Főmenü megnyitása


A körmendi csata a török és keresztény erők összecsapása volt 1664. július 2627-én a Körmend melletti Rába-parton. A Szentgotthárdnál augusztus elején lezajlott ütközet előkészítője. Komoly jelentőséget a hadtörténelem nem tulajdonít neki, az összecsapás nem volt olyan nagy méretű, s mindkét fél számára csekély veszteséget hozott. Ellenben a török sereget továbbra is a Rába folyó másik partján tartották. A törökök célja az volt, hogy megszerezhessék a Rába átjáróit, és így benyomulhassanak Ausztriába.

Körmendi csata
Habsburg–török háború (1663–64)
A körmendi várkastély. Kanizsa eleste után (1600) fontos végvár lett. A keresztény csapatokat a csata alatt a vár ágyúi támogatták.
A körmendi várkastély. Kanizsa eleste után (1600) fontos végvár lett. A keresztény csapatokat a csata alatt a vár ágyúi támogatták.
Dátum 1664. július 2627.
Helyszín Vas vármegye, Nyugat-Magyarország, Körmend alatt a Rába partján
Eredmény Keresztény taktikai győzelem
Harcoló felek
Imperial Coat of Arms of Austria.svg Habsburg Birodalom
Coa Hungary Country History (14th century).svg Magyar Királyság
CoA of Croatia (Habsburg Monarchy).png Horvátország
Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg Német-római Birodalom
Coat of arms of Baden.svg Badeni Őrgrófság
Grand Royal Coat of Arms of France & Navarre.svg Francia Királyság
Medaille rheinbund 472.jpg Rajnai Szövetség
Zulfikar flag.svg Oszmán Birodalom
Military flag of the Crimean Tatars.svg Krími Tatár Kánság
Parancsnokok
 Nádasdy Ferenc
Esterházy Pál nádor címere.jpg Esterházy Pál
Hohenlohe-Neuenstein.PNG Wolfgang Julius von Hohenlohe
Blason de Coligny-Saligny.svg Jean de Coligny-Saligny
Fictitious Ottoman flag 2.svg Köprülü Ahmed

ElőzményekSzerkesztés

1663-ban újabb háború tört ki az Oszmán Birodalommal. A törökök bevették ugyan Érsekújvárt, de a következő év harcai már keresztény sikerekkel indultak, s Zrínyi Miklós horvát bán elpusztította a török utánpótlására nézve nélkülözhetetlen eszéki tölgyfahidat. A nyáron azonban Köprülü Ahmed nagyvezír ostrom alá fogta több mint félszázezer fős sereggel Zrínyiújvárt, amelyet 1500 katona védelmezett. A vár felmentésére indult Raimondo Montecuccoli aligha tudta volna elűzni a nagyvezírt a vár alól, mert a seregben uralkodó kaotikus viszonyok (rossz ellátás, megbomlott rend) felszámolása szinte képtelenség volt, és emellett nem lehetett volna felmentő kísérletet tenni. A vár elesett, és Zrínyi távozott a frontról felháborodásában. Montecuccoli nem tehetett más, minthogy visszavonult. A generálisnak aligha lett volna esélye megállítani az elsöprő túlerőben levő Köprülü Ahmed nagyvezírt.

A török megjelenése a térségbenSzerkesztés

Montecuccoli épp Muraszombatnál (ma Murska Sobota, Szlovénia) táborozott, amikor hírek érkeztek arról, hogy Körmend térségében tatár lovasok tűntek fel. Ez arra engedett következtetni, hogy a törökök a Rábán át erőszakos folyamátkelést fognak véghez vinni, feltehetőleg abban a térségben.
A generális előreküldte Nádasdy Ferencet egy viszonylag kisebb magyar-horvát csapattal. Július 23. vagy 24. körül törtek be a törökök Vas vármegyébe, s egy 15 000 szpáhiból álló előhad felperzselte Vasvár vidékét. Montecuccoli a lovasságát magához véve elindult Szentgotthárdnak, nehogy a Rába átjáróját megszerezze az ellenség. Lentinél egyesült a keresztények többi csapata a Jean de Coligny-Saligny vezette francia erőkkel július 22-én, amelyek Itáliából, Krajnán és Stájerországon át Regedénél (ma Radkersburg, Ausztria) lépték át a határt (összesen 6000 fő). Ekkor további egységeket, egy horvát ezredet, 12 francia és 9 birodalmi lovas századot, valamint 8 ágyút küldtek még Nádasdy számára.
Nádasdy Csákánynál (ma Csákánydoroszló) találkozott a németújvári parancsnok Batthyány Ferenc és gróf Esterházy Pál vezette hajdú csapatokkal, amelyeket azonban ott hagyva tovább ment Körmendnek.

Július 25-én a Szentgotthárd és Körmend közötti térségbe a Rába védelmére rendelt csapatok Csörötneknél keltek át a folyón, egy nappal később Badeni Vilmos őrgróf is elérte Szentgotthárdot, s ugyanott kívánt átkelni a folyón, de hírét vették, hogy a török már ott van, ezért Montecuccoli leállította a menetet.
Nádasdyt Batthyány azon a napon érte be, s a Schack-féle dragonyosokkal egészültek ki soraik. Valamivel Körmend előtt egy teljes horvát gyalogezredet hagyott hátra Nádasdy az ottani gázló őrzésére, s innen gyorsan tovább vonult a város felé.
A horvátok a gázló őrzésekor összecsaptak a törökökkel, pontosabban egyik előretolt csapatukkal, amelyet a Rábán túlra üldöztek. Ez csakhamar abbamaradt, mert feltűnt egy nagyobb janicsár regiment. Ugyanekkor Nádasdy is szétvert egy portyázó török csapatot.

Az állások elfoglalásaSzerkesztés

Július 26-án a francia és a kisebb birodalmi erők bevonultak Körmendre. Előbbiek vezére de Coligny, utóbbiaké gróf Wolfgang von Hohenlohe (a szentgotthárdi csatában Montecuccoli vezértársa és a Rajnai Szövetség csapatainak főparancsnoka) volt.
A birodalmiak a gróf parancsára minden átkelési pontot megszálltak. A törökök ekkora már közeledtek a város felé széles menetben.
Chateauneuf francia gyalogosai tüzelni kezdtek az ellenségre, de nem sok kárt tettek bennük. Rövidesen megérkezett Esterházy Pál is hajdúi élén.
Estére a keresztény erők már erős védelmi állásban helyezkedtek el.

A szembenálló erők és a török taktikaSzerkesztés

A törökök nem a teljes haddal, hanem egy részévél, köztük az előhaddal érkeztek. Élükön Ahmed Köprülü nagyvezír állt. Az első sorokban jelentős számú tatár csapat is volt. A keresztények sereg alig lehettek kisebb nála.
A törökök taktikája az volt, hogy a lovassággal indítanak döntőrohamot, míg a gyalogosok lőfegyvereikkel tüzelnek az ellenség gyengítése végett (lőfegyverekkel szereltek fel majdnem minden gyalogost), s ők majd a lovasság nyomában rohamoznak.

A csataSzerkesztés

Július 26-án, délután 2 órakor a körmendi várból ágyúzni kezdték az átellenes part mezején elhelyezkedő török tábort. Az ágyúzott helyszíntől szembe nem messze a lovasságot állították fel. Mire leszállt a nap a keresztények már teljesen megerősítették a védelmi pozíciókat.

Másnap július 27-én a törökök a híd ellen kezdtek támadásba, amit a magyar erők védelmeztek. A beérkező francia egységekkel az oszmánokat sikerült visszaverni a hídtól.
A város alacsony falai nem nyújtottak megfelelő védelmet a oszmán ágyúk lövéseitől, s a veszélynek leginkább a francia lovasság volt kitéve. A harcban a franciák főparancsnoka, de Coligny is megsebesült.
Miután a törökök nem bírták áttörni a szövetségesek állásait több támadással sem, és Montecuccoli is megjött a lovassággal, így előbb vagy utóbb vissza kellett, hogy vonuljanak.
Köprülü még egy utolsó támadásra szánta el magát, ezúttal a Körmend felső részénél elhelyezett badeni őrgrófsági lovasezred ellen.
A támadásra induló két lovas csapatra a badeniek heves karabélytüzet zúdítottak, s a törökök megtizedelve meghátráltak. A nagyvezír ekkor kiadta a visszavonulásra a parancsot.

Az ütközet utánSzerkesztés

A csata hadászatilag nem volt annyira jelentős, ugyanis a harcban nem a teljes török had vett részt, s azt sem sikerült jelentősen meggyengíteni, de az ellenség legalább a Rába túlpartján maradt.
A nagyvezír ezért teljes haderejét délebbre, Szentgotthárd felé irányította, hogy ott foglalja el a folyó átjáróját, és benyomuljon Ausztriába.

A szentgotthárdi csataSzerkesztés

Július 31-én a törökök Szentgotthárd mellett, a Rába partján, a mai Szakonyfalunál egy pontból álló hídfőállást épített ki. A túlparton álló keresztény sereg (Montecuccoli gyalogsága július 29-én egyesült a generális vezette lovassággal), amely biztosra vette, hogy augusztus 1-jén vívja meg a csatát a nagyvezír. Köprülü ellenben a takarmányhiány miatt 2-ra akarta halasztani a döntő csata megvívását. Nádasdy és Esterházy nem vehetett részt a csatában, ők Körmenden maradtak, hogy az ottani átjárót vigyázzák.
A török sereg továbbiakban elkövetett taktikai hibái és nem kevés szerencse következtében Montecuccoli vereséget mért a törökökre és meghiúsította az átkelési kísérletet.

További információkSzerkesztés

  • Őrség, Vendvidék, B.K.L. kiadó Szombathely, 2001.
  • Magyarország vármegyéi, városai – Vasvármegye, 1898.