Jászay Pál

Jászay Pál (Abaújszántó, 1809. február 9. – Abaújszántó, 1852. december 29.) történész, diplomatikus (oklevélkutató), nyelvtörténész, jogász, a Magyar Tudós Társaság levelező (1836), majd rendes (1841) tagja. Főként a magyar állam újkori történetére vonatkozó oklevéltani kutatásokat végzett, számottevő forrásközlések és ­‑feldolgozások fűződnek a nevéhez.

Jászay Pál
Született	1809. február 9. Abaújszántó
Elhunyt	1852. december 29. (43 évesen) Abaújszántó
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	történész, diplomatikus, nyelvtörténész, jogász
A Wikimédia Commons tartalmaz Jászay Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

Nemesi családba született, Jászay József Abaúj megye főúti igazgatója (akinek őse, Thomas Literatus de Jazow 1587. december 2-án Pozsony várában kelt nemeslevelet kapott Rudolf királytól) és Thuróczy Katalin gyermekeként. Középiskolai tanulmányai a sárospataki református kollégiumban végezte rövid kitérővel, amelynek során a német nyelv megtanulása végett 1823–1824-ben a késmárki evangélikus líceum diákja volt. 1829 után jogi tanulmányokat folytatott, előbb rövid ideig Komáromy István Abaúj vármegyei alispán mellett mint patvarista (joggyakornok) végzett törvénygyakorlatot, majd a pesti királyi ítélőtáblára került, ahol gróf Teleki József mellett volt jurátus. Az országos kolerajárvány során az elrendelt vesztegzár miatt 1832-ben három hónapra Nagykállón ragadt, és segédjegyzői hivatalt viselt. Miután 1832-ben Telekit a de iure magyar kormányszerv, a magyar udvari kancellária tanácsosává nevezték ki, Jászay követte őt Bécsbe, s a kancellárián kapott fogalmazói, majd titkári beosztást. Itt dolgozott egészen 1848-ig, majd a Batthyány-kormány megalakulásától gróf Batthyány Lajos mellett volt miniszteri titkár, tanácsosi rangban. A szabadságharc leverését követően visszavonult szülőfalujába, Abaújszántóra, s hátra lévő éveit történeti kutatásainak szentelte.

Munkássága

Iskolai tanulmányai és hivatali teendői mellett is kiterjedt levéltári kutatásokat végzett Sárospatakon, Pest-Budán, Nagykállón és Bécsben, s jelentős diplomatikai gyűjteményt állított össze jórészt 16–17. századi oklevelekből, oklevélmásolatokból. Az így összegyűjtött források pozitivista szemléletű feldolgozása során a középkori és kora újkori Magyar Királyság történeti áttekintését adta közre. A mohácsi csata (1526) utáni időszakról szóló történeti művét a Magyar Tudós Társaság nagyjutalmával tüntették ki 1849-ben. 1839–1840-ben feldolgozta és magyarázó jegyzetekkel látta el az 1466-ban keletkezett, magyar nyelvű evangéliumfordításokat tartalmazó Müncheni Kódexet, amelyet tiszteletére Jászay-kódex néven is ismer a művelődéstörténet. Oklevéltani kutatásai során behatóan foglalkozott a magyar nyelv történetével is, akadémiai székfoglalóját is e tárgyban tartotta 1842-ben. Kisebb történeti és nyelvtörténeti közleményei, forrásközlései 1837-től jelentek meg a Tudománytár, az Athenaeum, a Figyelmező és az Új Magyar Múzeum folyóiratokban, önálló történeti művei az 1840-es évektől, részben halála után jelentek meg. 1828-tól vezetett naplóját a 19. század végén adták ki, benne számos művelődés- és politikatörténeti adalék található a korabeli jogászok életéről, a pozsonyi országgyűlésekről és a bécsi magyar kancellária mindennapjairól.

Jogászi munkássága részeként saját magyarázó jegyzeteivel kiegészítve lefordította az osztrák jogtudós, Ignaz Wildner által az 1840. évi országgyűlésnek benyújtott váltó- és hiteljogi ajánlásait. Az 1843–1844. országgyűlésnek beterjesztette saját javaslatát a szabad királyi városoknak biztosítandó országgyűlési szavazati jogról.

Műkedvelőként foglalkozott iparművészeti tárgyak készítésével és portréfestészettel is, a 19. században ismertek voltak a jogtudós Kövy Sándorról és József nádorról készített arcképei, illetve egy önarcképe is.

Társasági tagságai és elismerései

Tudományos eredményei elismeréseként 1836. szeptember 10-én a Magyar Tudós Társaság levelező, 1841. szeptember 3-án rendes tagjává választották. Emellett 1848-tól a bécsi császári tudományos akadémia tagja is volt.

Emlékezete

2004. február 19-én az MTA Miskolci Területi Bizottsága, a Miskolci Egyetem és az abaújszántói önkormányzat szervezésében Abaújszántón ünnepi emlékkonferenciát tartottak Jászay születésének 195. évfordulóján.[1]

Az abaújszántói Helytörténeti Gyűjteményben Jászay Pál történeti hagyatéka címen a történetíró munkásságát bemutató állandó tárlat látható.[2]

Abaújszántón egy kisebb közterület is őrzi a nevét, Jászay Pál tér formában, amelyen keresztülhalad a 39-es főút is.

Főbb művei

• Kegyelmes királyi utasítás a váltóbiróságok számára, Pest, 1841
• A magyar nyelv történetének vázlata, in: A Magyar Tudós Társaság Évkönyve, 1840–1842
• A sz. kir. városok szavazatjoga országgyűléseinken, Pest, 1843
• A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után, Pest, 1846
• A magyar nemzet napjai a legrégibb időtől az Arany Bulláig, szerk. Toldy Ferenc, Pest, 1855
• Jászay Pál naplója, szerk. Czékus László, Budapest, 1897

További irodalom

• Kardoss László, Jászay Pál emlékezete, in: Borsodi Szemle 1959
• Bakonyi Béla, Jászay Pál történetíró életútja és munkái, Abaújszántó, 1993
• Hamza Gábor: Emlékezés Jászay Pálra (1809-1852), a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjára

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái V. (Iczés–Kempner). Budapest: Hornyánszky. 1897.  
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 806. o.  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 597. o.
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 572–573. o. ISBN 963-547-414-8