Gellért Hugó (műfordító)

(1890–1937) magyar műfordító, hadifogoly
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5.

Gellért Hugó Endre, született Goldmann Hugó (Budapest, 1890. március 11.[3] – Budapest, 1937. március 30.[4]) magyar műfordító, hadifogoly, Gellért Oszkár öccse, Gellért György (1922–1994) műfordító apja.

Gellért Hugó
Tablókép 1907-ből
Tablókép 1907-ből
SzületettGoldmann Hugó
1890. március 11.
Budapest
Elhunyt1937. március 30. (47 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
GyermekeiGellért György
SzüleiGellért (Goldmann) József
Steiner Zsófia
Foglalkozásaműfordító
IskoláiMadách Imre Gimnázium
SírhelyeFarkasréti temető (7/8-1-920)[1][2]
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Gellért Hugó témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Gellért Hugó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Budapesten született Gellért (Goldmann) József biztosítási hivatalnok és Steiner Zsófia (1865–1936)[5] gyermekeként. A Madách Imre Gimnáziumban /Barcsay utcai Állami Főgimnázium/ érettségizett. Mennyiségtan-fizika tanári diplomát szerzett. 1914-ig egykori iskolájában tanított, ide tért vissza 1922-ben a hadifogságból. Fogolyként anyanyelvi szinten megtanult oroszul. A fogságban szerzett betegségei miatt viszonylag fiatalon halt meg. 1922-ben Budapesten házasságot kötött Guthin[6] Lázár és Markowna Sára lányával, Katalinnal (1897–1973).[7][8]

Munkássága

szerkesztés

Dolgozott a Nyugat szerkesztőségében, a pénzügyekért felelt. Testvére, Gellért Oszkár révén került kapcsolatba a folyóirattal. Első fordításai ugyanitt jelentek meg. Pénzügyi munkája mellett kevés időt tudott a fordításnak szentelni, de így is tekintélyes és meghatározó az életműve.

Fordításai

szerkesztés

Elismerései

szerkesztés

Méltatás

szerkesztés

Illyés Gyula

szerkesztés

„Szívességből orosz nyelvleckéket adott nekem s ezek alatt gyakran beszélt hadifogságáról. Mérhetetlenül sokat szenvedett, de ez nem homályosította el ítéletét: szenvedésének okozóiról is szeretettel beszélt. Életének legsúlyosabb megpróbáltatásai az oroszok körében érték; viszonzásul ő úgy behatolt a nép szellemébe és nyelvébe, ahogy az oroszok közül is kevesen... A magyarság hősi halottja: a hadifogságban szerzett betegség vitte sírba. Koporsóját mégsem katonák, hanem írók, humanisták állták körül.”

Kassák Lajos - Gorkij: „Az Artamónovok”

szerkesztés

„Nem könnyű feladat volt a regény lefordítása. Mikor Gellért Hugó erre a komoly feladatra vállalkozott, akkor tiszta művészeti feladatra vállalkozott. Kellett, hogy hivatást érezzen magában erre a munkára és elismerjük, hogy hivatást teljesített be elvégzésével”.

Bonkáló Sándor

szerkesztés

„Gellért Hugó fordítása a szöveg teljes átértését és Gorkij nyelvét híven tolmácsolja. Nemcsak az értelmet, de a hangulatot és a színeket is híven adja vissza, mint azt a csasztuskák (rögtönzött versikék) és a lakodalmi énekek hű fordítása is bizonyítja”.

„»Pokolra kell annak menni…« - mondhatnánk Galgóczy Árpád életútjának ismeretében. Sok társa volt ebben a pokoljárásban, ha talán ők - amennyiben egyáltalán vannak fokozatok - nem is kerültek ilyen mély bugyrokba. Az első világháborús orosz, szovjet hadifogságból hazatérő Gellért Hugó, a kor talán egyetlen oroszul tudó fordítójaként »örök darabokat« hozott létre; de Galgóczyhoz hasonlóan hurcolták a Szovjetunióba Karig Sárát, a későbbi kiváló műfordítót.”

Hivatkozások

szerkesztés
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak