Főmenü megnyitása

A gyulai vár ostroma 1529. július 17-étől 1530. március 16-áig tartott. A várat a váradi püspök Czibak Imre ostromolta, és Habsburg-párti katonák védték. Habár az ostrom a magyar belháború leghosszabb ütközetének számít, de a vár körül nem voltak nagy összecsapások, sőt az ostromban egy több mint két hónapos szünet állt be időközben.

Gyula ostroma (1529-30)
Magyar belháború (1526–38)
Dátum 1529. július 17.1530. március 16.
Helyszín Gyula, Kelet-Magyarország, Békés vármegye
Eredmény A János-párti váradi püspök elfoglalja a várat
Harcoló felek
Szapolyai Magyar Királysága.JPG Szapolyai János magyar királyságaHabsburg Ferdinánd magyar királysága.JPG Habsburg Ferdinánd magyar királysága
Coat of arms of the Czech Republic.svg Cseh Királyság
Parancsnokok
Czibak Imre váradi püspök és alvajdaSadobrics Péter várnagy

Tartalomjegyzék

ElőzményekSzerkesztés

Szapolyai János és I. Ferdinánd osztrák főherceg megválasztását követően indultak el a harcok Magyarország területén a két király hívei között, mely polgárháborús időszakot ide-oda pártolások, árulások és török intervenciók jellemeztek. A főurak és az egyes földesurak közötti évek óta feszülő ellentétek és a hadiszerencse alakulásai is meghatározták a pártoskodásokat.

Jól példázzák ezt a zűrzavaros eseményt a Békés vármegyei Gyula vidékén lezajlott események. A vidék Brandenburgi György őrgróf tulajdonában volt, aki Habsburg Ferdinándhoz pártolt. A térséget 1526 és 1527 között a délvidéki szerbek felkelő csapatai pusztították, akik az osztrákoknak esküdtek hűséget, ennek ellenére György jobbágyai és a területen maradt katonasága végig harcolt Czibak Imre és Perényi Péter erdélyi vajda oldalán a felkelők ellen, melynek közvetlen oka a szerbek kegyetlenkedései és fosztogatásai.

Gyula várának katonái tartottak Szapolyai várható támadásától, ezért igyekeztek megerősíteni magukat és állandó készenlétben voltak.[1] Miután György parancsba adta birtokának, hogy álljanak Ferdinánd mellé, Gyula és a legtöbb vár Világos, Zaránd, Borosjenő, Dézna és Pankota ezt megtették, s Gyula városának tisztjei pedig lefoglalták a herceg számára az adókat, s a zarándi dézsmát, amely kiváltotta Erdődi Simon haragját, ezért egyházi tilalom alá vette a környéket.[2]
A környéken a harcok tovább tomboltak a szerbekkel, ezúttal a János pártján állókkal, akiket Lippára telepítettek annak idején. Később ezek számát mások is gyarapították, akik a szinai csatából, Szapolyai megvert seregéből menekültek el.
A szerbek 1527 októberében megsarcolták Simánd mezővárosát, majd 1528 márciusában megerősített állásokat alakítottak ki Lippán.

Közben Gyulán a tisztek tartottak attól, hogy Czibak esetleg megtámadja őket, ezért bezárkóztak a várba. Lippa a Habsburg-párti Török Bálint által vezetett ostroma eközben kudarcba fulladt és a Gyula körüli várak Jenő, Pankota, Solymos, Csálya, Csanád, Csaba visszaálltak János oldalára. Ekkor Czibak elhatározta, hogy elfoglalja a várat.

Az ostromSzerkesztés

Czibak serege 1529. július 17-én vonta blokád alá Gyula várát. A városi polgárság rögvest átállt az oldalára és segítettek az ostromművek kiépítésében. A püspök nem is annyira rohammal, mindinkább kiéheztetéssel akarta megadásra bírni a várat.
Az erősséget a horvát Sadobrics Péter várnagy védte 15 magyar és 37 cseh katona élén, kiegészítve még néhány fegyveres polgárral.

Czibak az ostrom első napján felgyújtotta a huszárvárat és július 20-án a várárkot tápláló Körös folyó csatornáját is elrekesztette, s az utánpótlást is elvágta. A szorosan körbefogott vár az újévig állta az ostromot, de nem kapott erősítést. Sadobrics szűkös helyzetében tárgyalni kezdett Czibakkal és ennek eredményeképp 75 napra felfüggesztették az ostromzárat. A foglyokat kiengedték és a katonaság élelmiszerhez jutott, sőt ellátogathatott az ellenség táborába, ahol nem kezdeményezhettek verekedést.
Sadobrics az időt arra próbálta felhasználni, hogy valahonnét felmentő sereget szerezzék, de mivel nem sikerült és március 16-án lejárt a tűzszünet, ezért kénytelen volt a várat átadni Czibaknak. A megadásért Czibak visszaadta neki a még 1527-ben elvett váradi kanonokságot.

A következményekSzerkesztés

Békés egész területe Ferdinánd kezébe jutott, aminek élére a herceg Simay Mihályt alispánt állította. Simayt a háború kezdetén a helyi Szapolyai-párti nemesség űzte el, mert ő Ferdinánd mellé állt. Ezután Oláh János helyi polgár, Ferdinánd leghűségesebb gyulai híve is a János-pártiak táborába állt, viszont tovább intézett bizonyos ügyeket György gróffal, akinek vajdahunyadi várát is elfoglalta a váradi püspök, majd Gyulát és Világost a maga birtokához kötötte. A birtokokat (Vajdahunyad kivételével) halála után Török Bálint kapta meg, aki elállt Ferdinándtól.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Czibakot ajándékokkal próbálták maguknak megnyerni, hogy Szapolyainál képviseltesse érdekeiket.
  2. Ezt még Szalaházy Tamás a herceg által megtett püspök is fenntartotta, egész addig amíg 440 forintot nem fizettek neki. Magyarország hadtörténete, 170. old.

ForrásokSzerkesztés