I. Albert belga király

Belgium uralkodója

I. Albert (1875. április 8.1934. február 17.), Belgium harmadik királya. Születésekor az Albert Léopold Clément Marie Meinrad nevet kapta. Fülöpnek, Flandria hercegének második fia volt. Nagybátyjának, II. Lipót királynak halála után, legközelebbi hozzátartozójaként örökölte a trónt. Nagyapja, I. Lipót volt a független Belgium első uralkodója.

I. Albert belga király
Albert Léopold Clément Marie Meinrad
I. Albert belga király fényképe.
I. Albert belga király fényképe.

Belgium királya
Uralkodási ideje
1909. december 23. 1934. február 17.
Elődje II. Lipót belga király
Utódja III. Lipót belga király
Életrajzi adatok
Uralkodóház Szász–Coburg–Gotha
Született 1875. április 8.[1][2][3][4][5]
Palace of the Count of Flanders
Elhunyt 1934. február 17. (58 évesen)[1][6][2][3][4]
Marche-les-Dames, Belgium
NyughelyeLaeken, Brüsszel, Belgium
Édesapja Fülöp belga királyi herceg
Édesanyja Mária Hohenzollern-Sigmaringen hercegnő
Testvére(i)
  • Prince Baudouin of Belgium
  • Princess Joséphine Marie of Belgium
  • Princess Joséphine Caroline of Belgium
  • Princess Henriette of Belgium
Házastársa Erzsébet belga királyné
Gyermekei Lipót, Károly, Mária Jozefa
I. Albert belga király aláírása
I. Albert belga király aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Albert belga király témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség


Kiemelkedően népszerű uralkodó volt, akit nemcsak hazájában, de szerte a világon nagy tiszteletnek örvendett.[7]

Élete szerkesztés

 
Albert és Erzsébet eljegyzési fényképe
 
Albert király és Erzsébet királyné egy korabeli színes napilap címlapján, 1910-ben

Bár Albert csak a második fia volt apjának, de bátyja, Balduin belga királyi herceg 1891-ben 22 éves korában elhunyt, ezzel Albert herceg az apja után harmadik lett a trónöröklési sorrendben. Apjának 1905-ös halálakor kinevezték Flandria grófjává és a trón közvetlen örökösévé, mivel nagybátyjának, II. Lipót belga királynak egyetlen törvényes fiúutóda sem maradt életben. II. Lipót király 1909-es halála után Albert herceg örökölte Belgium trónját.

1909. december 23-án tette le az alkotmányos esküt.

Az első világháborúban szerkesztés

Albert a háború kitörésekor átvette a belga hadsereg irányítását[8] és katonáit az Yser (IJzer) folyó mentén kiépített lövészárkokból irányította, miközben a belga kormány Le Havre-ba menekült. Albert természetesen értesült a német inváziós tervekről, de Belgium semlegessége miatt nem fegyverkezhetett szabadon. A háború előtt Berlinbe látogatott, és amikor értesítették a Kaiser terveiről, miszerint Belgiumon keresztül szándékozik lerohanni Franciaországot, csak annyit válaszolt: „Egy nemzet uralkodója vagyok, nem egy úté!”.[9]

1914 augusztusában a király főhadiszállását áthelyezték a Korbeek-Lo közelében található Kasteel de Dieudonné-ba, de Dieudonné báró kastélyába. A király augusztus 5. és 19. között tartózkodott itt, utána a német tüzérségi támadások miatt a kastély teljesen leégett.

1914. októberére a belga hadsereg súlyos veszteségeket szenvedett és általános visszavonulásban volt, amikor a francia kormány képviselője, Paul Pau tábornok, az Elzászi Hadsereg parancsnoka azt javasolta Albertnek, hogy húzódjon vissza francia területre, a CalaisSaint-Omer vonal mögé.

A belgák, brit és francia csapatokkal megerősítve sikeresen állították meg a németek előrenyomulását a Marne folyó vonalán, majd a szeptember 5-én kezdődő ellentámadásban visszaszorították a németeket. Albert végig csapatai élén állt, vezette őket Antwerpen ostromában, illetve az Yser folyó mentén vívott csatákban.

Albert a szövetségesek nyomásának ellenállva megtartotta a belga csapatok parancsnokságát és nem olvasztotta be katonáit a brit vagy francia haderőbe. Csak a háború végére adta be derekát és cserébe a szövetséges Flandria Hadseregcsoport parancsnoka lett, amelyet belga, brit és francia csapatok alkottak.[9]

A háború során nagy személyes bátorságról tett tanúbizonyságot, gyakran látogatta a frontvonalat, hogy a csapatokat megszemlélje és a védekezést megszervezze. Olyan mendemondák kezdtek elterjedni, hogy egy német sem mert a királyra lőni, hisz Albert rokonságban állt II. Vilmos német császárral, és a német katonák büntetéstől tartottak, ha Albertnek baja esne.[10] (Közben Erzsébet királyné sem tétlenkedett. Egy ápolónőkből álló csapatot szervezett és maga is nővérként szolgált. A királyi pár fia, Lipót herceg szintén eleget tett hazafias kötelességének. Bár csak 14 éves volt a háború kezdetekor, mégis engedélyt kapott apjától, hogy a háború alatt közlegényként szolgálhasson.)

A háború végén Albertet hősnek kijáró fogadtatásban részesítették, amikor bevonult a felszabadított Brüsszelbe.

1918. november 22-én elhangzott trónbeszédében jelentős reformokat jelentett be.[11] Az általános választójog bevezetését. A két nemzeti nyelv: a flamand és a vallon egyenlőségét. A szakszervezetek jogainak elismerését. A szociális jogok kiterjesztését.

Említésre méltó, hogy bár Belgium megszenvedte a német megszállást, a király a legyőzött Németországgal kapcsolatban a kompromisszumos béke gondolatát képviselte,[12] s nem értett egyet azzal, hogy egy békediktátummal vessék el a jövendő konfliktusok magvát.

A háború utáni prioritásai szerkesztés

A háborút követően Belgium újjáépítésére és Kongó belga gyarmatra összpontosította figyelmét, ahol létrehozta a Virunga Nemzeti Parkot.[13]

 
László Fülöp: I. Albert belga király (1934)

Családi kapcsolatai európai uralkodóházakkal szerkesztés

Albert szoros családi kapcsolatban állt Európa számos uralkodóházával, hiszen nagybátyja, I. Károly Románia királya volt, nagynénje, Stefánia Portugália királynéja volt, unokatestvére osztrák-magyar főherceg, míg apósa bajor herceg volt.

Albert és a tudományok szerkesztés

1927. október 1-jén Albert beszédet mondott Seraing városában John Cockerill munkásságával kapcsolatban. A beszédben kifejtette, hogy a belga tudományos élet, az alapkutatások válságban vannak. A megoldás, véleménye szerint, a belga nagyiparosok, bankárok támogatása lenne. A beszéd következményeként a következő évben megalakult a Nemzeti Tudományos Kutatási Alap (Nationaal Fonds voor Wetenschappelijk Onderzoek, NFWO), Emile Francqui elnökségével. Az alap, amelyet például a Solvay-család és Belgium legjelentősebb bankjai támogattak, pénzügyi támogatást biztosított az alap- és alkalmazott kutatásoknak, hogy ezek révén lendületet adjanak a belga gazdaság fejlődésének.

A tudományok növekvő támogatásának másik jelentős kedvezményezettjei a régészeti és néprajzi kutatások voltak. Az 1930-as években Belgiumból számos kutatóexpedíció indult, többek között az 1934-es francia–belga expedíció a Húsvét-szigetre, amelyek két hatalmas szoborral tértek vissza – ezek közül az egyik ma a párizsi Musée de l’Homme, a másik a brüsszeli Királyi Szépművészeti Múzeum gyűjteményében található. 1935-ben belga régészek Szíria területén, Apameia város közelében feltártak egy ókori mozaikot, amely ma szintén a Szépművészeti Múzeumban található.

A II. Lipót által 1897-ben Tervurenben megalapított Kongó-múzeum (1908-tól Belga Kongó-múzeum) 1927-től a támogatások révén jelentősen gyarapította gyűjteményét, és Afrika állatvilágára irányuló kutatások egyik jelentős központja lett. (Az intézmény neve 1960 óta Királyi Közép-Afrika-múzeum).

Utazások szerkesztés

Albert számos hivatalos látogatást tett uralkodása során. 1919-ben a belga királyok közül elsőként meglátogatta az Amerikai Egyesült Államokat, ahol egy teljes hónapot töltött. Szintén elsőként látogatta meg Belga Kongót, még 1909-ben trónörökös hercegként, majd később, 1928-ban királyként.

 
Emlékmű halálának színhelyén
 
A királyi pár szarkofágja a laekeni királyi kriptában

Halála szerkesztés

Albert, aki komoly sportember volt, 1934. február 17-én, az első feltételezések és a hivatalos közlemény szerint hegymászóbaleset következtében, az Ardennek hegységben, a Marche-les-Dames közelében emelkedő sziklafalon vesztette életét. Halálának körülményei nem tisztázottak, a balesetnek nem voltak szemtanúi.

Albert képzett sziklamászó volt, ezért sokan nem fogadták el a feltételezést, hogy baleset történt volna. Az elképzelések féltékenységből végrehajtott gyilkosságon át a francia titkosszolgálatok által elkövetett merényletről szóltak, mivel Albert az fontolgatta, hogy felmondja a Franciaországgal kötött katonai szerződést és visszatér Belgium semlegességéhez.[14] Ezek ellenére a legtöbb történész elutasítja azt a feltevést, hogy gyilkosság áldozata lett volna.

A királyi család temetkezőhelyén, a laekeni Miasszonyunk templomának királyi kriptájában helyezték örök nyugalomra. Számos háborús veterán kísérte végső nyugvóhelyére.

Belgium királyi gyásza címmel a Magyar Világhíradó (Filmhíradó) 1934. évi februári adása is hírt adott a tragédiáról, illetőleg a király temetéséről.[15]

Az inzertszövegen ez volt olvasható:

BELGIUM KIRÁLYI GYÁSZA. I. ALBERT BELGA KIRÁLYT TURISTAKIRÁNDULÁS KÖZBEN HALÁLOS BALESET ÉRTE. OSZTATLAN RÉSZVÉT KÍSÉRTE UTOLSÓ ÚTJÁRA A NÉPSZERŰ URALKODÓT.

Az elhangzó szöveg pedig ekképpen hangzott: Albert király vakmerő turista volt, ki többször megmászta az Alpesek és más hegységek legveszélyesebb pontjait is. Namur közelében meredeken emelkedik ki a Levieu bondieu sziklacsúcs, melynek megmászása közben a király lezuhant és halálra zúzta magát. Egész Európa osztatlan részvéttel kísérte utolsó útjára a népszerű uralkodót.

Albert király 1965-ben elhunyt özvegyét, Erzsébetet férje mellé temették.

1935-ben a híres belga író, Emile Cammaerts kiadta Albert életrajzát.[16] A könyv nagy sikert aratott.

Családja és leszármazottai szerkesztés

1900. október 2-án vette feleségül a Wittelsbach-házból származó Erzsébet bajor hercegnőt, akivel egy temetésen találkoztak.

Erzsébet apja Károly Tivadar bajor herceg (1839–1909) volt, Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő 5. gyermeke, a két évvel korábban meggyilkolt Erzsébet császárné és királyné testvéröccse. Édesanyja Maria José portugál infánsnő (Maria José de Bragança, 1857–1943) volt, (I. Mihály portugál király és Adelheid Zsófia löwenstein–wertheim–rosenbergi hercegnő leánya)

A házasságból három gyermek született:

Róla mondták szerkesztés

Vicente Blasco Ibáñez, a jeles spanyol író nevezte el I. Albertet "lovagkirálynak". Úgy nyilatkozott róla, hogy "ő az egész XX. század legnagyobb és legbarátságosabb hőse".[17]

Camille Saint-Saëns, a kiváló francia zeneszerző is a lelkesedés hangján szólt:

"Nagyon magas, karcsú, elegáns, visszafogott, lágy hangon beszél a belgák királya. Rejtély a nyugalma, a fiatal szuverén, akit eddig diplomataként, tudósként, művészként ismertek, hirtelen a világ csodálkozására és csodálatára, hőssé vált."[18]

Magyar vonatkozású érdekesség I. Alberttel kapcsolatban szerkesztés

I. Albertről László Fülöp három portrét is készített.

Mind a három festmény katonaruhában örökíti meg az uralkodót.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b http://sdei.senckenberg.de/biographies/information.php?id=263, König von Belgien Albert, 2017. október 9.
  2. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Альберт I, 2015. szeptember 27.
  7. I. Albert belga király: amíg ő az első világháború lövészárkaiban harcolt, felesége ápolónőnek állt - William McLaughlin cikke - első közlés: warhistoryonline.com (újraközli: korkep.sk)
  8. A belga alkotmány értelmében háború esetén a király lesz a fegyveres erők főparancsnoka. Ld. még: Albert beszéde a belga parlamentben 1914. augusztus 4-én.
  9. a b Trenches on the Web - Bio: King Albert I
  10. I. Albert belga király: amíg ő az első világháború lövészárkaiban harcolt, felesége ápolónőnek állt - William McLaughlin cikke - warhistoryonline.com (újraközölve: korkep.sk)
  11. I. Albert tevékenységének ismertetése a belga királyi család honlapján
  12. I. Albert belga király: amíg ő az első világháború lövészárkaiban harcolt, felesége ápolónőnek állt; William McLaughin cikke; eredeti közlés: warhistoryonline.com (újraközli: korkep.sk)
  13. I. Albert belga király: amíg ő az első világháború lövészárkaiban harcolt, felesége ápolónőnek állt - William McLaughlin cikke, első közlés: warhistoryonline.com (újraközli: korkep.sk)
  14. Jacques Notermans. The Fall of Albert. Leuven: Van Halewyck (2004.)  Notermans könyve áttekinti a király halálának körülményeit és az utána folytatott vizsgálat eredményeit. Az egyik feltevés szerint (214. old.) a király halálát Erzsébet királyné okozta, miután a palotában összevesztek, és utána csempészték Albert holttestét a Marche-les-Dames közelében található sziklafalhoz. Notermans megjegyzése szerint „Ennek a feltevésnek egy előnye van: mindent megmagyaráz.”
  15. I. Albert belga király temetéséről készült híradófelvételek a Nemzeti Filmintézet filmarchívumában
  16. Emile Cammaerts. Albert Of Belgium: Defender Of Right (angol nyelven). London: Nicholson and Watson Ltd. (1935) 
  17. Vicente Blasco Ibáñez mondása Marie-Rose Thielemans, Le roi Albert au travers de ses lettres inédites című könyvében; 1982, 179. oldal
  18. Camille Saint-Saëns mondása - « Les hommages à nos souverains », Le Patriote Illustré, vol. 41, no 46, 15 novembre 1925, p. 66-73.

Források szerkesztés

  • Jacques Willequet: Albert I koning der Belgen, Amsterdam - Brussel, 1979
  • Jacques Noterman: De val van Albert, Van Halewyck, Leuven, 2004.

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés


Előző uralkodó:
II. Lipót
A belgák királya
1909 – 1934
Szász–Coburg–Gotha
 
Következő uralkodó:
III. Lipót