Gyáni Imre (Kisújszállás, 1913. augusztus 16.Dunakeszi, 2009. január 1.) középiskolai tanár, Hódmezővásárhely díszpolgára.

Gyáni Imre
Született 1913. augusztus 16.
Kisújszállás
Elhunyt 2009. január 1. (95 évesen)
Dunakeszi
Állampolgársága magyar
Foglalkozása pedagógus
Iskolái Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem (–1938)
Kitüntetései Hódmezővásárhely díszpolgára (2006)

ÉleteSzerkesztés

CsaládjaSzerkesztés

Édesapja Gyáni Ignác (1870–1953) gazdálkodó, édesanyja Veres Terézia (1881–1962). Testvérei: Gyáni Ferenc (1902–1974) gazda, Gyáni Lajos (1906–1991) nyomdász, Gyáni Gyula (1908–1963) asztalos és Gyáni Sándor (1910–1993) középiskolai tanár.[1]

1942-ben házasságot kötött Csáki Margit (1920) óvónővel. Két gyermekük született, Gyáni Lajos (1943) épületgépész-mérnök és Gyáni Gábor egyetemi tanár, történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

PályafutásaSzerkesztés

Gyáni Imre 1913-ban Kisújszálláson született, elemi iskoláit Battonyán és Dévaványán végezte, a kisújszállási református gimnáziumban érettségizett 1933-ban. 1938-ban történelem-latin-földrajz szakon szerzett diplomát a Tisza István Tudományegyetemen. Egyetemi évei alatt, 1937-ben a Márciusi Front debreceni csoportjának alapító tagja.

1940-től a Hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium tanára, majd igazgatóhelyettese. 1950 és 1957 között a gimnázium igazgatója volt.

A második világháború után a Nemzeti Parasztpárt tagja (1945–1949), 1948 áprilisától az országos vezetőségbe is beválasztották. 1946-tól tagja a hódmezővásárhelyi törvényhatósági bizottságnak. 1947-1949 között Szeged főispánja. 1954-től 1957-ig a Hazafias Népfront hódmezővásárhelyi elnöke tisztét töltötte be.

1956. október 19-én engedélyezte a Diákparlament összehívását a Bethlen Gábor Gimnáziumban. 1956. október 29-én törvényesen titkos választáson a Nemzeti Bizottság elnökévé választották. November 1-jén jelentős szerepet játszott a Nemzeti Parasztpárt helyi szervezetének újjászervezésében.

1957. január végén letartóztatták, előbb Kistarcsára, majd Tökölre internálták. 1958-ban a szegedi Népbíróság 6 év börtönbüntetésre ítélte. Előbb a szegedi Csillagbörtönben, majd Vácott raboskodott. 1958 tavaszán örökre eltiltották a tanári pályától. Amnesztiával, 1960. április 4-én szabadult.

1960-tól 1967-ig az Agrártudományi Kutató Intézet külső munkatársa volt, majd 1981-ig a Hídépítő Vállalat raktárvezetője Makón, majd Szegeden. 1982-ben nyugállományba vonult.

MűveiSzerkesztés

  • A nádori méltóság a XVII. században Tanári szakdolgozat. (Debrecen, 1937)[1]
  • A felszabadult Hódmezővásárhely tíz éve (1944–1954) (Csongrád megyei füzetek. 2., Szeged, 1954).[1][2]

ElismeréseiSzerkesztés

  • Köztársasági Érdemérem ezüst fokozata (1948)
  • 1956-os Emlékérem (1991)

DíjaSzerkesztés

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlése 2006-ban, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából példaértékű helytállásának elismeréseként „Hódmezővásárhely díszpolgára” kitüntető címet adományozott neki.

EmlékezeteSzerkesztés

2013. október 23-án a Bethlen Gábor Református Gimnázium folyosóján felavatták Gyáni Imre portré-domborművét. Az alkotást Erdős Péter és Návay Sándor szobrászművész készítette.[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Névpont.hu: Gyáni Imre - Névpont 2016 (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2016. október 8.)
  2. Monguz OPAC: A felszabadult Hódmezővásárhely 10 éve : 1944-1954 (magyar nyelven). [2016. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 8.)
  3. * Promenad.hu: Méltó helyet kapott dr. Gyáni Imre domborműve (fotókkal) (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2016. október 8.)[halott link]

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Benkő Péter: A magyar népi mozgalom almanachja (1932–1962) (Budapest, 1996)