Főmenü megnyitása

Kalmari vár

a svédországi Kalmar városának várkastélya

A kalmari vár a svédországi Kalmar városának középkori erőssége, a város egyik fő turisztikai látványossága, jelentős múzeum. A város középkori kikötője mellett, a szárazföldtől várárokként szolgáló keskeny csatornával elválasztott szigeten épült. Építésétől, az 1100-as évektől Svédország egyik legfontosabb királyi vára, hatalmi központja volt. Hadászatilag ellenőrizte a svéd szárazföld és Öland szigete közötti Kalmarsund szoros hajóforgalmát.

Kalmari vár
Kalmar slott frontal.jpg
Ország Svédország
Mai település Kalmar község

Épült 12. század
Tulajdonos National Property Board[1]
Elhelyezkedése
Kalmari vár (Svédország)
Kalmari vár
Kalmari vár
Pozíció Svédország térképén
é. sz. 56° 39′ 29″, k. h. 16° 21′ 19″Koordináták: é. sz. 56° 39′ 29″, k. h. 16° 21′ 19″
Kalmari vár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalmari vár témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Az első erődítmény a 12. században létesült, egy három méter falvastagságú hengeres öregtorony a Kalmar település melletti kis természetes kikötő védelmére, az ősidők óta lakott Öland szigete és a szárazföld között húzódó tengerszoros, a Kalmarsund hajózásának ellenőrzésére.[2] Az 1200-as évek második felében a területet fallal vették körül és megépült a palota nagy része.[3] 1337-ben Magnus Eriksson svéd király a vár jelentős bővítésébe kezdett, többek között a palota körül újabb falat építettek tornyokkal.[4]

A vár fejlődése a vármúzeum makettjei alapjánSzerkesztés

A kalmari unió központjaSzerkesztés

1397-ben a királyi várpalota az északi országok történetének egyik legfontosabb történelmi helyszíne lett: itt alakult meg a kalmari unió I. Margit dán királynő kezdeményezésére.

1520-ban itt szállt partra külföldi fogságából hazatérve a későbbi nemzeti hős és dinasztiaalapító Gustav Vasa, innen kezdte meg útját Morába, ahol végül a dán uralom elleni nemzeti felkelést kirobbantotta.

A várat a hagyomány szerint rohammal soha nem tudták bevenni, csak kiéheztetéssel, demoralizálással, alkudozással sikerült a századok során időnként elfoglalni. 1525-ben és 1599-ben is feladták védői a szabad elvonulás ígéretében bízva, azonban nagy részüket végül lenyakazták.

A vár fénykoraSzerkesztés

1535-ben nagyszabású munkák kezdődtek a vár felújítására. Ekkor építették a négy hengeres saroktornyot, valamint új szárnyépületeket. 1555-59-ben épült a nagy lépcső. 1557-1560 között Kalmar vára a trónörökös herceg, a későbbi XIV. Erik svéd király rezidenciája volt. Ő akkor is folytatta az épület fejlesztését, bebútorozását, amikor már nem ott lakott. Utódja, III. János svéd király is folytatta a várpalota kiépítését.[5] A munka vezető építészei Johan Baptista Pahr, majd 1575-től testvére, Dominicus Pahr voltak. Ekkoriban alakultak ki a saroktornyokat összekötő szárnyépületek, ekkor bontották le az eredeti, régi öregtornyot. A tornyok sisakjai reneszánsz stílusban épültek újjá. 1589-92 között épült a vár temploma. A palota termei fényűző berendezést kaptak, a külső védelmi funkció szerves egységbe került a belsejében kialakított fényűző hatalmi központtal. Az építőmester 1601-től Peter Dionisius volt. Elkészült a négy sarok-rondella, amiknek az építését még Gustav Vasa idején kezdték meg, és a várban összesen 287 ágyút helyeztek el.

1611-ben a vár dán kézre került, de már két év múlva visszafoglalták a svédek. A keletkezett súlyos károkat kijavították, és a 17. század második felére a várpalota régi pompájában tündökölt. A század végén azonban a vár megszűnt királyi központként funkcionálni, és megkezdődött az építmény hosszú pusztulása. A belső romlás ellenére a külső erődítményeket modernizálták, ekkor építették a szárazföld felé a háromszög alakú védősáncokat (ravelin). A vár belső részében börtönöket alakítottak ki, ahol embertelen körülmények között tartották a foglyokat.

Ugyancsak a 17. században építettek erődöt a közeli Grimskär sziklaszirten, ami a vár védelmi rendszerének fontos kiegészítője lett.

HelyreállításSzerkesztés

1850-től I. Oszkár svéd király rendeletére megkezdték a várpalota helyreállítását. Kicserélték a tornyok tetőzetét, 1852-ben a Riksdag, a svéd parlament 80 000 koronát ítélt meg a munkálatokra. Elköltöztették a börtönt, 1855-62 között pedig meglehetősen radikális átalakításokat végeztek. Tatarozták az épületkomplexum belsejét is, lehetőség szerint helyreállították a régi dekorációkat.

1870-ben a Volmar Sylvander által alapított Kalmari Múzeum kapott helyet az épületben. A renoválási munkálatok az 1880-as években Helgo Zettervall vezetésével folytatódtak. 1921-től alapos régészeti feltárásokat is végeztek a várban és környékén. A vár melletti régi városi kikötőt elzárták a tengertől, a vizet kiszivattyúzták, és a kikötőmedence talaját átvizsgálták. A felújítási, karbantartási munkálatok ezután is folytatódtak, és a 21. századra a kalmari vár Svédország legszebben helyreállított reneszánsz várpalotája lett.

KiállításokSzerkesztés

A városi múzeum 1987-ben új helyére, az egykori kalmari gőzmalom átalakított épületébe költözhetett. 1995-ben a kalmari vár a Kalmar községi közigazgatás kezelésébe került, és az épületben a vár történetére koncentráló múzeumi gyűjteményt állítottak ki. Az egykori börtön helyén a középkori brutális „igazságszolgáltatás” történetét mutatják be, beleértve a boszorkányüldözés emlékeit is, amik nagyrészt a közeli Blå Jungfrun szigethez kapcsolódnak.


A vár egyes reprezentatív termeiben időszaki kiállításokat rendeznek. Így 2017 nyarán Isabelle de Borchgrave belga művésznőnek a Mediciek divatját, ruházatát ábrázoló, papírból készített „szobrait” állították ki a vár legnagyobb termében.

JegyzetekSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kalmar slott című svéd Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Kalmari vár témájú médiaállományokat.