Kerekes Jenő
Kerekes Jenő (Kolozsvár, 1919. július 13. – Kolozsvár, 2006. május 24.) magyar jogász, egyetemi tanár, jogi és közgazdasági szakíró.
| Kerekes Jenő | |
| Született | 1919. július 13. Kolozsvár |
| Elhunyt | 2006. május 24. (86 évesen) Kolozsvár |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | jogász, egyetemi tanár, szakíró |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja szerkesztés
Középiskoláit szülővárosa Református Kollégiumában végezte (1937), ugyanitt az egyetemen jogi és államtudományi doktorátust szerzett (1942). Joggyakornoki és bírói működése után a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) jogi osztályának munkatársa. 1949-től a Bolyai Tudományegyetem, illetve Babeș–Bolyai Egyetem jog- és közgazdasági karán előadótanár, közben tanszékvezető (1966–71).
Első írását a Március című főiskolai lap közölte (1943). Publicisztikai cikkei a jog és közgazdaság köréből napilapok (Világosság, Igazság, Romániai Magyar Szó, Előre, Megyei Tükör, Făclia) és folyóiratok (Utunk, A Hét, Művelődés, Tribuna) hasábjain jelentek meg. Szaktanulmányait a Probleme Economice, Korunk, Revista Economică, Studia Universitatis Babeș–Bolyai s a budapesti Jogtudományi Közlöny, valamint bukaresti, iași-i és krajovai gazdaságtudományi gyűjteményes kötetek közölték.
Az Időszerű közgazdasági kérdések című kötetben (1955) jelent meg két, Kecskés Józseffel közösen írt tanulmánya A helyiipar fejlődése a Magyar Autonóm Tartományban és A munkanap-fényképezés és önfényképezés címmel; A Román Népköztársaság Alkotmánya című kötetben (1957) a választási rendszerről írt.
Jogi szaktanulmányai a munkajog és a mezőgazdasági termelőszövetkezeti jog kérdéseit ölelték fel, közgazdasági szaktanulmányaiban főleg az ipargazdaságtan, vállalatszervezés és munkaszervezés foglalkoztatta, figyelmet fordítva a munkajavadalmazásra és az anyagi érdekeltségre, valamint a munkaerőképzésre és a munkaerő hatékony felhasználására.
Családja szerkesztés
Felesége (1949-től 2006-ig) László Piroska közgazdász, fiai: László (1951–2022) mérnök, egyetemi tanár, György (1952) orvos.[1]
Társasági tagság szerkesztés
Nyugdíjba vonulása után konzulens professzorként működött, 1990-ben alapító tagja és tíz éven át (1990–2000) aktív elnöke, majd haláláig tiszteletbeli elnöke volt a Romániai Magyar Közgazdász Társaságnak. Alapító és elnökségi tagja volt az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek is (1990-2006).[2]
Munkái szerkesztés
- Ipargazdaságtan (egyetemi jegyzet, 1950);
- A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak jogai és kötelességei (Jogi Kis Könyvtár 8. 1957, németül 1958);
- Az RNK bírósági és ügyészségi szervezeti joga (egyetemi jegyzet, 1958);
- Economia și organizarea științifică a muncii I–II. (egyetemi tankönyv, 1974, újabb kiadása 1976);
- Társszerzője az Organizarea și planificarea unităților industriale (1977) és Economia și organizarea ergonomică a muncii (1981) c. egyetemi tankönyveknek, számos példatárnak és esettanulmánynak.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Erdélyi magyar ki kicsoda. Nagyvárad: RMDSZ–Scripta Kiadó. 2000. 322. o. ISBN 973-97980-4-7
- ↑ Farkasné Imreh Mária: Búcsú dr. Kerekes Jenőtől (1919–2006). Szabadság (Kolozsvár), 2006. május 27. (Udvardy Frigyes adatbankja nyomán.)
Források szerkesztés
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0
- Megemlékezés, Szabadság, 2011. május 24. (Forrás: a Szabadság szerkesztőségének digitális archívuma)
- Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017: Kerekes Jenő
További információk szerkesztés
- GAZDASÁGI ÖNNEVELÉS A MÉHKASBAN. Beszélgetés dr. Kerekes Jenővel, az erdélyi iskolaszövetkezetekről, Kolozsvár, 1996. Online hzzáférés
- Kerekes Jenő: Az iskolaszövetkezetek múltjából Erdélyben, Online hozzáférés
.svg){kind=small}