Hófehér

1984-ben bemutatott, elsősorban nem gyermekeknek szóló magyar rajzfilm

A Hófehér 1984-ben[1] bemutatott, elsősorban nem gyermekeknek szóló magyar rajzfilm, amely a Macskafogó, a Szaffi és a Lúdas Matyi mellett a hazai rajzfilmtörténet egyik legendás, nemzetközi sikert aratott darabja. Ez az alkotás hozta meg Nepp József számára az életműdíjat a Giffoni Nemzetközi Filmfesztiválon 1984-ben. A Hófehér, mint címe is utal rá, Hófehérke örökbecsű történetének némileg elferdített változata, paródiája, amely jó adag alig érezhető fricskát is tartogat a magyarországi 1980-as évek világának.

Hófehér
1983-as magyar animációs film
RendezőNepp József
ProducerKunz Román
AlapműGrimm fivérek: Hófehérke
Műfajfilmvígjáték
ForgatókönyvíróNepp József
DramaturgRomhányi József
Hang
ZeneDeák Tamás
OperatőrHenrik Irén
VágóHap Magda
HangmérnökRéti János
GyártásvezetőMarsovszky Emőke
Gyártás
GyártóPannónia Filmstúdió
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
Játékidő89 perc
Képarány1,37:1
Forgalmazás
ForgalmazóMagyarország MOKÉP
BemutatóMagyarország 1984. július 5.
KorhatárKorhatár nélkül megtekinthető
További információk
SablonWikidataSegítség

Az animációs játékfilm rendezője és írója Nepp József, producere Kunz Román, zeneszerzője Deák Tamás. A mozifilm a Pannónia Filmstúdió gyártásában készült, a MOKÉP forgalmazásában jelent meg.

Rövid cselekmény szerkesztés

A címszereplő elvileg királyi leány – Utolsó, avagy Oroszlánszagú Leó és Lady Konstans Fridzsider gyermeke –, de valójában az udvari professzor-kuruzsló készítette… jóval a királyné halála után! Az enervált Fridzsidert udvarhölgye, a szépséges Arrogancia mérgezte meg, aki ezt követően feleségül ment az elaggott, csak tyúkjainak élő és kizárólag zöldtakarmánnyal táplálkozó királyhoz. Miután tetemes mennyiségű húst sikerült urába gyömöszölnie, megörökölte a trónt mint I. avagy Egetverő Arrogancia. A csúf, fehér hajú, vörös szemű és szőrös Hófehérrel eleinte nem törődtek, de a túlságosan is életrevaló kislány előbb a palotában lopkodva, később a jámbor városi kovácshoz kerülve életben maradt.

Mivel királyi vér, Arrogancia igyekszik felügyelet alatt tartani Hófehért, aki hihetetlenül erős és ügyes nővé cseperedik, és a rá kiszabott cselédmunkákat örömmel teljesíti. Sőt mi több, a rövidlátó Alfonz, a szomszédos Retrográd királyának, III. avagy Cukorbeteg Edgárnak a fia a kezét is megkéri! Ez már sok a retrográdi trón megszerzésével birodalmat kiépíteni vágyó Arroganciának, így elhatározza, hogy Szatiróval, a neki hódoló vadásszal megöleti a lányt. Hófehérrel azonban nem olyan könnyű elbánni, így a felsült vadász inkább elsántikál a királyságból. A főhős beveszi magát az erdőbe, ahol talál egy kicsiny, vidéki villára hajazó házikót. Este hazatérnek a ház gazdái, a bányában ékszerekből és drágakövekből érceket készítő törpék (Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek, Szombat és Vasárnap ugyanúgy néznek ki, mint a kastély lakói – szakállasan, és a hangjukat is ugyanaz a színész kölcsönözte nekik. A rangidős Vasárnap Leó királyra, Szombat a professzorra, Péntek az udvarmesterre, Csütörtök a szakácsra, Szerda a vadászra, Kedd a kovácsra, Hétfő pedig a vaksi Alfonzra hasonlít), akik eredendően nő- és „óriás”-ellenesek, azonban Hófehér rumos teájától megrészegülve nem dobják ki a hívatlan vendéget.

Másnap Hófehér egyedül marad otthon, ám takarítás közben akaratlanul lebontja a törpék kies lakhelyét, és egy hatalmas, csúf tákolmányt készít helyette. A hazatérő bányászok dühükben elmennek az időközben kisebbfajta plasztikaiműtét-sorozaton átesett Arroganciához, aki személyesen indul útnak, hogy megmérgezze Hófehért – a lánynak közben támogatói is akadtak az udvarban, akik állítólag készek voltak trónra tenni őt. A gyilkossági kísérlet azonban nem válik be: Hófehér almás pitéjét megízlelve a királynő összerogy. A hazatérő törpék gyilkosnak kiáltják ki az ártatlan lányt, és befut Alfonz is, aki Arroganciát meglátva beleszeret a holtnak hitt királynőbe. A palotából időközben kiköltözött professzor végül feléleszti Arroganciát, akiről kiderül, hogy csak a sütőport nem bírja. A történet, amint az illik, hepienddel zárul: Alfonz ellovagol szíve új választottjával, Hófehér pedig ahelyett, hogy a tudós által felkínált trónkövetelési lehetőséggel élne, a törpékkel marad, akik végül befogadják őt.

Alkotók szerkesztés

  • Írta, tervezte és rendezte: Nepp József
  • Dramaturg: Romhányi József
  • Zenéjét szerezte: Deák Tamás
  • Dalszöveg: Hajnal István
  • Ének: Bontovics Kati
  • Operatőr: Henrik Irén[2]
  • Segédoperatőr: Körmöci Judit, Losonczy Árpád
  • Hangmérnök: Réti János
  • Hangtechnikus: Zsebényi Béla
  • Vágó: Hap Magda
  • Vágóasszisztens: Völler Ágnes
  • Háttér: Magyarkúti Béla
  • Mozdulattervezők: Szalay Edit, Uzsák János, Zsilli Mária
  • Rajzolták: Balikó Éva, Botlik Anna, Bross Katalin, Dékány István, Komáromi Zsolt, Prunner Gabriella, Révész Gabriella, Rostás Zoltán, Seregi Katalin, Szabó Tamás, Szalay András, Vas Zoltán, Waliczky Tamás, Zsebényi Mária
  • Festették: Biró Erika Erna, Dávid Éva, Demcsák Júlia, Gyökössy Zsoltné, Károlyi Borbála, Kiss Katalin, Nemes Beatrix, Somorjai Nóra, Szörényi Éva és még sokan mások
  • A rendező munkatársai: Pintér Erzsébet, Török Klári
  • Rendezőasszisztens: Kő Edit
  • Színes technika: Deimanik Tamásné
  • Gyártásvezető: Marsovszky Emőke[3]
  • Produkciós vezető: Kunz Román

Források[2][3][4]

Szereplők szerkesztés

Végefőcím szerkesztés

Nem pénzkérdés a boldogság – előadja: Bontovics Kati

Televíziós megjelenések szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. http://www.imdb.com/title/tt0121387/?ref_=fn_al_tt_1
  2. a b Archivált másolat. [2016. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 8.)
  3. a b http://www.imdb.com/title/tt0121387/fullcredits?ref_=tt_ql_1
  4. Archivált másolat. [2016. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 8.)

Források szerkesztés

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Hófehér témában.

További információk szerkesztés