Főmenü megnyitása

Hunor és Magor

A hunok és a magyarok ősei a monda szerint
Hajsza a Csodaszarvas után. Képes krónika, 1360

Hunor és Magor a magyar nép eredetét magyarázó monda szerint a hunok, illetve a magyarok őse volt.

A mondának több változata ismeretes. A Gesta Hungarorumban előadott változat a testvéreket Ménrót (az eredeti latin szövegben Menrot) fiaiként említi. Ménrótot – Kézai utalásai nyomán – gyakorta, bár helytelenül, Nimród királlyal azonosítják.[* 1] Thana fia Ménrót azonban – Kézai szerint – Jáfet ivadéka.[1][* 2]

A Képes krónika változata szerint Hunor és Magor őse Jáfet fia Magóg volt, nem pedig Nimród (az eredeti latin szövegben Nemproth) királyé.[2]

Kézai Simon krónikájábanSzerkesztés

Kézai Simon, meglehetős részletességgel, ekképpen adja elő Hunor és Magor, illetve a Csodaszarvas meséjét:

Mellőzve tehát az eseményeket, mellyek kezdett tárgyunknak színt adnak, vissza kell térnünk Menróth óriásra, ki a nyelvek megkezdődött összezavarodása után Eviláth földére[* 3] méne, mellyet ez időben Persia tartományának neveznek, és ott nejétől Eneth-től két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort, kiktől a húnok vagy magyarok származtak. De mivel Menróth óriásnak Enethen kivűl mint tudjuk, több neje is volt, kiktől Hunoron és Mogoron kivűl több fiakat és leányokat is nemzett; ezen fiai és maradékaik Persia tartományát lakják, termetre és szinre hasonlítnak a húnokhoz, csak hogy kissé különböznek a beszédben, mint a szászok és thüringek. S minthogy Hunor és Mogor első szülöttek valának, atyjoktól megválva kölön sátrakba szállnak vala. Történt pedig, hogy a mint egyszer vadászni kimentek, a pusztán egy szarvas ünőre bukkanának, mellyet, a mint előttök futott, a Meotis ingoványaiba kergetének. S midőn az ott szemök elől tökéletesen eltűnt, sokáig keresék, de semmi módon nem találhatták. Végre is az említett ingoványokat bejárván, azon földet baromtartásra alkalmasnak szemlélték.

Visszatérvén onnan atyjokhoz s búcsút vévén tőle, minden vagyonostól a meotisi ingoványok közzé szállának lakozni. Meotis tartománya pedig Persia hazával határos s egy igen keskeny gázlón kivűl mindenfelől tenger övezi környűl; folyói teljességgel nincsenek, fűben, fában, madárban, halban és vadban bővölködik. Nehéz oda bé, s onnan kimenni. S a meotisi ingoványokba bémenvén, ott öt esztendeig mozdulatlanúl maradának. Hatodik évre tehát kimenvén véletlenűl, a pusztában Belár fiainak nejeire, kik férjeik nélkűl sátrakban tanyázának, s gyermekeikre bukkanának, kiket is vagyonostól sebes nyargalva a Meotis ingoványaiba vivének. Történt pedig, hogy azon gyermekek közt az alánok fejedelmének Dulának két leányát is elfogták, kiknek egyikét Hunor, másikát Mogor vevé nejűl. S ezen nőktől vették eredetöket minden húnok és magyarok. S miután azon ingoványok közt hosszasabban időztek, lőn, hogy igen erős nemzetté kezdtek növekedni és a tartomány őket béfogadni és táplálni nem bírta.” (Szabó Károly fordítása.)[1]

Kálti Márk előadásábanSzerkesztés

Kálti Márk ekképpen írja le a hunok és magyarok eredetmondáját:

Történt azután egy napon, hogy vadászni indultak; a pusztaságban szarvasünő bukkant elébük; ezt a Maeotis ingoványaiba üldözték; futott előlük. Mikor azonban ott teljességgel eltűnt előlük, sokáig keresték, de semmiképpen fel nem lelhették. Bebolyongták azután ezt a mocsárvidéket, és úgy találták, hogy az alkalmas nyájak legeltetésére. Visszatértek hát atyjukhoz, és tőle engedelmet kapván, minden jószágukkal bementek a maeotisi mocsarakba, és ott is maradtak. Maeotis vidéke pedig Perzsaországgal határos; egyetlen gázló kivételével mindenfelől tenger övezi; folyóvizekben, növényekben, erdőben, halban, vadban, madarakban bővelkedik; ki-be járni ott bajos dolog. Elérkezvén tehát a maeotisi mocsarakba, nyugton megültek ott öt évig. A hatodik esztendőben pedig kimentek; a pusztaságban a sátrak alatt véletlenül a Bereka-fiak feleségeire és gyermekeire bukkantak, amint férjeik nélkül a kürt ünnepét ülték, és történetesen éppen zene hangjai mellett táncot jártak; jószágostul gyorsan elragadták őket a Maeotis ingoványaiba. A vízözön után ez volt az első rablás. Úgy esett, hogy ama csatában a leányok között Dul alán fejedelemnek két leányát is elragadták; egyiket Hunor, másikat Magor vette feleségül: ezektől az asszonyoktól erednek mind a hunok vagy a magyarok.” (Geréb László fordítása.)[2]

Történeti körülményekSzerkesztés

A 630. év táján hozta létre Kuvrat a Fekete-tengertől és a Meotisztól északra elterülő kelet-európai pusztán – az addig a nyugati türkök, illetve az avarok függésében élő utrigurok és kutrigurok egyesítésével – Régi Nagy Bulgáriát. Kuvrat a Dulo nemzetségből származott. A 670. év táján, halála után, fiai belharcai miatt Kuvrat birodalma felbomlott. A magyarok ez után – a 830. évet követően – költöztek Etelközbe. A mondában szereplő Dul(a), alán fejedelem neve kapcsolatban lehet a Dulo nemzetség nevével.[3] A Hunor személynév pedig lehet a hun szövetség onogur ágazatának, illetve népeinek megszemélyesítése.[4]

A fent ismertetett eredetmonda egyik változatát Prokopiosz leírása őrizte meg. Szerepel ebben a szarvas, a két testvér és a Meotisz vidéke is.[5] Prokopiosz szerint a hun király két fia, Utrigur és Kutrigur, egy szarvast követve keltek át a Boszporosz Kimmérioszon (Kercsi szoros). A Prokopiosz-féle eredetmonda tehát a bolgárok két csoportjára hivatkozik, nem pedig a magyarokra. A 830. év előtt magyar nevet viselő nép még nem létezett.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Nimród a Biblia szerint nem Jáfet, hanem Kám legidősebb fia, Khús sarjadéka.
  2. Kézai nem mondja meg, hogy Jáfet melyik fia volt Thana őse.
  3. Horászán tartomány.

HivatkozásokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További ismertetőkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés