Wikipédia

Jakab Mihály

(1900–1975) magyar orvos, belgyógyász, laboratóriumi szakorvos

Jakab Mihály (Kaba, 1900. március 25.[4] – 1975. március 5.) orvos, belgyógyász, Jakab Dezső építész és Jakab László belgyógyász unokaöccse.

Jakab Mihály
Született1900. március 25.[1]
Kaba
Elhunyt1975. március 5. (74 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaAdler Anna
(h. 1935–1940)
SzüleiJakab Mátyás
Sorger Irén
Foglalkozása
IskoláiErzsébet Tudományegyetem (–1924, orvostudomány)
SírhelyeFarkasréti temető (DD-1398. fülke)[2][3]
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Jakab Mátyás (1862–1932)[5] gazdatiszt és Sorger Irén (1876–1940) gyermekeként született zsidó családban. Apja később a Liget Szanatórium ügyvezető igazgatója lett, amelynek épületét a nagybátyja tervezte. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, majd a pécsi Erzsébet Tudományegyetem hallgatója volt, ahol 1924-ben általános orvosi oklevelet szerzett, majd három évvel később belgyógyász szakorvosi vizsgát tett. 1924 és 1927 között a pécsi egyetem Belgyógyászati Klinikájának gyakornoka, egyetemi tanársegéde, 1927 és 1939 között az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap (OTBA) orvosa volt. 1939 és 1943 között származása miatt munkaszolgálatosként a budapesti Kun utcai Kórház belgyógyász szakorvosaként dolgozott. A második világháború után az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) Gépgyári Társpénztárainak felülvizsgáló főorvosa és a Ganz Villamossági Gyár üzemi főorvosa, s egyúttal körzeti orvos is volt. 1950–1956 között a budapesti Koltói Anna Baleseti Kórház klinikai tanársegéde, majd a Budapesti Orvostudományi Egyetem III. számú Belgyógyászati Klinika Laboratóriumának egyetemi tanársegéde volt. 1956-tól haláláig a Balassa János Kórház laboratóriumi főorvosaként működött. Kísérletes és klinikai belgyógyászattal, kísérletes pancreatitisszel foglalkozott, a zsíranyagcsere vizsgálati módszereinek nemzetközileg is elismert kutatóorvosa volt. Magyarországon elsőként végzett elektroforetikus vizsgálatot lipoproteineken.

Házastársa Adler Anna volt, Adler Ernő és Presser Szidónia lánya, akivel 1935. október 30-án Budapesten kötött házasságot.[6] 1940-ben elváltak.

A Farkasréti temetőben nyugszik.

Főbb művei szerkesztés

  • Az anaemia perniciosa májkezelése. Barta Imrével. (Orvosi Hetilap, 1928)
  • Vizsgálatok a zinksulfat próba értékéről a pancreatitisek diagnosztikájában (Orvosi Hetilap, 1953)
  • Savós folyadékgyülemek fehérjéinek vizsgálata. Fischer Antallal, Rohny Bélánéval. (Magyar Belorvosi Archívum, 1957)
  • A heparin clearing visszafordításának mechanizmusa. Gács Jánossal, Gerő Sándorral, Perényi Lászlóval. (Kísérletes Orvostudomány, 1958)
  • Sebészeti, urológiai és laboratóriumi tapasztalataink az intramuscularis Chlorocid injekció alkalmazásakor. Drexler Miklóssal, Palócz Istvánnal. (Magyar Sebészet, 1962)
  • Vizsgálatok a zinksulfat próba értékéről a pancreatitisek diagnosztikájában (Orvosi Hetilap, 1963. 6.)
  • Diencephalon funkciós vizsgálatok vegetatív regulációs zavarokban. Hradsky Annával, Hajós Máriával. (Balassa János Kórház Orvosi Közleményei, 1970)
  • Myocardialis infarktus és szénhidrát-anyagcserezavar összefüggései. Végh Katalinnal. (Balassa János Kórház Orvosi Közleményei, 1972).

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jakab_Mihály&oldid=24446642”