Gyarak
Gyarak (szlovákul Kmeťovo, korábban Ďarak) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.
| Gyarak (Kmeťovo) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Érsekújvári |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1214 |
| Polgármester | Pavol Toman |
| Irányítószám | 941 62 |
| Körzethívószám | 035 |
| Forgalmi rendszám | NZ |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 827 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 173 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 131 m |
| Terület | 5,20 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 10′ 00″, k. h. 18° 16′ 38″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 00″, k. h. 18° 16′ 38″ | |
| Gyarak weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gyarak témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Érsekújvártól 23 km-re északkeletre, a Zsitva jobb partján fekszik.
Története szerkesztés
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a történelem előtti időkben éltek emberek. 1925-ben az itt folyt ásatások során a bádeni kultúra 5-6000 éves maradványai kerültek elő.
Gyarakot 1214-ben "Gyrok" alakban említik először a szolgagyőri uradalom részeként. 1247-ben "Gorok" a neve. 1295-től az esztergomi érsekség faluja, 1386-tól Gímes várának tartozéka. 1533-ban megtámadta és kifosztotta a török. 1563-ban a Forgách család kapott rá adományt.[2] 1571 és 1573 között ismét kirabolták. Ezután a település, amely addig a Zsitva bal partján feküdt, átköltözött a biztonságosabb jobb oldalra.
1720-ban 14 háztartása volt. 1787-ben 42 házában 340 lakos élt. 1828-ban 69 házát 485-en lakták, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1830-tól a nagymányai uradalomhoz tartozott. Régi iskolája a 19. század elején, temploma 1882-ben épült. 1909-ben felépült az új iskolaépület.
Vályi András szerint "GYARAK. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Ura G. Koller Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Zsitva vize mellett, Érsek Újvárhoz, és 3/4 mértföldnyire, legelője elég, tűzre fája van, földgyei, ’s réttyei jók; de mivel szőlö hegye nintsen, a’ második Osztályba tétetett."[3]
Fényes Elek szerint "Gyarak, tót falu, Nyitra vmegyében, a Zsitva pataka mellett: 486 kath., 6 zsidó lak., jó buzatermő földekkel, hires kaszáló és nádas rétekkel. Ut. p. Verebély."[4]
Az első világháborúban 22 gyaraki magyar katona esett el. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott, majd Csehszlovákia része lett. 1927-ben kolerajárvány pusztított. 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. 1940-ben Bars és Hont k.e.e. vármegye része lett.[5]
Lakói részt vettek a Szlovák Nemzeti Felkelésben. 1948-ban a községet szlovákul Andrej Kmeť (1841-1908) szlovák néprajztudósról, muzeológusról és kiváló botanikusról nevezték el. 1950-ben alakult meg a helyi termelőszövetkezet. 1961-re megépült a falu kultúrháza. 1965-ben portalanították az utakat és 1966-ban neonvilágítást építettek ki. 1968-ban épült a község vízellátását biztosító hidroglóbusz.
Népessége szerkesztés
1880-ban 610 lakosából 501 szlovák, 46 német, 25 magyar, 10 más anyanyelvű és 28 csecsemő volt.
1890-ben 643 lakosából 571 szlovák és 72 magyar anyanyelvű volt.
1900-ban 663 lakosából 600 szlovák és 43 magyar anyanyelvű volt.
1910-ben 704 lakosából 659 szlovák, 42 magyar és 3 német anyanyelvű volt.
1919-ben 773 lakosából 758 csehszlovák és 15 magyar, ebből 765 római katolikus, 6 református és 2 zsidó vallású volt.[6]
1921-ben 782 lakosából 773 csehszlovák és 7 magyar volt.
1930-ban 865 lakosa mind csehszlovák volt.
1941-ben 928 lakosából 916 szlovák és 12 magyar volt.
1991-ben 969 lakosából 964 szlovák és 1 magyar volt.
2001-ben 958 lakosából 954 szlovák és 1 magyar volt.
2011-ben 902 lakosából 884 szlovák és 1 magyar volt.
2021-ben 827 lakosából 796 (+1) szlovák, 3 (+1) magyar, 2 (+1) egyéb és 26 ismeretlen nemzetiségű volt.[7]
Nevezetességei szerkesztés
- A Rózsafüzéres Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 18. század végén épült, 1888-ban bővítették.
Híres emberek szerkesztés
- Itt született 1883. július 11-én Kotzó Jenő magyar újságíró, az OMP parlamenti képviselője.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ MOL, Királyi kancellária, Királyi Könyvek, 3. kötet, 767-768; Tomáš Tandlich 2013: Mestečká na území Bratislavskej, Nitrianskej a Tekovskej stolice – Vybrané sídla s právnym postavením zemepanského mestečka (oppida) v rokoch 1526-1720. Nitra, 86.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Eugen Bidovský 1972: Municipálna verejná správa na okupovanom území Slovenska 1938-1944/1945 (II). Slovenská archivistika 7/2, 242.
- ↑ 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 53.
- ↑ ma7.sk
Források szerkesztés
- DLDF 59833.
- Alexander Ruttkay 1975: Waffen und Reiterausrüstung des 9. bis zur ersten Hälfte des 14. Jahrhunderts in der Slowakei I. Slovenská archeológia 23/1, 119-216.
- Manduch, M. - Hunková, E. - Hunka, J. - Kujovský, R. 2014: Kmeťovo ako klenot. Kmeťovo. ISBN 978-80-971731-9-7
További információk szerkesztés
