Harruckern János György

Harruckern János György báró (németül Johann Georg Freiherr von Harruckern) (Schenkenfelden, 1664. március 25.Bécs, 1742. április 28.) osztrák származású (Felső-Ausztria) (Oberösterreich) magyar nagybirtokos.

Harruckern János György
Harruckern János György (1664-1742).jpg
Békés vármegye fősipánja
Hivatali idő
1729. május 22. 1742. április 18.
Előd gróf Löwenburg Jakab
Utód báró Harruckern Ferenc

Született 1664. március 25.
Schenkenfelden
Elhunyt1742. április 18. (78 évesen)
Bécs

Foglalkozás köztisztviselő
A Wikimédia Commons tartalmaz Harruckern János György témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Apja, Harruckern György (1632–1692) takácsmester volt, édesanyja pedig Schlöger Erzsébet. Iskoláit Steyrben és Linzben végezte. Először 1689-ben az alsó-ausztriai udvari kamarai számvevőségnél vállalt hivatalt, mint számtiszt (Kommissar). Hamarosan (1695) a főhadbiztossághoz került, ahol a hadsereg élelmezési biztosa lett (Versorgungsobmann). A hadseregnél végrehajtott élelmezési reformja jelentős megtakarításokat eredményezett az udvarnak, mely elismeréséül III. Károly magyar királytól 1710-ben előbb udvari kamarai tanácsosi tisztséget (Hofkammerrat), majd később lovagi (1718, Reichsritter) és bárói címet (1729, Baron) kapott. Ezzel járt a kincstárra visszaáramlott, gazdátlanná vált javak juttatása is Békés vármegye, Csongrád vármegye és Zaránd vármegye területén. Többek között az ő tulajdonába került a gyulai vár is. 1729-től haláláig (1742) főispán (Obergespann) volt Békés vármegyében.

Szervezői tehetségének, pénzügyi és gazdaságpolitikai ismereteinek segítségével látott tervei megvalósításához: új falvakat létesített, fellendítette az ipart és a kereskedelmet. Első és legfontosabb alkotása a betelepítések keresztülvitele volt. A Nógrád, Gömör, Hont, Zólyom és Pest vármegyéből telepített szlovák jobbágyokat, valamint a Németországból érkező telepeseket jelentős kedvezményekben részesítette: az egyházi tizedet megvette és örökre nekik ajándékozta, a földesúri járadékot időre szóló szerződésben állapította meg. Humánus bánásmódjának hamar híre terjedt, így a betelepülők seregestül igyekeztek uradalmaiba. A földeket művelés alá vette, szőlőskerteket létesített, beindította az állattenyésztést.

CsaládjaSzerkesztés

Harruckern báró kétszer nősült. Első felesége Fellner Anna, második neje pedig Vorstern Anna Mária volt. Gyermekei második nejétől:

  • Ferenc Domonkos (1696–1775) nagybirtokos, Békés vármegye főispánja; 1. neje: Mayer Anna, 2. neje: báró Prandau Mária; 3. neje: Dirling Mária
  • Franciska; 1. férje: Mayer János; 2. férje: báró Pechmann Lajos
  • Johanna; férje: Gruber János
  • József (?–1741); neje: Hoche Jozefa
  • Mária Cecília; férje: Wenckheim János

EmlékezeteSzerkesztés

Szentesen 1906 és 1942 között a mai Ady Endre utca viselte a nevét.

Békéscsabán 1910-től 1962-ig, majd 1992-től utca őrzi emlékét. 1993-ban a Városháza földszinti folyosóján emléktáblát avattak tiszteletére.

Gyulai székhellyel közoktatási intézményt neveztek el róla 2007-ben.

Szentesen 2008. április 18-án a Városszépítő Egyesület bronz portrészobrot állított az emlékére. A csongrádi Máté István és Lantos Györgyi művészházaspár alkotása.

ForrásokSzerkesztés

KépgalériaSzerkesztés


Elődje:
gr. Löwenburg Jakab
Békés vármegye főispánja
1729. május 22.1742. április 18.
 
Utódja:
br. Harruckern Ferenc


FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann Georg Haruckern című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés