Gyöngy (település)
Gyöngy falu Romániában, Szatmár megyében.
| Gyöngy (Giungi) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | falu |
| Községközpont | Krasznabéltek |
| Irányítószám | 447043 |
| SIRUTA-kód | 137005 |
| Népesség | |
| Népesség | 155 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 30 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 131 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Gyöngy
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 34′, k. h. 22° 47′Koordináták: é. sz. 47° 34′, k. h. 22° 47′ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
FekvéseSzerkesztés
Szatmár megye délkeleti részén, Krasznabéltektől északnyugatra található.
Nevének eredeteSzerkesztés
Nevét a Krasznába folyó Gyöngy patakról kapta.
TörténeteSzerkesztés
A település nevét az oklevelek 1215-ben Perlu néven említették először.
1220-ban Perl, 1421-ben Gengh, 1433-ban Gyengh, 1475-ben Gewngh, 1589-ben Gyengh néven írták.
A falu a bélteki uradalom-hoz tartozott, lakosai eredetileg németek voltak, akiket a 12. század második felében telepítettek a király földjére.
A 14.-15. században a Csákiak birtoka volt.
1421-ben Csáky Miklós erdélyi vajda szolnoki ispán és testvére György székely ispán, valamint Szatmár, Ugocsa és Kraszna megyék ispánja osztozott meg a birtokon.
1489-ben Csáky Benedek részét Drágfy Bertalan kapta meg.
1592-ben a Drágfy család kihalta után az erdődi uradalommal együtt a szatmári várhoz, és a szatmári uradalomhoz tartozott
1633-ban egyes részeit Lokácsi Prépostváry Zsigmond kapta meg a bélteki uradalommal együtt.
Az 1600-as években a Károlyi család birtoka lett, s az övék maradt egészen a 19. század közepéig.
A 19. század közepétől nagyobb birtokosai a Cserey, báró Bánffy és a Borbola családok voltak.
NevezetességekSzerkesztés
- Görögkatolikus templom – 1872-ben épült.
ForrásokSzerkesztés
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
- Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig. ISBN 978-963-7220-63-0
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
.svg){kind=small}