Főmenü megnyitása

Herzfeld Viktor

zeneszerző, hegedűművész, karmester, zenekritikus

Herzfeld Viktor lovag (Herzfeld Győző, németül Victor/Viktor Emmerich [1874-től[1] Ritter von] Herzfeld) (Pozsony, 1856. október 8.[2]Budapest, 1919.[3] február 19.)[4] zeneszerző, hegedűművész, karmester, zenekritikus, a budapesti Zeneakadémia tanára.

Herzfeld Viktor
Victor Herzfeld.jpg
Életrajzi adatok
Született 1856. október 8.
Pozsony
Elhunyt 1919. február 19. (62 évesen)
Budapest
Házastársa Mathilda Anna von Herzfeld
Iskolái Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem
Pályafutás
Műfajok vonósnégyes, kamarazene, szimfonikus zene
Aktív évek 1881–1919
Együttes Hubay–Popper-vonósnégyes
Hangszer hegedű
Tevékenység zeneszerző, hegedűművész, karmester, zenekritikus, zeneelmélet-tanár
Kiadók Rozsnyai Károly
A Wikimédia Commons tartalmaz Herzfeld Viktor témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

[...] ő jutott hozzánk legközelebb, kilépett a kolónia zárt szigetéből, megtanulta nyelvünket, akart, igyekezett új hazájában gyökeret verni. Eléggé megismerte közviszonyainkat is arra, hogy Magyarország jövőjét időnkint a legsötétebb színekben lássa.

Kodály Zoltán

Zsidó családból származik. Édesapja, az 1874-ben lovagi címet kapott Josef Herzfeld (1836–89) a Foncière biztosítótársaság bécsi igazgatója volt. Édesanyja Amalia Winter (1836–1909).

1875 és 1879 között jogot tanult Bécsben, mellette zenét a Gesellschaft der Musikfreunde konzervatóriumában. Hegedűtanára az idősebb Josef Hellmesber volt. 1880-ban mindkét tárgyból I. díjat kapott.

Az 1881–82-tes évadban Linzben, a következőben Lipcsében volt színházi karmester. Szerzeményeiért 1884-ben elnyerte a bécsi zenebarátok egyletének Beethoven-díját. Berlinben Eduard Grellnél és Friedrich Kielnél zeneszerző-mesterképzésben vett részt.

1886-ban költözött Budapestre. 1888-tól tanított a Zeneakadémián, előbb zeneelméletet, -esztétikát és -történetet, majd 1908-ban, Hans Koessler nyugdíjba vonulásakor megkapta a zeneszerzés tanszak vezetését. 1907-ben Ünnepi indulót írt az intézmény új épületének felavatása alkalmából.

Aktívan bekapcsolódott a magyar főváros zenei életébe. Közreműködött Brahms pesti koncertjein. Tagja lett a Hubay–Popper-vonósnégyesnek, a II. hegedű szólamát játszotta 1889-ig (1897 és '99 között ismét csatlakozott az együtteshez).

1887-ben keresztény hitre tért.[5] Idővel megtanult magyarul is. 1907-ben Huszka Jenő felkérésére elfogadta a Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezetének (a mai Artisjus elődjének) elnöki posztját, s ezt 1918-ig megtartotta, akkor Hubaynak adta át.[6][7] Budapesti időszakában jelentős kritikusi tevékenységet folytatott a helyi német sajtóban: 1888 és '90 között a Neues Pester Journal, 1907–08-ban a Pester Lloyd munkatársa volt. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, tanítványait is csak otthonában tudta fogadni.

Zömmel kiadatlan szerzeményei (zenekari művek, dalok stb.) mára feledésbe merültek. Tankönyve, A fúga 1913-ban jelent meg.

MűveiSzerkesztés

ZeneművekSzerkesztés

  • Két románc (hegedűre és zenekarra, 1879)
  • Lustspielouvertüre (1884)
  • Capriccio (az előbbi átdolgozása, 1896)
  • Frühlingsidyll (1897)
  • Szerenád (vonószenekarra, 1900, átdolgozott változat 1919)
  • Ünnepi induló (1907)

TankönyvSzerkesztés

  • A fuga. Budapest, 1913. Rozsnyai Károly Könyv- és Zenemű-Kiadó

TanulmánySzerkesztés

Jeles tanítványaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Geadelte jüdische Familie
  2. Egyes forrásokban tévesen március 25.
  3. Egyes forrásokban tévesen 1920.
  4. Halálesete bejegyezve a Bp. VI. ker. állami halotti akv. 425/1919. folyószáma alatt.
  5. Staudacher, Anna: „...meldet den Austritt aus dem mosaischen Glauben”. S. 248
  6. Billboard. 1976. november 6. 34. l.
  7. 'Madarász Iván az Artisjus új elnöke.. [2015. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 22.)

ForrásokSzerkesztés