adatok
UralkodóházMedici
Született1541. március 25.
Firenze
Elhunyt1587. október 19. (46 évesen)
Poggio a Caiano
NyughelyeMedici-kápolna
ÉdesapjaI. Cosimo de’ Medici toszkánai nagyherceg
ÉdesanyjaLeonor Álvarez de Toledo
HázastársaAusztriai Johanna
GyermekeiEleonóra mantovai és montferrati hercegné
Anna hercegnő
Mária francia királyné
Don Filippino
Vallásrómai katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Francesco de’ Medici témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
 

I. Cosimo de’ Medici nagyherceg (1519-1574) és Toledói Eleonóra (1519-1562) második gyermeke.

1565 decemberében feleségül vette I. Ferdinánd (1503-1564) német-római császár legifjabb leányát, Habsburg Johanna főhercegnőt (1547-1578), akitől egy – beteges – fia született, Filippo (1577–1582). Az osztrák főhercegnő halála után feleségül vette szeretőjét, Bianca Cappellót (1548-1587).[2]

Kormányzása

szerkesztés

1564-ben került a kormányzat élére, amikor apja még élt. A nagyhercegi rangot 1574-ben örökölte apja után. A cím ugyan nem teljesen legitim, minthogy 1569-ben V. Piusz pápa adományozta Francesco apjának, Cosimónak, de Francesco elérte, hogy 1575 novemberében II. Miksa német-római császár is nagyherceggé emelje. A Habsburg-ház szolgálatáért cserébe elismertette a dinasztia örökletes jogát minden toszkánai területére, és kétszer is visszautasította, hogy jelöljék a lengyel trónra (1575 és 1587).[3] Francesco nagyherceg hírneve a botrányok tengerében – köszönhetően családja tagjainak – egyre mélyebbre süllyedt: ő maga visszavonult a világtól pratolinói magánparadicsomába, ahol aranyhalait, svéd rénszarvasait etette, ápolta és a természet titkairól elmélkedett.

Művészetpártolás

szerkesztés

Más elfoglaltságai is voltak, amelyek elvonták a figyelmét a hivatalos ügyektől: az Uffizi harmadik emeletén művészeti galériát szervezett és ifjú művészek számára iskolát. Ő hozta létre az Accademia della Cruscát.[4] Támogatta Bernardo Buontalenti (1536–1608) tervét Livorno fejlesztésére (1577), amelyből Toszkána legnagyobb kikötőjét kívánták kialakítani. Megerősítette a flottát is és számos kereskedelmi állomást létesített a Földközi-tenger keleti medencéjében. Élénk tudományos érdeklődést mutatott a kémia, a mechanika és a ballisztika iránt, de a család hagyományainak megfelelően pártolta a művészeket is és ő helyezte el a Mediciek festménygyűjteményét a firenzei Uffizi-palotában.

Francesco feleségével együtt – ugyanazon a napon – halt meg 1587 októberében, valószínűleg maláriában. A népi képzelet azonban nem fogadta el ezt a prózai magyarázatot. Azt beszélték, hogy Bianca mérgezett tortát készített, amelyet sógorának – Ferdinándnak, a későbbi nagyhercegnek – szánt, de férje véletlenül megkóstolta és Bianca kétségbeesésében maga is evett belőle, hogy kövesse a szeretett férfit a halálba. Más változat szerint megmérgezték őket.[5] Más, elképzelések szerint Ferdinánd mérgezte meg őket.

  1. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 68. p.
  2. Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 261-262. p.
  3. Fodor Ágnes, A.: Uralkodó és dinasztiák. Magyar Világ Kiadó, 2001. 176. p.
  4. Hibbert, C.: i. m. 264. p.
  5. Fodor Á., A.: i. m. 176. p.


Előző uralkodó:
I. Cosimo
Következő uralkodó:
I. Ferdinánd