Gellért Hugó (műfordító)

(1890-1937) magyar műfordító, hadifogoly

Gellért Hugó Endre, született Goldmann Hugó (Budapest, 1890. március 11.[1] – Budapest, 1937. március 30.[2]) magyar műfordító, hadifogoly, Gellért Oszkár öccse, Gellért György (1922–1994) műfordító apja.

Gellért Hugó
Tablókép 1907-ből
Tablókép 1907-ből
Született Goldmann Hugó
1890. március 11.
Budapest
Elhunyt 1937. március 30. (47 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
SzüleiGellért (Goldmann) József
Steiner Zsófia
Foglalkozása műfordító
A Wikimédia Commons tartalmaz Gellért Hugó témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Budapesten született Gellért (Goldmann) József biztosítási hivatalnok és Steiner Zsófia (1865–1936)[3] gyermekeként. A Madách Imre Gimnáziumban /Barcsay utcai Állami Főgimnázium/ érettségizett. Mennyiségtan-fizika tanári diplomát szerzett. 1914-ig egykori iskolájában tanított, ide tért vissza 1922-ben a hadifogságból. Fogolyként anyanyelvi szinten megtanult oroszul. A fogságban szerzett betegségei miatt viszonylag fiatalon halt meg. 1922-ben Budapesten házasságot kötött Guthin[4] Lázár és Markowna Sára lányával, Katalinnal (1897–1973).[5][6]

MunkásságaSzerkesztés

Dolgozott a Nyugat szerkesztőségében, a pénzügyekért felelt. Testvére, Gellért Oszkár révén került kapcsolatba a folyóirattal. Első fordításai ugyanitt jelentek meg. Pénzügyi munkája mellett kevés időt tudott a fordításnak szentelni, de így is tekintélyes és meghatározó az életműve.

FordításaiSzerkesztés

ElismeréseiSzerkesztés

MéltatásSzerkesztés

Illyés GyulaSzerkesztés

„Szívességből orosz nyelvleckéket adott nekem s ezek alatt gyakran beszélt hadifogságáról. Mérhetetlenül sokat szenvedett, de ez nem homályosította el ítéletét: szenvedésének okozóiról is szeretettel beszélt. Életének legsúlyosabb megpróbáltatásai az oroszok körében érték; viszonzásul ő úgy behatolt a nép szellemébe és nyelvébe, ahogy az oroszok közül is kevesen... A magyarság hősi halottja: a hadifogságban szerzett betegség vitte sírba. Koporsóját mégsem katonák, hanem írók, humanisták állták körül.”

Kassák Lajos - Gorkij: „Az Artamónovok”Szerkesztés

„Nem könnyű feladat volt a regény lefordítása. Mikor Gellért Hugó erre a komoly feladatra vállalkozott, akkor tiszta művészeti feladatra vállalkozott. Kellett, hogy hivatást érezzen magában erre a munkára és elismerjük, hogy hivatást teljesített be elvégzésével”.

Bonkáló SándorSzerkesztés

„Gellért Hugó fordítása a szöveg teljes átértését és Gorkij nyelvét híven tolmácsolja. Nemcsak az értelmet, de a hangulatot és a színeket is híven adja vissza, mint azt a csasztuskák (rögtönzött versikék) és a lakodalmi énekek hű fordítása is bizonyítja”.

Bratka LászlóSzerkesztés

„»Pokolra kell annak menni…« - mondhatnánk Galgóczy Árpád életútjának ismeretében. Sok társa volt ebben a pokoljárásban, ha talán ők - amennyiben egyáltalán vannak fokozatok - nem is kerültek ilyen mély bugyrokba. Az első világháborús orosz, szovjet hadifogságból hazatérő Gellért Hugó, a kor talán egyetlen oroszul tudó fordítójaként »örök darabokat« hozott létre; de Galgóczyhoz hasonlóan hurcolták a Szovjetunióba Karig Sárát, a későbbi kiváló műfordítót.”

JegyzetekSzerkesztés

HivatkozásokSzerkesztés

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak