Hochosterwitz
Hochosterwitz vár, amely nevét a szlovén Ostrovica azaz éles szóból kapta, Ausztriában, a mai Sankt Georgen am Längsee község területén található, Karintia egyik jelképe.
![]() |
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
Hochosterwitz | |
Ostrovica | |
Ország | ![]() |
Mai település | Sankt Georgen am Längsee |
Tszf. magasság | 670 m |
Épült | 860 k. |
Építő | Osterwitz család |
Állapota | jó |
Típusa | fellegvár |
Építőanyaga | terméskő |
Tulajdonos | Khevenhüller |
Látogatható | igen |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
Hochosterwitz weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Hochosterwitz témájú médiaállományokat. |
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/2f/Ostrovica-dvorisce.jpg/250px-Ostrovica-dvorisce.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/35/Ostrovica-cerkev2.jpg/250px-Ostrovica-cerkev2.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/20/Ostrovica-1Vrata.jpg/200px-Ostrovica-1Vrata.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/d4/Ostrovica-2Vrata.jpg/200px-Ostrovica-2Vrata.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/fa/Ostrovica-3Vrata.jpg/200px-Ostrovica-3Vrata.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/5/51/Ostrovica-4VrataB.jpg/200px-Ostrovica-4VrataB.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/73/Ostrovica-5Vrata.jpg/200px-Ostrovica-5Vrata.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/9/90/Ostrovica-6Vrata.jpg/200px-Ostrovica-6Vrata.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/1f/Ostrovica-7Vrata.jpg/200px-Ostrovica-7Vrata.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/0d/Ostrovica-10VrataB.jpg/200px-Ostrovica-10VrataB.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/dd/Ostrovica-13Vrata.jpg/200px-Ostrovica-13Vrata.jpg)
Fekvése
szerkesztésA vár egy 175 méter magas dolomitsziklán áll Sankt Veit an der Glantól keletre, a Magdalensberg északi vonulata mögött.
Története
szerkesztésA kerámialeletek arra utalnak, hogy a szikla már a korai bronzkor óta lakott volt, találtak a hallstatti- és a La Tène-kultúrára utaló nyomokat is, a legtöbb tárgy azonban a római korhoz kapcsolódik. Egyes használati tárgyak (például orsók) jelenlétéből tartós településekre lehet következtetni.
A sziklakúp első említése 860-ból maradt fenn Astarwizza (= éles hegy) néven. A vár a 12. század közepéig a salzburgi érsekség birtoka, majd 1478-ig hűbérbirtokként von Osterwitz pohárnok kezében volt. A salzburgi érsek 1509-ben kezdte el a vár átépítését. 1541-ben a várat Georg von Khevenhüllernek zálogosították el, aki 1571-ben meg is vásárolta. Khevenhüller 1586-ig kiépíttette a várat a ma látható formájában, és az építmény azóta megszakítás nélkül a Khevenhüller család tulajdona.
Egy népszerű monda szerint Margit tiroli hercegnő ostrom alá vette a várat, amelyet azonban a várbeliek furfanggal megmentettek. A történészek szerint ez a történet teljesen valószínűtlen.
Az építmény
szerkesztésJellegzetesek és műszaki szempontból érdekesek a várba vezető sziklába vájt, kanyargós út erődítései a 14 nagyméretű kapuépülettel. Az út közepesen emelkedve mély szakadékokon ível át, esetenként kifaragott sziklafalak mellett halad vagy térré szélesedik ki, mígnem eléri a vár főépületét. A Narrensteig azaz bolondösvény az éles, sziklás nyugati részen halad, kikerülve a főút kapuit. Ennek a bejáratnak a lezárása miatt az alsó részen keresztbe egy falat építettek, néhány toldaléképülettel, amelyek nem maradtak fenn. A 13. századi Unrest krónikás műve szerint mindkét jól védhető bejárat létezett már a legkorábbi időkben is.
A várnak a középkori része mellett van egy újkori értelemben vett erődítménye is. Egy 1388-ból származó híradás szerint a vár eredetileg egy négyzetes toronyból, a hozzá csatlakozó lakóépületekből és a kis várkápolnából állt, amelyet tetőpárkányos, lőrésekkel ellátott falak védtek. Az építmény magja azaz a felső vár, önálló védmű, amelynek részben vörös homokkőből, részben zöldpalából épült, fehér mészkővel és márvánnyal díszített kapui a manierista építészet figyelemreméltó darabjai.
A vár véderejét a bejáratokat védő kapuk határozták meg. Az ügyes elhelyezés miatt a vár bevehetetlen volt, mert a támadónak egyesével kellett volna bevennie a kapukat, miközben minden oldalról támadásnak volt kitéve.
1. Fähnrichtor (Zászlóskapu), 1575
szerkesztésA kaput két életnagyságúnál nagyobb zászlólengető lovag díszíti, ezekről kapta a nevét. A zászlók színe fekete-sárga (a Khevenhüller család színei) és vörös-fehér (az ország színei). A zárókő szerint a kapu építését 1580-ban fejezték be.
A kapu fekvése és kialakítása stratégiailag jól átgondolt. A kaputól jobbra lejtős, megközelíthetetlen terület található, balra sziklafal emelkedik, amely az akkor viszonyok között bevehetetlen volt. A földszinten két hátul nyitott helyiség lehetővé tette az átjárást, mellette viszont van egy helyiség a védők számára, amely a kapu előreugró, lőrésekkel ellátott részével együtt oldalról biztosította a kapufrontot. A vasalt kapu hajdan festett volt, rajta bronzból készült kosfőt formázó kopogtatókkal, amelyek ma a múzeumban vannak kiállítva.
2. Wächtertor (Őrök kapuja), 1577
szerkesztésAz Őrök kapujához keskeny sziklaösvény vezet a Zászlóskaputól. Baloldalt a hatalmas sziklafalhoz van illesztve, jobbra szakadék tátong. A kapu kettős erkélye résekkel van ellátva, ami alkalmassá teszi a védekezésre. Ostrom esetén az ablakokat vasalt szekrényekkel zárták el. A kapu belsejéből lépcső vezet egy kis sziklaplatóra, ahonnan köveket lehetett hajítani a támadókra.
A bejáratot gazdag márványberakás díszíti. A múzeumban látható portál pompásan ki volt cifrázva sárgaréz kopogtatókkal és gyűrűkkel, állatfej alakú kopogtatókkal, vasalt díszítésekkel és festményekkel. A tető éghetetlen kőzsindelyből készült. A kapu 1577-ben készült el.
3. Nautor (Gályakapu), 1578
szerkesztésA kaput azért nevezték el így, mert az alaprajza hajóorrhoz hasonló. A kapuhoz vezető út igen keskeny és szándékosan halad szorosan a sziklák mellett, hogy a feltételezett támadók nehezen tudják megrohamozni a kaput.
4. Engelstor (Angyalkapu), 1577
szerkesztésA tekintélyes építményt elöl és hátul mély szakadék, a hegy oldaláról egy meredek sziklafal védi. Még most is láthatók rajta a hajdani felvonóhíd láncainak a nyomai. A hegy irányába vezető átjáró mellett volt még egy kijárat is a csatlakozó térre. A legénység számára egy külön őrházat építettek, amelynek emeletén hálóhelyek, a pincéjében pedig a tartalékkészletek voltak.
A portál vörös homokkőből készült. A márványból készült zárókövön angyalt ábrázoló dombormű található, amely a kapu névadója. Az 1577-es évszám valószínűleg az átépítés időpontját jelöli.
5. Löwentor (Oroszlánkapu), 1577
szerkesztésAz ötödik kapu az egykor a vasalt ajtószárnyakra festett oroszlánokról kapta a nevét. A zárókövön egy kereszt rajzolódik ki, felette egy Jézust ábrázoló márvány dombormű.
A híd hátsó része felvonóhídként van kialakítva, amelynek a görgőnyílásai még felismerhetőek a kapu falában. A hidat működtető gépezet a felső szinten helyezkedett el, amelyet a sziklás lejtőn át vagy pedig a negyedik kaputól a hatodikhoz vezető ösvényen lehetett megközelíteni.
6. Manntor (Férfikapu), 1578
szerkesztésA hatodik kapu különleges példája a Hochosterwitzet védő berendezések sokrétűségének: A rövid, dongaboltozatos átjáró bejárata nincs elzárva és csak a hátsó részén van egy kapu, amelyet azonban csak az ostromlókkal szembeni irányban lehetett kinyitni. Magát az átjáró helyiséget két oldalról lőréseken át illetve a tetőről beöntőnyíláson át lehetett védeni. A kaputól balra állt egy őrszem, aki az út kapu előtti részét tartotta megfigyelés alatt. A kapu mögötti körfal tetőpárkányáról még mindig be lehetett avatkozni abban az esetben, ha a kapu elesik.
A kapun egy feliratos kő az 1578-as évszámot viseli.
7. Khevenhüllertor (Khevenhüller-kapu), 1582
szerkesztésA hetedik kapu a legpompásabb az összes kapu között. A köríves kaput egy zöldpalából készült rusztikus keret övezi. Felette az oroszlánfővel és a Khevenhüller-címerrel díszített zárókő, illetve egy fülkében a vár építtetőjének márvány domborműve található teljes fegyverzetben de sisak nélkül. A háromszintes kapuépítmény tetőpárkánnyal van ellátva, a felső szint gyámköveken nyugszik.
8. Landschaftstor, 1570
szerkesztésA vörös homokkőből készült kapu egy sziklameredély fölé épült. A kapun belül a felvonóhídhoz egy forgó központi tengely csatlakozik. Ez azt jelentette, hogy az esetleges ostromló hirtelen egy szakadék előtt találta magát és csak a bezárt felvonóhidat látta . A kaput piramiskváder szegélyezi, felette Karintia címere látható.
9. Reisertor
szerkesztésA kilencedik kapun egy feliratos kő látható, rajta szárnyas homokórával és mérleggel.
10. Waffentor (Fegyverkapu)
szerkesztésA masszív köríves kapu felett Károly főherceget ábrázoló dombormű található.
11. Mauertor (Kőműveskapu), 1575
szerkesztésA kapu falai kloritpalából készültek.
12. Brückentor (Hídkapu)
szerkesztésA kapu felső szintjén találhatók a felvonóhíd láncai.
13. Kirchentor (Templomkapu), 1579
szerkesztésA kapunál ágazik el az út a vártemplom felé, ami ellentétben magával a várral az egész lakosság rendelkezésére állt. Érdekes az Itáliából származó portál, amelynek a felső részén a tizenkét apostol és Krisztus mellképe áll. A templom barokk főoltárán a templom egyik védőszentje, Nepomuki Szent János képe található. A Khevenhüller hercegek családi sírja 1607 óta van a templomban, amikor a rekatolizált villachi lelkész megtagadta, hogy a protestáns Franz von Khevenhüllert a villachi dómban helyezzék nyugalomra.
A templomkapu az őrség bástyájához csatlakozik.
14. Kulmertor (Kulmer-kapu), 1575
szerkesztésAz utolsó kapu, amely 1575-ben épült, a Kulmer családról kapta a nevét, akik hosszú idő óta a látták el a vár felügyeletét. A kapu előtt egy híd ível át a mély árkon. A hosszúkás, boltíves építményen belül az út 90 fokos fordulatot vesz és a tényleges vár előtt hosszan elnyúló elővárhoz vezet.
A rusztikus portál vörös homokkőből készült. Az északnyugati fal külső részén egy feliratos tábla található, valamint egy római kori dombormű egy áldozatot bemutató nővel.
Idegenforgalom
szerkesztésA vár áprilistól októberig belépti díj ellenében látogatható. A felvonó használata helyett a 14 kapun át vezető gyalogutat szokták javasolni.
A Klagenfurt melletti Minimundusban megtalálható a vár 1:25-ös léptékű makettje.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Burg Hochosterwitz című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
szerkesztés- Paul Grueber: Die Burg Hochosterwitz, Verlag Kollitsch, Klagenfurt 1925
- Karl Ginhart: Die Burg Hochosterwitz in Kärnten, Verlag Filser, Wien 1927
- Georg Khevenhüller-Metsch: Die Burg Hochosterwitz in Kärnten und ihre Geschichte. saját kiadás, Hochosterwitz 1953, ASIN B0000BK4PV
- Ernst Bacher ua: DEHIO - Die Kunstdenkmäler Österreichs. Anton Schroll & Co, Wien 1981, ISBN 3-7031-0522-4