Huber Lipót

Huber Lipót (Zombor, 1861. október 23. – Kalocsa, 1946. március 7.) római katolikus pap, címzetes apát, főegyházmegyei cenzor, teológus, egyházi író.

Huber Lipót
Született	1861. október 23. Zombor
Elhunyt	1946. március 7. (84 évesen) Kalocsa
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	katolikus pap, teológus
Sablon • Wikidata • Segítség

Huber Lipót és családjának sírboltja a zombori belvárosi Szent Rókus temetőben

Család, tanulmányok

Huber Antal iparos és Blazsevátz Magdolna gyermekeként született. 1872 és 1880 között elvégezte a gimnáziumot Zomborban. 1880 és 1885 között teológiát hallgatott Kalocsán és a bécsi Pázmáneumban. 1885. július 18-án szentelték fel, Bécsben.

Egyházi működés

1885 augusztusától 1887-ig káplán Bácsszentivánon, Militicsen és Szondon. 1887. szeptember 14-étől érseki iktató és levéltáros Kalocsán. 1888. április 14. és 1917. június 30. között a kalocsai Nagyszeminárium Ó- és Újszövetségtanára és tanulmányi felügyelője. 1890-1896 közt a kalocsai tanítóképző némettanára, 1907-től 1912-ig az intézmény igazgatója.

1898-tól főszentszéki ülnök, a Budapesti Filológiai Társaság tagja. Ellátogatott a Szentföldre. 1900-ban beutazta Olaszországot. 1901-ben a Szent István Társulat (a későbbi Szent István Akadémia) tudományos és irodalmi osztályának tagja lett. 1903-tól zsinati vizsgáló, az érseki középiskolák hittanárait vizsgáló bizottság tagja. 1917 és 1924 közt kalocsai plébános, 1921-ben Szent Gergelyről nev. c. apát.

1927-ben a nagyszeminárium igazgatója, a papnevelő intézet prodirektora, az idős és beteg papok intézetének felügyelője lett, 1928-ban pápai prelátus. 1931-től az Egyházművészeti Bizottság elnöke, főegyházmegyei cenzor, a főegyházmegyei takarékpénztár alelnöke. 1941-től provicarius, a nagyszeminárium prodirektora, kánonjogi teológus.

Zsidóság

Munkássága a késői zsidóság és a rabbinikus irodalom története terén úttörő jelentőségű. Főbb művei: A Talmud; Jahve, Adonaj, Jézus; Legrégibb profán tanúbizonyságaink Krisztusról; Zsidóság és kereszténység. Főleg a bibliai korszak utáni zsidóság, a rabbinizmus történetével, vallási, vallásjogi, kultúrtörténeti kérdéseivel foglalkozott.

Káptalani tisztségei

• 1916. július 3.: tb.
• 1917. május 1.: ifj. mester.
• 1921. június 30.: id. mester.
• 1924. május 1.: székesegyházi főesperes
• 1931. június 8. (eskü): olvasó.

Munkái

Folyóiratcikkek

• Cikkei megjelentek a Kalocsai Néplapban (1887-1912.), Hittudományi Folyóiratban (1890-1908.), Magyar Sionban (1900.), Magyar Szemlében (1900.), Magyar Államban (1896.), Egyenlőségben (1898.), Katholikus Szemlében (1899., 1902., 1903.), Hazánkban (1900.), Bácskában (1901-1903.), Congreg. Értesítőben (1902.), Egyet. Krit. Lapokban (1903.), Egyházi Közlönyben (1913-1915.)

Szócikkek

• szócikkeket írt a századforduló két nagy lexikonába, a Pallas Nagy Lexikonba és a Révai nagy lexikonába.

Műfordításai

• Festrede... bei Gelegenheit d. vierzigj. Jubiläumsfeier d. Kalocsaer armen Schulschwestern. Elmondta Mayer Béla. Fordította Huber Lipót. Kalocsa, 1900.
• Fabiola. Wiesemann után 11 képben dramatizálta K. Cromer, fordította Huber Lipót, Kalocsa, 1902.

Önállóan megjelent művei

• Synchronistikus táblázatok az ó- és új-szövetségi kinyilatkoztatás történetéhez I–II., Budapest, 1892.
• A Talmud, különös tekintettel az Új-Szövetségre, Budapest, 1897. ( → elektronikus elérés: [1] és [2], illetve [3] és [4])
• Az Úr Jézus szülőföldjén. Zarándokutam Palesztinába 1898-ban, Budapest, 1900.
• Jézus Krisztus születésének esztendeje és a keresztény időszámítás, Kalocsa, 1903.
• A napkeleti bölcsek, Budapest, 1908.
• Jahvé-Adonáj Jézus, Kalocsa, 1930.
• Zsidóság és kereszténység a multban és a jelenben I–II., Kalocsa, 1933–1936. ( → reprint kiadás: Artamondo, 1999, ISBN 963-85901-3-0)
• Biblikus olvasmányok. Újszövetségi irodalomtörténet, kortörténet, Palestina földrajza (Kalocsa, 1943.)

Források

• Egyetemes Philológiai Közlöny 1896-1914. (Hellebrandt Árpád)
• Petrik Géza–Barcza Imre: Az 1901–1910. években megjelent magyar könyvek, folyóiratok, atlaszok és térképek összeállítása a tudományos folyóiratok repertóriumával (I–II.), Budapest, 1917–1928, 482. o.
• Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.  , X. kötet, 342., XX. kötet, 399. o.
• Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Kiad. Oscar v. Krücken, Imre Parlagi. 1-2. köt. Wien-Leipzig, 1918.
• Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. I–IV. kötet. Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. 1929–1931.  , II. kötet
• A magyar társadalom lexikonja. Budapest, A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, 1930.
• Magyar könyvkereskedők évkönyve 1932.
• Magyar Könyvészet 1937.
• Uj Idők lexikona I–XXIV. (szerk.) Dr. Balla Antal – Dr. Benedek László – Dr. Bacsó Jenő – Dr. Angeli Ottó. Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1936–1942.  , XIII. kötet
• (szerk.) Bangha Béla: Katolikus lexikon I–IV., Budapest, A Magyar Kultúra Kiadása, 1931–1933, II. 333.
• Szent István Akadémia Értesítője, 1946. 29. o.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János XIV. kötet, 674. o.
• Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.   [5]
• A kalocsai egyházmegye 18-20. századi intézményei és névtára

Kapcsolódó szócikkek

• Magyarországi katolikus egyházi irodalom