Főmenü megnyitása

Kántor Mihály (Tiszakarád, 1885. január 31.Cigánd, 1968. szeptember 2.) tanító, néprajzi gyűjtő, a Bodrogköz amatőr néprajzkutatója, Cigánd egykori „oskolamestere” , aki sokat tett a néphagyományok ápolásáért és a népi kultúra megőrzéséért.

Kántor Mihály
Kántor Mihály
Kántor Mihály
Született 1885. január 31.
Tiszakarád
Elhunyt 1968. szeptember 2. 1968. szeptember 2.(83 évesen)
Cigánd
Nemzetisége magyar
Foglalkozása tanító, néprajzi gyűjtő,
A Wikimédia Commons tartalmaz Kántor Mihály témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

1885. január 31-én született Tiszakarádon szegény, földműves családban. Szülei nem akarták taníttatni, de tanítója Berecz Károly felkeltette néprajzi érdeklődését és a sárospataki Állami Tanítóképzőben való tanulását is lehetővé tette. Az iskola elvégzése után 1905-ben került előtanítónak Cigándra, majd egy év múlva véglegesítették. 1906 és 1946 között a cigándi református elemi iskola igazgató-tanítója volt, majd 1948-tól 1958-ig az általános iskolában tanított.

 
Kántor Mihály mellszobra Cigándon (2012.)

Tanítói munkája mellett rendszeresen foglalkozott néprajzi és helytörténeti kutatással. Közvetlen kapcsolatot tartott a néprajztudomány vezető egyéniségeivel: Bátkay Zsigmonddal, Lajtha Lászlóval és Gönyei Sándorral. 1909-ben jelent meg első néprajzi jellegű dolgozata Az ódalgazda, 1910-ben pedig a Bodrogközi szólásmódok című gyűjteménye. 1925-től sorra jelentek meg tanulmányai, részdolgozatai. 1927-ben írta a cigándi nép táplálkozási szokásairól írt Az ezeréves cigándi malom című művét, amelyet Sátoraljaújhelyben a cigándi előestén elő is adott.[1] 1932-ben a Bodrogköz című kiadványa és 1940-ben Népművészet Zemplénben címmel jelentek meg publikációi.[2]

Néptanítóhoz híven aktívan rész vett a közéleti munkában is. 1911-ben megalapította a Keresztyén Ifjúság Egyesületet. Szintén alapítója és egyben vezetője is volt a Levente Egyesületnek és a Magyar Búzavirág táncegyüttesnek, amely legnagyobb sikerét a cigándi keménycsárdással érte el. Gyűjtötte a kender és len feldolgozásával kapcsolatos adatokat, szőtteseket. Gyűjtésének legszebb darabjaiból kiállítást rendezett, amit a Néprajzi Múzeum vezetői, köztük Győrffy István is megtekintettek. A cigándiak kiemelkedően szép szőtteseinek múltjával, jelenével és formakincsével kapcsolatos gyűjteménye 1961-ben jelent meg, Bodrogközi len- és kendermunkák című könyvecskéjében. A Bodrogköz tárgyi néprajzával foglalkozók számára ez a kiadvány mindmáig alapmunkának számít.[3][4]

Kántor Mihály valósággal szerelmese volt szülőföldjének, ennek a világtól elzárt sajátos településű bodrogközi tájnak. Kutatta a múltját, jelenét, s okleveles adatok alapján színesen, olvasmányosan írta meg a Bodrogköz történetét. Gyűjtötte és tanulmányokban feldolgozta a bodrogközi néphagyományokat. Szenvedélyesen gyűjtötte a népszokásokat, meséket, táncokat, dalokat. A ma is népszerű és híres cigándi népdal a ”Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak, / Nincsen párja a cigándi lánynak. / Tele van a, tele van a / Szája édes csókkal, / Zsebkendője csörgős mogyoróval…” is Kántor Mihály gyűjtéséből való.[5] Nyomtatásban megjelent munkáin kívül, gazdag kéziratos anyag is maradt utána.[Mj. 1][2]

Aki a népélettel foglalkozik, az nem lehet rossz ember, mert a néppel csak az tud foglalkozni, aki vele együtt érez. E nélkül az együttérzés nélkül etnográfiával, néprajzzal foglalkozni teljes lehetetlenség.

Kántor Mihály [6]

Főbb műveiSzerkesztés

 
Kántor Mihály egyik könyvének címlapja (2002).
  • Az ódalgazda (1909)
  • Bodrogközi szólásmódok (1910)
  • Bodrogközi adatok a sarlós aratáshoz (1926)
  • Hogyan készül a karikás? (1927)
  • Az ezeréves cigándi malom (1927)
  • Cigándi cigányok gyékénymunkája (1929)
  • Bodrogköz (1932)
  • Sárospatak és vidéke (Gulyás Józseffel, Budapest, 1933)
  • Bodrogközi len- és kendermunkák, szőttesek (Sárospatak, 1961)

EmlékezeteSzerkesztés

 
Kántor Mihály emléktáblája Cigándon (2013)
 
Kántor Mihály családi sírja Cigándon (2011)
  • 1993-ban tiszteletére Cigánd Város Önkormányzata[Mj. 2] létrehozta a Kántor Mihály-díjat. [7]
  • 1998-ban a cigándi Általános Iskola felvette Kántor Mihály nevét.
  • 2003-tól márványtábla örökíti meg Cigándon a száz esztendeje született Kántor Mihálynak, a község kiváló tanítójának, a bodrogköz jeles néptanítójának az emlékét.[Mj. 3]
  • 2012. augusztus 19-én felavatták Kántor Mihály bronzból készült mellszobrát, a róla elnevezett általános iskola előtti utcafronton.[8] amely Czigándi Varga Sándor alkotása.

A Bodrogközi Múzeumporta tájházában számos személyes tárgya látható.

Síremléke a cigándi köztemetőben található.

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. Ezt a sárospataki Tudományos Gyűjtemények kézirattárában őrzik.
  2. akkor még Nagyközségi Önkormányzat
  3. Az emléktáblát a tanító születésének 100. évfordulójára helyezték ki ugyan, de nem az aktuális évben (1985-ben), hanem jóval később, csak 2003-ban.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Nagy I. 2004 17 – 19. old.
  2. a b Arcanum 2001
  3. Névadónk. Kántor Mihály Általános Iskola honlapja
  4. Bodr Körk. 8. old
  5. Nagy I. 2004 18. old.
  6. Bodr Körk. 8. old
  7. Bodr Körk. 8. old
  8. Kántor Mihály bronzszobrának avatása. Cigándi Új Hírmondó - XII. évfolyam 3. szám, 4. o. (2012) 

ForrásokSzerkesztés

  • Nagy I. 2004: Hegyi József. Kántor Mihály, a Bodrogköz kutatója. Cigánd: Nagyközségi Önkormányzat, Cigánd, 17–19. o. (2004). ISBN 963-214-8561-8 
  • Arcanum 2001: Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes: Kántor Mihály. Magyar életrajzi lexikon: 1000-1990. Budapest: Akadémiai Kiadó (1990)
  • Bodr Körk.: Bodrogköz nagyjai. Bodrogközi körkép (2014)

További információkSzerkesztés