Hófehérke-barlang (Vértesszőlős)

barlang Vértesszőlősön

A Hófehérke-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Gerecse hegységben található egyik inaktív víznyelőbarlang. Denevérek is előfordulnak járataiban.

Hófehérke-barlang
A Hófehérke-barlang bejárata
A Hófehérke-barlang bejárata
Hossz76 m
Mélység31,3 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés31,3 m
Ország Magyarország
Település Vértesszőlős
Földrajzi táj Gerecse
Típus inaktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 4630-29
Elhelyezkedése
Hófehérke-barlang (Magyarország)
Hófehérke-barlang
Hófehérke-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 36′ 33″, k. h. 18° 25′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 33″, k. h. 18° 25′ 08″
A Wikimédia Commons tartalmaz Hófehérke-barlang témájú médiaállományokat.

LeírásSzerkesztés

Vértesszőlős külterületén, a Halyagos-hegy ÉNy-i oldalába mélyedő Farkas-völgy felső szakaszából leágazó mellékvölgyben lévő töbör alján van a függőleges tengelyirányú és kiépített, mesterséges jellegű, vaslemez ajtóval lezárt bejárata. Beton kútgyűrűkkel van biztosítva bejárati aknájának felső 5 m-e.

A bejárati akna 7 m mélységben lévő alján kezdődő lapos, enyhén lejtő járat 5 m után kis terem oldalában ér véget. Ennek a 2–3 m² alapterületű, 2–4 m magas teremnek az aljáról kis lépcsőkkel tagolt, függőleges hasadék indul a barlang végpontjához. A beszivárgó vizek korróziójának hatására felső triász vastagpados mészkő K–Ny és ÉK–DNy irányú törésvonalai mentén jött létre. Falain eróziós formák is megfigyelhetők. Kevés az ásványi képződménye. Néhány kisméretű cseppkő látható benne. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható.

Levegőjének hőmérséklete 7,5–10 °C között változik, éves átlaga 8,8 °C. A Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület végzett denevér megfigyeléseket benne, amelyek során 3 denevérfaj; kis patkósdenevér, horgasszőrű denevér és közönséges denevér jelenlétét állapították meg a csoporttagok. Az észlelési adatok és a néha fellelhető friss ürülék alapján kis faj- és egyedszámú állandó téli denevér-szálláshelynek tekinthető.

1976-ban volt először Hófehérke-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában 16-os sz. víznyelő (Jáki, Gerber 1969), 16-os víznyelő (Jáki, Gerber 1969), 16.sz. viznyelő (Juhász 1978), 16. sz. víznyelő (Juhász 1994), 16.sz. víznyelő (Székely 1994), Tóni-barlang (F. T. 1978) és Tóni barlang (Dienes 1967) neveken is. Az 1967. évi bontásnál jelentős segítséget nyújtó Temesvölgyi Antal területi erdészvezető neve miatt lett a barlang neve Tóni-barlang. 1967-ben nevezte el róla a barlangot a Vasútépítő Törekvés Sportkör Barlangkutató Csoportja.

KutatástörténetSzerkesztés

A Vasútépítő Törekvés Sportkör Barlangkutató Csoportja 1967-ben táborozott a Szőlősi Arany-lyuk közelében. A táborozás céljai között szerepelt a Szőlősi Arany-lyuk mellett lévő két töbör vizsgálata és a Szőlősi Arany-lyuk környékének áttekintése. A csoport bontotta a Szőlősi Arany-lyuk közelében lévő második töbröt. A töbörből feltárt barlang Tóni barlangnak lett elnevezve. A csoport 1967. évi jelentése szerint a Gerecse patakvízben szegény, de sok töbre van, amelyek összegyűjtik a hegység vizét. Valószínűleg egy nagy barlangrendszer van a föld alatt, amely vizét a tatai Fényes-forrásba és a tatabányai vízemelőhöz viszi. Feltételezhető, hogy a Tóni barlang ennek a barlangrendszernek az egyik bejárata.

Ennek bizonyítására fluoreszceinnel akarta megfesteni a barlang vizét, de ez a módszer a települések vízellátása miatt nem megoldható, ezért konyhasóval tervezte megjelölni a vizet, amelynek íze nem lesz érezhető. A csoport bontaná a Tóni barlang töbrétől kb. 10 m-re, az erdei út másik oldalán lévő másik töbröt és egy harmadik töbröt, amely kb. egy km-re van a Tóni barlangtól. Erről a három töbörről feltételezhető, hogy a nagy barlangrendszerben folytatódnak.

A Tatabányai Szénbányák Barlangkutató Csoport 1969. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport Gyémánt Gyula által vezetett 3-as számú csoportja bontotta 1969-ben a 20 m átmérőjű és 5 m mély 16-os víznyelőt (16-os sz. víznyelőt) és a víznyelő alatt addig ismeretlen barlangot tárt fel. A víznyelő alján van a barlang bejárata. A barlang korábban ismeretlen volt, de a víznyelőt lehet, hogy említette Vigh Gyula a Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában megjelent összeállításában, amelyben szó van az aranylyukakról. Az aranylyuk ponorbarlang nem azonos ezzel.

A feltáró munka megkezdésekor nagyon sok gondot okozott a víznyelő időszakos aktivitása. Esős időszakban a víz nagy mennyiségű törmeléket, korhadt fát hordott a bejárathoz. A hordalék eltávolítása után 9 m mélyen találták meg a csoporttagok a szálkőzetben kialakult bejáratot, amely két kis nyílásból állt. A barlang relatív mélysége 32 m. A víznyelőben jó a légcsere, a járatrendszer huzatos és feltételezhető, hogy szoros kapcsolatban van a délebben elhelyezkedő víznyelőkkel.

Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt Magyarország barlangleltára kéziratban az olvasható, hogy a Hófehérke-barlangnak a Gerecse hegységben, a Tatabánya-Újvárosi szanatóriumtól kb. 2 km-re ÉK-re, Vértesszőlősön, a Halyagos-hegy fennsíkján van a bejárata. A 32 m mély barlang 6 m mély víznyelőből nyílik. 3 terme ismert az aktív víznyelőbarlangnak. A víznyelő aktivitása miatt veszélyes kutatni. A kézirat barlangra vonatkozó része egy publikáció alapján van írva.

1977 telén és tavaszán a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport dolgozott a Hófehérke-barlang eltömődött nyelőszájának kibontásán. Kb. 4–5 m³ törmelék eltávolításával sem sikerült bejutnia a barlangba. Az 1977-ben történt megállapodás miatt a munkát a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály folytatja.

A Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentése szerint a csoport az addigi eredmények miatt átértékelte a csoport által 1969-ben készült helyszínrajzot és ezért a 16.sz. viznyelő a Hófehérke-barlang. A 12., 13., 14. és 15. sz. víznyelők a Hófehérke-barlang töbörsora. A tagok a Hófehérke-barlang közelében feltárt barlangokat akarták elnevezni a hét törpe neveiről. A Hapci, Morgó és Szende javasolt nevek. A jelentéshez mellékelve lett egy 1:10.000 méretarányú helyszínrajz, amelyen a Halyagos-hegy barlangjainak és víznyelőinek elhelyezkedése látható. A helyszínrajzon jelölve van a Hófehérke-barlang helye.

Az 1978. évi MKBT Beszámolóban napvilágot látott a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport jelentésének nyomtatott változata. Az 1978. évi MKBT Meghívóban kiadott közleményben az olvasható, hogy a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály Gerecse csoportja bejutott 1977. november 6-án a Hófehérke-barlang (Tóni-barlang) első részébe. A Dienes István által vezetett Vasútépítő Törekvés barlangkutató csoport tárta fel a barlangot 1965–1966-ban és az azóta eltömődött bejáratot 4 m-es üledékréteg alól ásták ki a kutatók. Jelenleg 8 m mélyen folynak a munkák.

Az 1978. évi MKBT Beszámolóban publikált Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály 1978. évi jelentése szerint az 1977 végén feltárt Hófehérke-barlangot a szakosztály 1978-ban addig a pontig tudta nagy pontossággal térképezni, amíg megengedték a járatok méretei. Áprilisban mérve lett a felszíni levegő hőmérséklete, valamint a barlang agyagfalánál a levegő hőmérséklete és a levegő nedvességtartalma. A szakosztály egész évben próbálta és több mint 400 óra vésés után, nagyon lassan tudta a Gyilokjárónak nevezett szűk hasadékot annyira kivésni, hogy részleges sikert érjen el.

December 30-án sikerült a Gyilokjárón átjutnia a szakosztály legvékonyabb emberének, Bajna Bálintnak az addig elérhetetlen alsó részbe. Bajna Bálint elkészítette az alsó rész térképvázlatát. Továbbjutás szempontjából bármennyire biztató is az elért teremből vezető nyelőrész, csak a felső hasadék tágítása után érdemes elkezdeni bontani. Bajor Tamás Horváth Árpád segítségével vizsgálta a barlangot mikrobiológiai szempontból. Az 550 minta elemzése a barlang élővilágáról ad áttekintést.

 
A barlang bejárata

A nyári tábor végén, felhőszakadás után annyira megtelt a barlang vízzel, hogy a víz a Gyilokjárót ellepte. Ez 70 m³ víznek felel meg óvatos becslés alapján. Földi Tibor, a nyári tábor vezetője egy hét múlva visszament a barlangba és nem látott benne vizet. A szakosztály úgy érzi, hogy a szakosztály továbbjutási esélyét növeli ez a tény. A jelentésben látható a barlang töbrét és a töbör környékét bemutató rajz, amelyet 1978 áprilisában L. Tóth Ilona és Lendvay Ákos készítettek, valamint a barlang hosszmetszet térképe és alaprajz térképe 5 keresztmetszettel amelyeket 1978 áprilisában L. Tóth Ilona és Lendvay Ákos készítettek. A kéziratba bekerült a Bajna Bálint által 1978. december 30-án bejárt résznek a Bajna Bálint általi felmérésen alapuló két hosszmetszet térképvázlata és alaprajz térképvázlata.

A Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály 1979. évi jelentésében az van írva, hogy a Szőlősi Arany-lyukból, a Hófehérke-barlangból és a Névtelen-nyelőkből álló rendszer kutatásával (amelyeknek összefüggése a szakosztály által 1976-ban ki lett mutatva) a Gerecse legnagyobb barlangjainak feltárulását várja a szakosztály. A rendszer valószínűleg a Vértes László-barlang felett egyesül és járatainak mérete feltételezhetően akkora vagy szerencsés esetben nagyobb lesz, mint a magas termei miatt sokszor említett Vértes László-barlang mérete. Az sem elképzelhetetlen, hogy az egyesült barlangágak a Vértes László-barlang végpontja, a Szifon-terem alá vezetnek. Ebben az esetben a Gerecse legnagyobb és legmélyebb barlangja lenne. A Szőlősi Arany-lyuk rendszeréhez még 2 feltáratlan víznyelő tartozik, de lehet, hogy még 4–5 nyelővel is kapcsolatban van.

Kordos László 1979-ben megjelent jelentése szerint Lendvay Ákos fiatal holocén korú csontleleteket gyűjtött a barlangban. Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra lett hozva, hogy a Hófehérke-barlangnak 4630/29. a barlangkataszteri száma. Az 1982. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett az 1978. évi csoportjelentéshez mellékelt helyszínrajz. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Gerecse hegység barlangjai között a 4630/29 barlangkataszteri számú barlang Hófehérke-barlang néven Tóni-barlang névváltozattal. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. 1990-ben építette ki és zárta le bejáratát a Gerecse Barlangkutató Egyesület.

Az 1994. évi Limesben közölt Visszapillantás a tatabányai barlangkutatás elmúlt 25 évére című tanulmányban az olvasható, hogy a Tatabányai Szénbányák Barlangkutató Csoportja 1969-ben kezdte el bontani a 16. sz. víznyelőt. Ebben az évben jelentős feltárási sikert ért el a Gyémánt Gyula által irányított munkacsoport, mert bejutott a víznyelőből a körülbelül 15 méter mély Hófehérke-barlangba. Ősszel dokumentáció készült az új barlangról. 1990-ben készült el a barlang bejáratának kiépítése és lezárása. A tanulmányban lévő, a tatabányai barlangkutató csoportok jelentősebb barlangfeltárásainak kronológiáját szemléltető ábrán nyomon követhető a barlang feltárástörténete. A publikációhoz mellékelve lett egy fénykép, amelyen a bejárat 1990. évi kiépítése látható.

Az 1994. évi Limesben napvilágot látott Denevérmegfigyelések a Gerecse-hegység barlangjaiban című összeállítás szerint az 1991 és 1994 között végzett 6 téli és 5 nyári denevérellenőrzés közül csak 1 téli volt eredményes. 1993. január 24-én egy kis patkósdenevért találtak Juhász Mártonék a barlangban. Fentiek, valamint az időnként fellelhető ürüléknyomok alapján a barlang alkalmi téli szálláshelynek minősíthető.

Az 1994. évi Limesben közölt Székely Kinga dolgozatban az van írva, hogy a 4630/29 barlangkataszteri számú Hófehérke-barlang további nevei 16.sz. víznyelő és Tóni-barlang. Bertalan Károly barlangleltárában a 34-es számú cédulán van rajta. A Barlangtani Intézetben nincs kataszteri törzslapja, fényképe és irodalmi törzslapja. Térkép és kutatási törzslap van a barlangról. Az 1994. évi Limesben publikált Kordos László által írt összefoglalásban meg van említve, hogy 1979-ben Lendvay Ákos a barlangból meghatározásra nem alkalmas, állaguk alapján holocén csontmaradványokat gyűjtött. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Gerecse hegységben található Hófehérke-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Gerecse hegységben található Hófehérke-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható.

Juhász Márton 2007. évi tanulmányában részletesen ismertetve van. A publikációban az van írva, hogy a Vértesszőlősön lévő Hófehérke-barlang egyéb elnevezései a 16.sz. víznyelő és a Tóni-barlang. Közhiteles barlangnyilvántartási száma 4630-29, UTM-kódja CT07C2. Az inaktív víznyelőbarlang 40 m hosszú és 22 m mély. 13 m mélyen található végpontja egy járhatatlanul szűk hasadék, amely alatt egy lefelé táguló 9 m mély akna látszik. A rácsajtóval lezárt bejáratú barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelői hozzájárulásával látogatható. Védelmi intézkedés, beavatkozás jelenleg nem szükséges. A barlangban a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület 1991 és 2006 között 31 téli, 16 tavaszi, 25 nyári és 22 őszi (összesen 94) denevér megfigyelést végzett, amelyek közül 17 téli, 4 tavaszi és 4 őszi (összesen 25) volt eredményes. Az ellenőrzések 2000–2003 között és 2005-ben havonta történtek. A barlangban végzett denevér megfigyelésekkel kapcsolatos irodalom Juhász Márton 12 kéziratából áll.

Dátum Rhin. hip. Myo. nat. Myo. myo.
1993. január 24.
1
1997. október 28.
1
1997. december 6.
1
1998. január 18.
1
1998. december 5.
1
1999. január 31.
1
1999. december 29.
1
2000. február 6.
1
2000. február 26.
1
2000. november 25.
1
2001. február 27.
1
2002. február 26.
1
2002. március 26.
1
2002. május 26.
1
2002. szeptember 27.
1
2002. december 27.
1
2003. február 25.
1
2003. március 25.
1
2003. november 28.
1
2003. december 28.
2
2004. december 28.
2
2005. január 30.
1
2005. február 26.
1
2005. április 27.
1
2006. február 28.
1

Denevér-megfigyelésekSzerkesztés

Denevér-megfigyelések (1986–2014)
Dátum Rhin. hip. Myo. nat. Myo. myo. Ple. aur.
1991. január 13.
1991. június 9.
1991. október 20.
1991. december 15.
1993. január 24.
1
1997. január 25.
1997. június 29.
1997. október 28.
1
1997. december 6.
1
1998. január 18.
1
1998. május 30.
1998. október 4.
1998. december 5.
1
1999. január 31.
1
1999. december 29.
1
2000. február 6.
1
2000. február 26.
1
2000. november 25.
1
2001. január 28.
2001. február 27.
1
2001. március 24.
2001. április 21.
2001. május 26.
2001. június 23.
2001. július 29.
2001. augusztus 26.
2001. szeptember 28.
2001. október 28.
2001. november 28.
2001. december 28.
2002. január 27.
2002. február 26.
1
2002. március 26.
1
2002. április 28.
2002. május 26.
1
2002. június 23.
2002. július 27.
2002. augusztus 25.
2002. szeptember 27.
1
2002. október 27.
2002. november 24.
2002. december 27.
1
2003. január 25.
2003. február 25.
1
2003. március 25.
1
2003. április 27.
2003. május 28.
2003. június 28.
2003. július 30.
2003. augusztus 26.
2003. szeptember 28.
2003. október 25.
2003. november 28.
1
2003. december 28.
2
2004. február 28.
2004. június 28.
2004. szeptember 25.
2004. december 28.
2
2005. január 30.
1
2005. február 26.
1
2005. április 27.
1
2006. február 28.
1
2006. június 3.
2006. szeptember 17.
2006. december 16.
2009. február 28.
2009. május 31.
2009. október 3.
2009. december 28.
1
2010. április 14.
2010. június 26.
2010. augusztus 15.
2010. december 8.
2011. június 11.
2011. december 30.
1
2012. január 14.
1
2012. április 21.
2012. augusztus 26.
2012. november 2.
3
2013. február 23.
2013. március 3.
1
1
2013. március 11.
2
2013. április 1.
2013. április 27.
2013. június 2.
2013. szeptember 29.
2013. december 2.
2014. január 20.
2014. február 21.
4
2014. március 2.
2
2
2014. július 5.

IrodalomSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Gyémánt Gyula: A Déli-Gerecse karsztos jelenségei és ezek összefüggései a bányászattal. Tatabányai Szénbányák Műszaki-Közgazdasági Közleményei, 1971. (10. évf.) 160–163. old.

További információkSzerkesztés