Keleti bűzösborz

A keleti bűzösborz (Conepatus leuconotus) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a bűzösborzfélék (Mephitidae) családjába tartozó faj.

Keleti bűzösborz
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Ferae Rend: Ragadozók (Carnivora) Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia) Család: Bűzösborzfélék (Mephitidae) Nem: Conepatus Faj: C. leuconotus
Tudományos név
Conepatus leuconotus (Lichtenstein, 1832)
Elterjedés
A keleti bűzösborz elterjedése
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Keleti bűzösborz témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti bűzösborz témájú kategóriát.

Elterjedése

A keleti bűzösborz Észak-Amerika déli részén és a közép-amerikai földhíd néhány országában (Mexikóban, Guatemalában, Hondurasban, Salvadorban és Nigaraguában) honos.

Megjelenése

A keleti bűzösborz csontváza

A háta fehér. A hím testhossza 63 cm, a nőstény testhossza 58 cm. Hosszú karmai az ásást szolgálják. Testtömege 1200–4500 g. A többi bűzösborzféléhez hasonlóan a keleti bűzösborznak is van bűzmirigye. A bűzt a támadóra spricceli, hogy elűzze.

Életmódja

A keleti bűzösborz éjjel aktív. Tápláléka rovarlárvák, bogarak, gyümölcsök és kisebb gerincesek. Fogságban 7-9 évig él.

Szaporodása

A párzási időszak késő februártól kora márciusig tart. A 60 napos vemhesség végén 1-5, leggyakrabban 2–4 kölyök születik.

Természetvédelmi állapota

A keleti bűzösborz nem veszélyeztetett, de egy alfaja a Conepatus leuconotus telmalestes, ami Délkelet-Texasban élt már kihalt. Az élőhelyének szűkülése és az elvadult házi sertések fenyegetik. Sokan járműveknek esnek áldozatul. Coloradóban már 1000 példánya él, Új-Mexikóban és Oklahomában 3000 példánya él. Texasban és Arizonában azonban nagy az egyedszáma.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. január 1.)
• Animal Diversity Web
• Az észak-amerikai emlősök (Angol nyelvű)