Kalenó
Kalenó (szlovákul: Kalinov, ukránul: Kalinyiv) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Mezőlaborci járásában.
| Kalenó (Kalinov) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Mezőlaborci |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1604 |
| Polgármester | Ivan Sivák |
| Irányítószám | 067 51 |
| Körzethívószám | 057 |
| Forgalmi rendszám | ML |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 261 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 21 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 432 m |
| Terület | 13,78 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 18′ 57″, k. h. 21° 55′ 20″Koordináták: é. sz. 49° 18′ 57″, k. h. 21° 55′ 20″ | |
| Kalenó weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kalenó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése
szerkesztésMezőlaborctól 7 km-re északra, a lengyel határ mellett fekszik.
Története
szerkesztésA község területe valószínűleg már a római korban is lakott volt. Erről tanúskodik az a 21 darab 3. századi érméből álló kincslelet, amit területén találtak.
A mai falu a 16. században a homonnai uradalom területén keletkezett. 1604-ben „Kalino” alakban említik először. 1684-ig tulajdonosa a terület ősi birtokosa, a Drugeth család volt. Kihalásuk után a Csákyak, majd a Szirmayak birtoka. 1715-ben malma, 8 lakatlan és 14 lakott háza volt. 1787-ben 43 házában 282 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KALENO. Tót falu Zemplén Várm. földes Ura Szirmai Uraság, lakosai leg inkább ó hitűek, fekszik Grajnicza, és Vidrányhoz 1/2 órányira, hegyes határja két nyomásbéli, zabot, tatárkát, és krompélyt terem, erdeje vagyon, szőleje nints, széna nélkűl szűkölködik, piatza Sztropkón, és Varannón.”[2]
1828-ban 50 háza volt 389 lakossal. Lakói erdei munkákkal, szénégetéssel, állattartással foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kalenó, Zemplén v. orosz falu, Galliczia szélén: 389 g. kath., 9 zsidó lak., 408 h. szántófölddel. F. u. Szirmay. Ut. p. Komarnyik.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kalenó, a gácsi határszélen fekvő ruthén kisközség, 105 házzal és 585 gör. kath. vallású lakossal. Postája és vasúti megállóhelye Vidrány, távírója pedig Mezőlaborcz. A homonnai uradalom egyik birtoka volt, melynek később a Szirmayak, majd a Szerdahelyiek voltak a földesurai, de most nagyobb birtokosa nincsen. Gör. kath. temploma 1800 körül épült.”[4]
1920 előtt Zemplén vármegye Mezőlaborci járásához tartozott.
A falu a második világháborúban a felszabadító harcok során elpusztult, de újjáépítették. Lakói később részben Mezőlaborc és Homonna üzemeiben, részben pedig magángazdaságaikban dolgoztak.
Népessége
szerkesztés1910-ben 579, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 312 lakosából 126 ruszin, 113 szlovák és 48 cigány volt.
2011-ben 292 lakosából 188 ruszin és 97 szlovák.
Nevezetességei
szerkesztésSzűz Mária Mennybemenetele tiszteletére szentelt, görögkatolikus temploma a 18. században épült barokk-klasszicista stílusban.
További információk
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára. (Hozzáférés: 2019. szeptember 17.)
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőségMagyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség
