Főmenü megnyitása

Dr. Jaczkó Pál (Budapest, 1916. augusztus 10.Svájc, 1999. július 21.) magyar politikus, országgyűlési képviselő.

Jaczkó Pál
Született 1916. augusztus 10.
Budapest
Elhunyt 1999. július 21. (82 évesen)
Svájc
Állampolgársága magyar
Foglalkozása jogász, politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő

ÉleteSzerkesztés

Édesapja, idősebb Jaczkó Pál szintén politikus, az 1910-es választásokon a Justh-féle Függetlenségi Párt programjával országgyűlési képviselő is volt.

Az ifjabb Pál a budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, majd 1939-ben jogi doktorátust szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1938-tól köztisztviselőként dolgozott Budapesten, a IV. kerületnél. 1939-ben behívták katonának. 1941-ben elvégezte a tartalékos utásztiszti iskolát, majd cserkészvezető lett. 1942-ben néhány társával megalapította a Teleki Pál Munkaközösséget, mielőtt kivezényelték a harctérre. 1942 januárja és 1944 augusztusa között a keleti fronton, előbb Kijevben, majd Huszton teljesített szolgálatot. Leszerelése után ismét köztisztviselői állást vállalt, ezúttal a VIII. kerületben, és bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, ahol Hám Tiborral együtt a Rákóczi-század kisegítő karhatalmi alakulat szervezője, parancsnokhelyettese lett.

1945. január 27-én belépett az FKGP-be és Csorba János kisgazdapárti főpolgármester titkárságán kapott állást.1945. április 28-án Vas vármegye főispánjává nevezték ki, mely tisztet 1945. december 15-éig látta el, mivel az 1945-ös választásokon Győr vármegye képviseletében nemzetgyűlési mandátumot nyert. 1945 végétől az FKGP országos központjában a közigazgatási osztály munkatársa, a fegyveres testületek szakértője, 1946 szeptembertől pedig a párt véderőbizottságának titkára volt. Mivel jó kapcsolatban állt Nagy Ferenc miniszterelnökkel, belekeverték a Magyar Közösség ügyébe és hét társával együtt 1947. január 17-én letartóztatták, majd bíróság elé állították, a pártból pedig február 4-én kizárták. A Mistéth-perben a budapesti népbíróság augusztus 29-én első fokon négy, majd 1948. március 3-án másodfokon öt évnyi kényszermunkára ítélte. Habár már büntetése rég letelt, csak 1956. március 30-án engedték szabadon. Ezután egyaránt dolgozott villanyszerelőként és éjjeliőrként, végül aztán a forradalom leverése idején, 1956. november 17-én elhagyta az országot. Svájcban telepedett le, egy bizományi társaság tisztviselőjeként dolgozott 1981. évi nyugdíjazásáig. 1990-ben az ellene hozott ítéletet semmisnek nyilvánították.

ForrásokSzerkesztés