Wikipédia

Kádár Béla (festő)

(1877–1956) magyar festő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 8.

Kádár Béla, született Klug Béla (Budapest, 1877. június 14.[6] – Budapest, 1956. január 22.) magyar festő. A 20. századi magyar avantgárd sajátos képviselője.

Kádár Béla
SzületettKlug Béla
1877. június 14.[1][2][3][4]
Budapest[2]
Elhunyt1956. január 22. (78 évesen)[2][5][4]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiKlug Mihály
Blüh Rozália
Foglalkozásafestő
SírhelyeKozma utcai izraelita temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Kádár Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a festőről szól. Hasonló címmel lásd még: Kádár Béla (egyértelműsítő lap).

Élete, munkássága

szerkesztés
 
Emléktáblája egykori lakhelyén (Bródy Sándor u. 17)
 
 

Klug Mihály szűcs és Blüh Rozália fia. Szegény zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot, kétnyelvű (német és magyar) környezetben nőtt fel. A hat elemi után kitanulta a vasesztergályos szakmát. Húszévesen gyalogosan nekivágott Európának, megismerkedett Európa nagy városaival (München, Párizs), s ekkor határozta el, hogy festő lesz.

1899-ben, 22 évesen kezdte meg képzőművészeti tanulmányait a budapesti Iparrajziskolában, 1902/03-as tanévtől a Mintarajztanodában tanult Balló Ede irányítása mellett. 1904-ben Münchenben és Budapesten szabad iskolákba járt. Már 1906-tól szerepeltek rajzai, pasztelljei a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon időszakos kiállításain. 1911-ben ösztöndíjjal dolgozott a szolnoki művésztelepen.

Festői pályájának kezdetét az útkeresés jellemezte, Iványi-Grünwald Béla és a neósok mellett Rippl-Rónai József enteriőr képeinek kompozíciós megoldásai és színvilága hatott munkásságára. Figyelt a budapesti nemzetközi kiállításokon megjelenő képekre is, a Nabis-csoport képei és a posztimpresszionisták festés módja keltette fel érdeklődését.

Rózsa Miklós művészeti íróval életre szóló barátságot kötött, az ő Művészházában számos kiállítási lehetőséghez és munkalehetőséghez jutott. Nemes Marcell ezerkoronás díjjal jutalmazta a Művészház Rózsa utcai palotájához készített faliképterveket. A Nyolcak eredményeit is figyelemmel kísérte, főleg a Paul Cezanne hatások irányvonalát.

Az 1910-es években a Százados úti művésztelep egyik műtermében dolgozott. 1914-ben Vágó László tervei alapján átépítették és felújították a Magyar Színházat, ebben a mennyezeti freskó elkészítésére Kádár Béla kapott megbízást (azóta elpusztult). Az Erzsébet Sósfürdő falfestményeit is ő készítette 1918-ban (azóta elbontva). Az első világháború végén önálló kiállításai voltak az Ernst Múzeumban és a Műterem Galériában.

Az aktivizmus irányvonalának fórumaival kapcsolatba kerülve az expresszionizmus hatása alá került. Expresszionista műveivel 1921-ben Scheiber Hugóval közösen volt kiállítása Bécsben. 1922-ben a budapesti Belvederében mutatkozott be, s Hevesy Iván kötet írt művészetéről.[7] 1923 és 1924-ben már a német expresszionizmus legjelentősebb kiállítóhelyén, a berlini Der Sturm galériájában lettek kiállítva képei. Önálló bemutatkozását követően Herwarth Walden több csoportos kiállításra hívta meg, így 1928-ban az USA-ban mutatkozhatott be, oda is utazott.

Az 1930-as években hatása alá került az olasz Novecento és az ennek megfelelő hazai római iskola neoklasszicista irányvonalának, klasszicizáló formajegyekkel gazdagított art deco stílusban festette figurális kompozícióit, melyekkel mind művésztársai, mind pedig a közönség körében nagy sikere volt. Rendszeresen a Tamás Galéria időszakos kiállításain szerepelt.

A második világháborúhoz közeledve a faji üldöztetés miatt neki és családjának is bujkálni kellett, felesége és mindkét fiúgyermeke a holokauszt áldozata lett. A II. világháború után korábbi stílusjegyeit ötvözte munkáiban, egyre dekoratívabb lett. 1949 után a művészeti közéletből kirekesztve, magányban halt meg.

Emlékezete

szerkesztés

1971-ben rendeztek tiszteletére emlékkiállítást a Magyar Nemzeti Galériában, majd 2002-ben több mint 150 műből álló gyűjteményes kiállítását rendezték meg a Mű-Terem Galériában. Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.

Művei (válogatás)

szerkesztés
  • A művész feleségének portréja (1907)
  • Arcképtanulmány (1909)
  • Piactér (1910)
  • Nagybányai templom (1910)
  • Aktok (1912)
  • Három akt (1916)
  • Extázis (1917)
  • Scheiber Hugó (1918)
  • Csendélet sakktáblával és pipával (1920)
  • Konstruktív város (1925)
  • Vágyakozás (1925)
  • Eladják a szürkét (1927)
  • Anya gyermekkel (1930)
  • Kék-sárga kompozíció (1930)
  • Lehajló hátakt (1934)
  • Gitáros lány (1935)
  • A nagy csendélet (1935-1938)
  • Feketehajú nő portréja (1938)
  • Csendélet vörös vázával (1939)
 
 

Társasági tagság

szerkesztés

Kötetei

szerkesztés
  • Kádár Béla: Dies irae:[8] huszonnégy tollrajz. Budapest, 1945. 57, 3 p.
  • Vakarócska : karácsonyi kaland égen és földön / Koroda Miklós; Kádár Béla rajzaival. Budapest, 1945. 92 p.
  • Kádár Béla - Magyar festészet Mesterei II/15.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b c d Web umenia (szlovák, cseh és angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. május 23.)
  3. ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  4. ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  5. ↑ BnF-források (francia nyelven)
  6. ↑ Születési bejegyzése a Pesti Izraelita Hitközség születési akv. 831/1877. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  7. ↑ Hevesy Iván: Kádár Béla. Budapest : Amicus, 1922. 31 p. ill.
  8. ↑ Latin nyelven, magyarul: a harag napja.

Források

szerkesztés
  • Magyar művészeti kislexikon kezdetektől napjainkig. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Kádár Béla lásd 167-168. p.

További információk

szerkesztés
  • Hevesy Iván: Kádár Béla; Amicus, Bp., 1922 (Új művészet)
  • "Nekem szülőhazám..." Magyar zsidó festők kiállítása a Budapest Galériában. Zsidó Nyári Fesztivál, 2000. augusztus 27–szeptember 3. Kádár Béla, Scheiber Hugó, Schönberger Armand; BZSH Idegenforgalmi és Kulturális Központ, Bp., 2000
  • Kádár Béla. A modern magyar rajzművészet mestere; tan. N. Mészáros Júlia; Piros Sándor, Bp., 2001
  • Gergely Mariann: Melankólikus utazás. Kádár Béla, 1877–1956. Budapest : Mű-Terem Galéria, 2002. 265 p. ill.
  • Kádár Béla. Válogatás egy amerikai magángyűjteményből. Deák István és Deák Imre; Virág Judit Galéria és Aukciósház–Gilden's Arts Gallery, Bp.–London, 2012
  • Kőhíd. Kádár Béla (1877–1956) festőművész kiállítása. 2017. október 15–2018. január 14.; kurátor Gergely Mariann, Szűcs Erzsébet; Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2017 (A Szent István Király Múzeum közleményei. D. sorozat)
  • Kieselbach.hu
  • Képzőművészet Magyarországon
  • Artportal.hu Archiválva 2018. október 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Magyar életrajzi lexikon
  • Kádár Béla festményei Archiválva 2015. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Kádár Béla művei a WikiArt Visual Art Enciklopédia oldalán
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kádár_Béla_(festő)&oldid=27117181”