A kék kövirigó (Monticola solitarius) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.

Kék kövirigó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Alcsalád: Saxicolinae
Nem: Monticola
Faj: M. solitarius
Tudományos név
Monticola solitarius
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
A kék kövirigó elterjedési területe   költőhely (nyáron)   egész éves   költözési útvonal   telelőhely   szórványos
A kék kövirigó elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  egész éves
  költözési útvonal
  telelőhely
  szórványos
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kék kövirigó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kék kövirigó témájú médiaállományokat és Kék kövirigó témájú kategóriát.

Monticola solitarius solitarius

Málta nemzeti madara.

Előfordulása szerkesztés

Európa déli, Ázsia északnyugati részén él, ősszel délebbre vonul, eljut Észak-Afrikába, Indiába és Ázsia délkeleti területeire is. Víz közeli sziklafalak lakója, 3000 méter magas völgyekben is előfordul.

Alfajai szerkesztés

Alfajait két csoportba sorolják, az alapfaj, a Monticola solitarius solitarius alkotja az egyiket és a másik négy alfaj a másik csoportot. Vannak olyan vélemények, melyek szerint elképzelhető, hogy a jövőben kettébontják a fajt, létrehozva egy keleti fajt, a Monticola longirostrist, mely alá alfajként lesz besorolva a M. s. philippensis, M. s. pandoo and M. s. madoci alfajpk is .[1]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 21-23 centiméter. A hím palakék, vörös és fekete, a tojó barnás színű.

 
Egy Monticola solitarius philippensis hím
 
Monticola solitarius pandoo hím
 
és egy tojó

Életmódja szerkesztés

A talajon keresgéli rovarokból álló táplálékát, néha a gyíkot is megfogja, de bogyókat is elfogyasztja.

Szaporodása szerkesztés

Májusban sziklarepedésekbe, üregekbe rakja fészkét. Fészekalja 4-5 tojásból áll, melyen 12-13 napig kotlik. A fiókák még 18 napig maradnak a fészekben, a szülők még egy ideig utána is gondoskodnak róluk.

Kárpát-medencei előfordulása szerkesztés

Magyarországon ritka, alkalmi vendég. 1975. májusában a Ságon észlelték, de nem került megerősítésre. Egy újabb előfordulása a 2006 áprilisából, a Nagyharsány határában emelkedő Szársomlyóról ismert (Ónodi Miklós fotói), ezt tekinti a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága a faj első hitelesített hazai előfordulásának.[2]

Jegyzetek szerkesztés

  1. (2010) „The Monticola rock-thrushes: phylogeny and biogeography revisited”. Molecular Phylogenetics and Evolution 55, 901–910. o. DOI:10.1016/j.ympev.2010.01.009. PMID 20079862.  
  2. birding.hu

Források szerkesztés

További információk szerkesztés