Főmenü megnyitása

Kakassy Endre, írói álneve: Régeni András (Marosludas, 1903. május 15.Kolozsvár, 1963. október 18.) közíró, szerkesztő, író, fordító.

Kakassy Endre
Élete
Született 1903. május 15.
Marosludas
Elhunyt 1963. október 18. (60 évesen)
Kolozsvár
Sírhely Házsongárdi temető
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

Életútja, munkásságaSzerkesztés

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban érettségizett (1923), majd a bukaresti egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. 1926 októberétől a Keleti Újság bukaresti tudósítója és szerkesztője; a lapban publicisztikai írások mellett verset, szépprózát is közölt. 1931-ben a Magyar Kurír c. bukaresti hetilap főszerkesztője, majd felelős szerkesztője.

A gazdasági világválság idején állás nélkül maradva egy ideig cégfestőként tartotta fenn magát. Az 1930-as évek közepén Brassóba költözött. 1934-től munkatársa, 1938-tól felelős szerkesztője a Brassói Lapoknak. 1942-ben a temesvári Déli Hírlap főszerkesztő-helyettese, majd koholt vádak alapján börtönbe került. Szabadlábra helyezve az 1940-es évek második felében Kolozsvárt az Igaz Szó, Utunk, Korunk munkatársaként működött.

1935-ben a Brassói Lapok és a Népújság Ajándékregénytár c. sorozatában jelent meg Európa patkányai c. kalandregénye, Lőrinczi Lászlóval közösen írt A tyúk nem hibás! c. baromfi-tenyésztési tanácsadó füzetét az ÁGISZ Hasznos Könyvtár c. sorozatában adta közre 1936-ban. Ugyanabban az évben az ESZC és a Kolozsvári Magyar Színház közös drámapályázatán a bírálóbizottság előadásra érdemesnek minősítette A vörös kör c. színpadi alkotását.

Szerkesztésében jutott el az olvasókhoz az Erdélyi mesevilág c. gyermekkönyv (Arad 1943; 2. kiadás: Marosvásárhely, 1947). Viharos kézfogó c. egyfelvonásos népi játéka 1959-ben magyarul és románul, 1961-ben Temesvárt szerb fordításban is megjelent.

A román–magyar közös irodalmi múlt kutatója, a román–magyar kapcsolatok ápolásának cselekvő részese. Az 1950-es évek folyamán közölt cikkeivel és tanulmányaival, klasszikus és kortárs szerzők köteteinek gondozásával, valamint fordításaival a román irodalom magyar nyelvű népszerűsítésének kötelezte el magát. Fordításában látott napvilágot Leonid Petrescu Egy ebéd kalandjai c. tudománynépszerűsítő munkája (1955) és Valeriu Emil Galan Szomszédok c. kötete (1956); majd Kacsó Sándorral együtt ültette át Ion Călugăru Egy mihaszna gyermekkora c. regényét (1958; 2. kiadás 1964), Majtényi Erikkel Alexandru Vlahuță válogatott írásait (Hideg tűzhely mellett. Marosvásárhely, 1959). Számos irodalomtörténeti megemlékezést, esszét írt román írókról, s igazi műfajára az irodalompublicisztikai és filológiai erényeket ötvöző írói monográfiákban talált rá. A fiatal Eminescu c. könyve (1959) után jelent meg Eminescu élete és költészete c. nagy monográfiája (1962), amelyet az Írószövetség 1963-ban irodalomtörténeti és kritikai díjával jutalmazott, majd pedig a Mihail Sadoveanu (Egy nagy élet és egy nagy életmű története, 1964) c. posztumusz műve.

A kard c. történelmi színjátékát, amely iskolája, az enyedi kollégium 1704-i felégetését, Pápai Páriz Ferenc rektorságának idejét idézte fel, a kollégium fennállásának 350. évfordulója alkalmából Nagy Géza bevezetőjével a Művelődés (1972/10) közölte.

IrodalomSzerkesztés

  • Nagy Pál: Kakassy Endre: A fiatal Eminescu. Igaz Szó, 1959/11.
  • Jancsó Elemér: Széljegyzetek – egy úttörő munkához. Az Eminescu-monográfiáról. Utunk, 1962/36;
  • Jancsó Elemér: Kakassy Endre: Mihail Sadoveanu. Igaz Szó, 1965/1.
  • Kacsó Sándor: Egy monográfia előzményeiről. Utunk, 1964/24; újraközölve Írók–írások. 1964. 128–34. *Dávid Gyula: Sadoveanu-kutatások elé. Korunk, 1965/11; újraközölve Találkozások. 1976. 207–12. Egy be nem fejezett monográfia.
  • Mózes Huba: A népköltészet édes gyermeke. Utunk, 1965/9.
  • Vita Zsigmond: Egy könyvsorozat terve. Utunk, 1981/32.

Jegyzetek és forrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés