Hungarocamion

magyar közúti szállítási vállalat

A Hungarocamion (később Hungarocamion Rt.) egy magyar belföldi és nemzetközi közúti szállítmányozással foglalkozó vállalat volt 1966 és 2002 között.

Hungarocamion
Típus vállalat
Alapítva 1966. január 1.
Megszűnt 2002. november 13.
Jogutód Waberer’s International Nyrt.
Székhely Budapest
Kiszolgált területek Nyugat-Európa, Kelet-Európa, Közel-Kelet
Iparág fuvarozás, áruszállítás
Forma részvénytársaság
Szolgáltatások szállítmányozás, logisztika, nemzetközi közúti árufuvarozás
A Wikimédia Commons tartalmaz Hungarocamion témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

A céget a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium Autóközlekedési Vezérigazgatósága 1966. január 1-én alapította és ennek megfelelően sokáig az állam tulajdonában állt. A céggel a kormány egy olyan fuvarozói vállalatot kívánt létrehozni, amely mind a szocialista kelet-európai, mind a kapitalista nyugat-európai gazdasági térséget hatékonyan ki tudta szolgálni. A működést 375 saját és bérelt járművel kezdték meg. Első évben a saját gépkocsival lebonyolított fuvarok 60 százaléka kikötői forgalom, 25 százaléka pedig zöldség-gyümölcs forgalom volt. A cég hamar megjelent Belgium, Hollandia, Svédország és Görögország útjain is. 1967-ben Törökország felé is elindult a fuvarozás, ezzel kezdődött a közel-keleti viszonylatok kiszolgálása is.

Az 1968-ban történt új gazdasági mechanizmus hatására megnőtt a Közel-Keletre irányuló forgalom, folyamatosan bővült a telephely, felépült egy tranzitraktár és a gyűjtőbázis alapjai is kiépültek. A Hungarocamion ekkor Magyarország legnyereségesebb vállalatai közé tartozott és nemzetgazdasági szinten is mérhető eredményeket ért el.

 
A Hungarocamion frissen átadott telephelye a Cinkotai úton 1971-ben

A cég 1970-ig monopolhelyzetben volt, mert csak az év után engedélyezték más hazai, nemzetközi fuvarozócégek alapítását. 1971-re már 534, túlnyomórészt hűtőkocsiból álló modern tehergépkocsi és járműszerelvény képezte a cég járműállományát. Ebben az évben adták át a vállalat új, Cinkotai úti telephelyét a korábbi, Ceglédi útin felül. Itt a járművek magas színtű szervízelése is lehetővé vált. Ugyancsak 1971-ban adták át a cég első vidéki, mosonmagyaróvári kirendeltségét.

1973-ra különböző szervezeti változások is szükségessé váltak, négy szakigazgatóság - forgalmi, műszaki, kereskedelmi és gazdasági - alakult a vállalaton belül, és még ebben az évben felépült a Népstadion úti irodaház is. A gépkocsiállomány időközben ezer szerelvényre bővült, amelyekkel összesen 14 700 járatot bonyolítottak, 51 millió fuvarkilométert teljesítve, és mintegy 12 millió dollár forgalmat bonyolítva. A cég dolgozóinak száma 1974-ben elérte a 3500 főt. A cég 1975-ben egy vegyesvállalatot is létrehozott Iránban Iran–Majarestan Transport Co. néven az oda irányuló fuvarok miatt, de ez a vállalat különböző nehézségek miatt csak 1979-ig működött.[1]

A következő években az egyre éleződő fuvarpiaci verseny és a fokozott bel- és külpolitikai fejleményei miatt korlátozottabb lett ugyan a magyar cég nemzetközi fuvarozási lehetősége, de így is 4 %-os növelésével 88 millió fuvarkilométer teljesítményt ért el. A nyolcvanas évek közel-keleti konfliktusai az ez irányú fuvarozásokat is visszavetették, ráadásul egy 19 szerelvényt szállító komphajó is elsüllyedt. A cég a talponmaradásért további vidéki kirendeltségeket hozott létre, és kialakult egy új üzletág is, a gépjárművek tengelyen történő szállítása. Mindezek eredményeként a cég 1984-ben több mint 1 millió tonna export és import árút fuvarozott.

1985-ben adták át a vállalat új, Nagykőrösi úti telephelyét. Az új forgalmi és műszaki telep az akkor legmagasabb szintű elvárásoknak is megfelelt, hiszen számos, nagy nyugat-európai járműgyártó cég is márkaszervízzé nyilvánította. Ugyanebben az évben egy Világbank révén kapott 41 millió dolláros hitel újabb lendületet adott a cégnek. Ennek segítségével a már 1910 járművel rendelkező vállalat újabb vállalkozásba kezdett, több önelszámoló egység jött létre. Ekkor váltott a cég is arculatot, melynek köszönhetően a járműveken is új logó szerepelt.

 
Egy Volvo szerelvény már az arculatváltás után

A rendszerváltás után a cég sokáig továbbra is állami tulajdonban maradt, a tulajdonosi jogokat részben a közlekedési miniszter, részben az akkori Állami Vagyonügynökség, majd utódszervezete, az Állami Vagyonkezelő Rt. (utóbb ÁPV Rt.) gyakorolták. A kilencvenes évek elején a fuvarozási-szállítmányozási piac is átalakult, a magyar export-import forgalom visszaesett, miközben az erős külföldi konkurencia mellett megjelentek a magánfuvarozó vállalkozók is. Az állami mamutvállalat nagyon lassan reagált a változó körülményekre, ami miatt jelentős adósságokat halmozott fel, ez 1996-ra meghaladta a jegyzet tőkéjét is, likviditási helyzete reménytelenül rossz volt. Ekkor került ki az állami tulajdon alól és kezdődött meg a privatizációja. A társaság privatizációjában a főbb kritériumok a cég egyben történő értékesítése és a részvényértékesítéssel egy időben megvalósítandó alaptőke-emelés volt. Ennek megfelelően döntött az ÁPV Rt. új igazgatósága 1996 végén a privatizációs pályázat kiírásáról. A Hungarocamion Rt. részvényire 1997-ben háromszor írt ki az ÁPV Rt. pályázatot.

Többszöri sikertelen pályáztatás után végül 1998-ban a HC-Invest Kft. lett a cég tulajdonosa. Az új vállalatvezetés - megerősítve a Hungarocamion pénzügyi helyzetét - építve az értékes márkanévre, a szakmai tapasztalatra, egy EU konform vállaltot hozott létre. Ez az állapot 2002. november 13-ig állt fenn, ekkor ugyanis a már Wáberer György és társai által privatizált Volán Tefu Rt. megállapodást írt alá a HC-Invest Kft. tulajdonosaival arra vonatkozóan, hogy megvásárolja a kft. üzletrészének 100%-át, aminek értelmében közvetve a Hungarocamion Rt. mintegy 92 %-os részvénycsomagjának tulajdonosává vált. Ennek következtében hosszú évek után 2003-ban lett ismét nyereséges a cég. A tranzakcióval létrejött Magyarország és Közép-Európa egyik legnagyobb szállítmányozási és logisztikai szolgáltatója, mely ettől az évtől már Waberer’s International Nyrt. néven működik tovább, ami a Hungarocamion Nagykőrösi úti egykori telephelyén székel. A Hungarocamion 2006-ban szűnt meg véglegesen, mint cégnév.

Arculat, járművekSzerkesztés

A Hungarocamion jellegzetes arculattal rendelkezett, a járműveken a nemzeti színek jelentek meg: a vezetőfülkék szinte mind sötétzöld színre voltak festve, az alvázuk vörös volt, a zöld fülkén pedig kis mértékben fehér fényezés is helyet kapott. A ponyvás járművek sárga ponyvát kaptak, míg a dobozos, hűtő vagy tartályos járművek fehér vagy sima fémszínűek voltak, ezeken helyezkedtek el a piros Hungarocamion feliratok. A járműállomány előbb Csepel, majd Rába típusú tehergépkocsikból állt, a Rábák főleg az „Ede” becenevű MAN F7 és F8, valamint a DAF F241 sorozat alapján készült kocsikat foglalták magukba, de Mercedes, Scania, Volvo, később pedig Renault tehergépkocsik is kerültek a céghez. A vállalat különleges fuvarokhoz készült járművein már nem volt ilyen flottafényezés, a Faun, Tatra, Kaelble, illetve Mack nehézvontatók általában sárga vagy narancssárga színűek voltak. A rendszerváltás után korszerű nyugat-európai típusok vették át a kiöregedő magyar tehergépkocsik helyét.

VezérigazgatókSzerkesztés

  • dr. Mezei Gábor (1966–1986)
  • Torma Imre (1986–1995)[2]
  • Kapcsos Károly (1995, megbízott)[3]
  • Szakál Győzőné (1995–1998)[4]
  • Dénes István (1998–2002)[5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. AZ IRÁNI-MAGYAR KÖZLEKEDÉSI TÁRSASÁG (1975-1979) archivnet.hu
  2. Személyi és vállalati hírek. Figyelő, XXX. évf. 23. sz. (1986. máj. 29.) 23. o.
  3. Belföldi Krónika. Esti Hírlap, XL. évf. 126. sz. (1995. máj. 31.) 3. o.
  4. Egységben a lóerő. Figyelő, XXXIX. évf. 34. sz. (1995. aug. 24.) 13. o.
  5. Nyergesbe pattant. Figyelő, XLII. évf. 17. sz. (1998. ápr. 23.) 9. o.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés