Főmenü megnyitása

Gábor „Ftacsik” Jenő (Pécs, 1893. május 23.Pécs, 1968. szeptember 1.) magyar festő, grafikus.

Gábor Jenő
Született 1893. május 23.
Pécs
Elhunyt 1968. szeptember 1. (75 évesen)
Pécs
Állampolgársága magyar
Foglalkozása

ÉletpályájaSzerkesztés

Képzőművészeti tanulmányait 1911 és 1915 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte, mesterei Edvi Illés Aladár és Zemplényi Tivadar voltak. A főiskola elvégzése után rajztanárként dolgozott Gyergyószentmiklóson, Liptószentmiklóson, Körmöcbányán és Szakolcán.

1919-ben Pécsre költözött, ott ismerkedett meg az akkori Bauhaus stílus képviselőivel is. (Breuer Marcell, Forbát Alfréd, Molnár Farkas, Weininger Andor) Műveiben ennek hatása érződik e korszakában. A festészet mellett a pécsi főreáliskolában majd a Széchenyi István Gyakorló Gimnáziumban rajztanár volt.

Első képein inkább a tájábrázolás (Pécs környéki tájképek), az emberi testek (aktok) a dominánsak, stílusuk expresszív-kubisztikus jellegű.

1926-ban Párizsban, 1931-ben Berlinben járt tanulmányúton. Ez utóbbi tanulmányútja hatását a kollázssorozata mutatja. 1937-ben újra Párizsban járt tanulmányúton. Ez a korszak művészetének gazdag korszaka volt, a francia útjára festményeiben a gazdag színvilág emlékeztet.

A 30-as évektől kezdve szürrealisztikus hatások figyelhetőek meg festményein. Szívesen festett munkásokról, bohócokról, sportról képeket.

1939-ben a Nemzeti Szalonban állította ki képeit. 1941-ben Szegedre költözött, ahol a Baross Gábor Gyakorló Gimnázium tanára lett. A Szegeden készült festményei oldottabbak, fellazultabbak, mint előtte.

1947-ben Budapestre költözött, részt vett 1948-ban a Kulturális Minisztérium freskópályázatán (II. díjat kapott képeiért, munkásábrázolására I. díjat). Még ugyanebben az évben közös kiállítást szervezett a Képzőművészek Szabadszakszervezeténél Aszódi Weil Erzsébettel. 1955 után elvont kifejezésmódokat kutatott (Martyn Ferenc hatása). 1959-ben az Ernst Múzeumban Klie Zoltán, Járitz Józsa, és Csillag István társaságában állított ki. 1963-ban a Janus Pannonius Múzeumban, Pécsett volt gyűjteményes kiállítása, ekkor életműve jelentős részét a pécsi Modern Magyar Képtárnak adományozta. 1964-ben a Baranyai Képzőművészek Kiállításán állították ki képeit a Siklósi várban.

1966-ban visszaköltözött Pécsre és haláláig ott lakott. 1966-ban a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményes kiállítást rendezett festményeiből.

Halála után 1969-ben Moholy-Nagy László és kortársai, Szent István Király Múzeumban szervezett kiállítást képeiből Székesfehérváron, majd 1971-ben a Janus Pannonius Múzeum is. 1993-ban a Műgyűjtők Galéria, a Balassi Galéria Budapesten, valamint az Antikart Képkereskedés, Pécsen rendezett kiállítást festményeiből.

Az Új Művészek Egyesületének (UME) és a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának tagja volt. Tanítványa volt Gyarmathy Tihamér és Lantos Ferenc.

A pécsi köztemetőben lévő sírjára Pécs városa új sírkövet állíttatott.

MűveiSzerkesztés

  • A Janus Pannonius Múzeumban található képei: Csendélet, Önarckép (Szembenéző önarckép), Napfelkelte, Fürdőzők, Tánc 1922, Fák a Tettyén
  • A Magyar Nemzeti Galériában található képei: Orpheus, Napfölkelte
  • Magántulajdonban található képei: A nő és a férfi, Macus portréja, Kaktuszokat öntöző, Kubista városépítők, Labdarúgók, Csutakolás, Asztali csendélet, Kikötő (Le Havre-i kikötő), Hegyoldal, Art deco akt, Nő mandolinnal, Vásári akrobaták, Egy párizsi boulevarde, éjszaka, Aktok, Pierrot gitárral, Bohócok, Tánc, Tavasz, Akt viadukttal, Dunakanyar

Külső hivatkozásokSzerkesztés