Gatyás ölyv

Gatyás ölyv
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Telluraves;
Csoport:	Afroaves;
Rend:	Vágómadár-alakúak (Accipitriformes);
Család:	Vágómadárfélék (Accipitridae);
Alcsalád:	Ölyvformák (Buteoninae);
Nem:	Buteo;
Faj:	B. lagopus;
Tudományos név
	Buteo lagopus; Pontoppidan, 1763
Elterjedés
	A fészkelési és telelési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Gatyás ölyv témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Gatyás ölyv témájú médiaállományokat és Gatyás ölyv témájú kategóriát.

A gatyás ölyv (Buteo lagopus) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Előfordulása szerkesztés

Európa, Ázsia és Észak-Amerika északi részének tundráin és erdős tundráin költ, rövidtávú vonuló, de enyhébb időben áttelel.^[3]

Kárpát-medencei előfordulása szerkesztés

Magyarországon októbertől márciusig rendszeresen előfordul, változó mennyiségben. A legtöbb télen viszonylag ritka, de egyes teleken jóval nagyobb mennyiségben is megjelenik. A legtöbbször az Alföldön észlelik. A 2012. januárban végrehajtott madárszámlálás eredménye alapján 316 gatyás ölyv telelt Magyarországon.^[4]

2018-ban a madárszámlálás adatai alapján 264 itthon telelő gatyás ölyvet figyeltek meg a madarakat számlálók.^[5]

Alfajai szerkesztés

Buteo lagopus lagopus (Pontoppidan, 1763) - Európa és Nyugat-Szibéria északi része
Buteo lagopus menzbieri (Dementiev, 1951) - Közép- és Kelet-Szibéria északi része
Buteo lagopus kamtschatkensis (Dementiev, 1931) - Kamcsatka
Buteo lagopus sanctijohannis (Gmelin, 1788) - Alaszka és Kanada ^[2]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 50–60 centiméter, szárnyfesztávolsága 120–150 centiméteres, testtömege 700–1600 gramm. A tojó nagyobb és testesebb a hímnél.^[3] Faroktollainak töve fehér és fekete végszalagja van. A csüdje tollas.

Rőpképe

Életmódja szerkesztés

Kisebb rágcsálókkal, lemmingekkel és pockokkal táplálkozik.^[3] Egy helyben lebegve kiszemeli áldozatát, majd lecsap.

Szaporodása szerkesztés

Május hónapi nászrepülés közben hallatják hangjukat. Lehetőleg a tavalyi fészküket foglalják el. Fészküket sziklapárkányra, ritkán fára vagy földre rakják. A fészek ágakból és gallyakból készül, melyet fűvel és mohával bélelnek ki. Fészekaljuk függ a táplálékállatok számától, általában 2-5 tojást rak, de bőség esetén a 9 darab sem ritka, lemmingek hiányában viszont esetleg nem is költ. Táplálékhiány esetén csak a legerősebb fióka éli túl a költést.