I. Cosimo de’ Medici

(1519–1574), Firenze hercege 1537-1569 között, Toszkána nagyhercege 1569-1574 között

I. Cosimo de’ Medici (Firenze, 1519. június 12.Villa di Castello, 1574. április 21.), a Medici-család tagja, Firenze hercege 1537. szeptember 20. és 1569. augusztus 27. között, majd Toszkána nagyhercege 1569. augusztus 27. és 1574. április 21. között.[3]

Cosimo de’ Medici
Agnolo Bronzino festményén
Agnolo Bronzino festményén
Uralkodóház Medici
Született 1519. június 12.[1]
Firenze[2][1]
Elhunyt 1574. április 21. (54 évesen)[1]
Villa di Castello[1]
NyughelyeMedici kápolna
Édesapja Lodovico de’ Medici
Édesanyja Maria Salviati
Házastársa Toledói Eleonóra
Camilla Martelli
Gyermekei
  • Virginia de' Medici
  • Maria de' Medici
  • Francesco de’ Medici
  • Isabella de' Medici
  • Giovanni de’ Medici
  • Lucrezia de' Medici
  • Garzia de' Medici
  • I. Ferdinánd toszkánai nagyherceg
  • Pietro de' Medici
  • Bia de' Medici
  • Don Giovanni de' Medici
  • Pedricco de' Medici
  • Anna de' Medici
  • Antonio de' Medici
Vallása római katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Cosimo de’ Medici témájú médiaállományokat.

Élete és uralkodásaSzerkesztés

Idősebb Cosimo vagy Lorenzo de’ Medici herceg egyenes ági leszármazottai soha nem szereztek abszolút hatalmat. Ez a kiváltság a Medici-család fiatalabb ágának egyik tagjának jutott. Egy zsoldoskapitány, Giovanni dalle Bande Nere fia, Caterina Sforza unokája, Cosimo herceg lett az első nagyherceg, és befejezte Firenze regionális hatalommá alakítását. Cosimóval a köztársasági rendszer utolsó nyomai is eltűntek. 1557-ben megszerezte az ősi ellenségnek számító Sienát. Felépítette Firenze tengerparti flottáját, amely jelentős szerepet játszott a lepantói tengeri ütközetben. 1569-ben V. Piusz pápától megkapta a nagyhercegi címet. Mivel a köztársasági intézményeket teljesen felszámolta, a városházára sem volt többé szükség, ezért családjával a Medici-Riccardi palotából átköltözött a Palazzo Vecchióba, majd onnan 1560-ban áttelepültek a Pitti-palotába, s ez lett a továbbiakban a nagyhercegek rezidenciája. Építésze, Giorgio Vasarival 1559-ben megkezdte az Uffizi építését, ahová Cosimo a nagyhercegség különböző hivatalait kívánta összpontosítani. Felépíttette a ma Vasari-folyosónak nevezett egykilométeres átjárót a Pitti-palota és a Palazzo Vecchio között. Cosimo alapítása volt a Firenzei Képzőművészeti Akadémia 1565-ben.[4]

A Firenzei Egyetemen az ő uralkodása alatt nőtt a tanszékek száma, például a gyakorlati orvostudománnyal bővült az oktatás.

Cosimo nagyherceg 1530-ban feleségül vette a nápolyi alkirály, Toledói Péter 16 éves leányát, Eleonóra hercegnőt. Házasságkötése után Cosimo herceg a Palazzo della Signoriára költözött, ahol kétszáz svájci és német gárdista vigyázott a biztonságára. Eleonóra mindvégig hűséges és intelligens tanácsadója volt férjének. Amikor húszévi házasság után szeretett felesége meghalt, Cosimo elidegenedett a világtól. Két évvel később a kiégett Cosimo lemondott. Utóda, elsőszülött fia, Francesco de’ Medici 1574-1587 teljesen alkalmatlan volt az uralkodásra. Őt öccse, I. Ferdinánd (Ferdinando de’ Medici)) követte 15871609 között, aki több mint 20 éven át bíborosként Rómában élt.[4]

Ő alapította a Szent István Lovagrendet 1554-ben, amit a pápa csak 1562-ben szentelt fel.[5]

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c d Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1984. (Hozzáférés: 2017. január 21.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  3. "The Medici family" családfa (angol nyelven). beckydaroff.com. (Hozzáférés: 2010. szeptember 11.)
  4. a b I. Cosimo, Giovanni dalle Bande Nere fia (1519-1574). A Mediciek fénykora. [2010. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 11.)
  5. Ferenc Csaba: Az egyház védelme, a rászorulók megsegítése, Isten dicsőségének szolgálata. Új Ember. [2008. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 11.)

További információkSzerkesztés


Előző uralkodó:

(Firenze fejedelemség)
Toszkána nagyhercege
1569–1574
Medici-család
 
Következő uralkodó:
I. Ferenc