Wikipédia

Kinszki Imre

magyar fotográfus

Kinszki Imre (Budapest, 1901. március 10. – 1945) zsidó származású magyar fotográfus. Művelt, sokoldalúan képzett polgár, fotóművészete mellett filozófiai, természettudományos, irodalmi és ismeretterjesztő munkássága is jelentős.

Kinszki Imre
Született1901. március 10.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1945 (43-44 évesen)[1][3][4][5][6]
sachsenhauseni koncentrációs tábor
Állampolgárságamagyar[7]
Foglalkozásafotográfus
A Wikimédia Commons tartalmaz Kinszki Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
2011-ben állított emléktáblája a Róna utca 121. alatt

Kezdetben gyermekeit, családját, környezetét, és szűkebb pátriáját, Zuglót fényképezte. Újítása nem témaválasztásában rejlik, hanem új szemléletű sajátos formanyelvében, ahogyan tárgyfotóit, utca- és életképeit megkomponálta, ahogyan a fény-árnyék viszonyokat kezelte, különös tekintettel az újszerű és formabontó „felülnézeti” optikára. Életképei érzékeny híradások a harmincas évek városi életéről. A külföldi szakirodalom magasan jegyzi művészetét, Brassaïval, André Kertésszel és Moholy-Nagy Lászlóval együtt emlékezik meg róla és a holokauszt miatt torzón maradt életművére.

Élete szerkesztés

Asszimilált zsidó értelmiségi családból származott. Apja, Kinszki Ármin (1865–1910 körül) az Anker biztosítónál dolgozott, anyja, Schiller Paula (1879–194?) háztartásbeli volt.[8] Kezdetben egy Ilka utcai villában éltek, majd a Bethlen Gábor téren. Kilencéves korára elvégezte a négy elemit, majd a piaristákhoz járt. Közlésvágya már ekkor megmutatkozott, barátaival kézzel sokszorosított diákújságot írt és szerkesztett. 1919-től könyvismertetés címmel írásai jelentek meg a Századunkban, a Nyugatban, az Aurórában és az egyetlen számot megért Szintézisben. Irodalmi társaságot szervezett, publikált.

Bár a piaristáknál kitűnőre érettségizett, egyetemi tanulmányait először félbe kell szakítania, majd a numerus clausus miatt másodjára sem vették fel az orvosi egyetemre, és nem kapott engedélyt rá, hogy biológiatanári szakra menjen át. Végül a Gyáriparosok Országos Szövetsége irattárának lett a vezetője, annak idegen nyelvű levelezését intézte – bár több nyelven levelezett, filozófiai és irodalmi tanulmányokat írt, soha nem járhatott egyetemre.

1926. május 22-én Budapesten házasodott össze Gárdonyi Ilonával, akit a GYOSZ-ban ismert meg.[9][10] A Szugló utca és Róna utca sarkán lévő háromemeletes, gangos házba költöztek. 1926-ban született meg első gyermekük, Gábor.

A családi emlékképek megörökítése mellett érdeklődése a művészi fényképezés felé fordult. 1930-ban általa tervezett Kinszekta nevű gépével természettudományi nagyítóval mikroszkopikus felvételeket tudott készíteni.

1931-ben a Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetsége (MAOSZ) tagja lett. Fotográfiáit, fototechnikai és természetfotózással kapcsolatos cikkeit az 1930-as évek elejétől közölte a szaksajtó. Rendszeres munkatársa volt a Nyugatnak, a Századunknak, a Vasárnapi Újságnak, a Búvárnak, időnként az American Photographyban, a National Geographicban, a Studióban és a Popular Photographyben is publikált.[11]

1934-ben megszületett második gyermekük, Judit.

1934-ben a Fotóművészeti hírekben „A múlt árnya” címen közzéadott írásában a hagyományos – a MAOSZ által is képviselt – értékeket támadva síkra száll a „Neue Sachlichkeit”-hoz közel álló „új fényképészet” mellett. 1936 decemberében ki is lépett a MAOSZ-ból, majd januárban Vadas Ernővel és Seiden Gusztávval megalapították a Modern Magyar Fényképezők Csoportját. Az új társulás hamarosan nagyszabású, nemzetközi kiállítást szervezett a Pesti Vigadóban – az 1937-es, a fotográfia 100 éves történetét bemutató sikeres Daguerre-kiállítás folyománya volt az 1939-ben megjelent Magyar fényképezés című album, melynek szerkesztésében ő is részt vett.

Az 1930-as évek végére a széleskörűen tájékozott Kinszki tisztában volt a rá és családjára leselkedő veszélyekkel. Kapcsolatait mozgósítva külföldi állást keresett, bevándorló útlevelet szerzett családjának Új-Zélandra, végül azonban nem tudták elszánni magukat a kivándorlásra. 1939-ben felvették a görögkatolikus hitet. Kötelező volt templomba járni, minden vasárnap ott kellett lenni a misén; volt templomlátogatási igazolvány, le kellett pecsételtetni. A zsidótörvények miatt a GYOSZ-ben felmondtak Kinszkinek, ezután textilszakemberként keresett pénzt, a Textil Zeitung tudósítójaként is dolgozott. 1943-tól többször is behívják munkaszolgálatba: dolgozott Déván és Celldömölkön, Pesten a Hengermalomban, ahol borsót kellett zsákolniuk és vinniük. Fehér karszalagjuk volt, nem sárga csillagot viseltek, mivel áttértek voltak. 1944 novemberében a Ferencváros vasútállomásról küldi utolsó levelezőlapját családjának. Kinszki Imrét egy a sachsenhauseni koncentrációs tábor felé menetelő magyar munkaszolgálatos században látták utoljára, 1945 januárjában.

Fiát, Kinszki Gábort a buchenwaldi lágerben ölték meg 1944 telén. Felesége és leánya a fővárosban csillagos házba, majd a gettóba kényszerítve élte túl a holokausztot. Lánya, Kinszki Judit mindmáig mindent megtett azért, hogy apjának alakja, művészi hagyatéka ne vesszen a feledés homályába.

Emlékezete szerkesztés

Róna utcai lakásuk előtt botlatókő emlékezik rá és gyermekére, a ház falán emléktábla található.

2011-ben a Zsidó Múzeumban közel száz Kinszki-fotográfia mellett a Kinszki-hagyatékban megmaradt dokumentumok és családi fotók is megtekinthetők voltak egy asszimilált középpolgári zsidó család közel száz évének érdekes lenyomataiként.

A 2014-es magyar holokauszt-emlékév alkalmából 2014. május 21-én Megmentett fények – Kinszki Imre (1901-1945) fotográfiái címmel kiállítás nyílt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárában.

 
Kinszki Imre és fia, Gábor botlatóköve

Kötetei szerkesztés

  • Fotográfiák / Photographs; szöveg Edward Serotta; Vintage Galéria–Centropa, Bp.–Vienna, 2009
  • Kinszki Budapestje; szerk. Buza Péter; Budapesti Városvédők Egyesülete, Bp., 2011

Díjai, elismerései szerkesztés

Családja szerkesztés

  • Felesége: Gárdonyi Ilona (1899. január 17. – ?), gyors-gépíró levelező.
  • Gyermekei: Gábor (1926–1944), Judit (1934. május 16. –)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b http://www.fotoklikk.hu/esemeny/kinszki-imre-1901-1945-fotografiak
  2. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 4.)
  3. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ [Imre_Kinszki Commons-alkotólap]. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Photographers’ Identities Catalog. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Artsy. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  8. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 323/1899. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.)
  9. ↑ Centropa: Kinszki Ilona
  10. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 714/1926. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.)
  11. ↑ http://www.centropa.org/sites/default/files/documents/lauder_javne_community_school_budapest_hungary_kinszki.ppt
  12. ↑ Díszpolgárok. www.zuglo.hu (Hozzáférés: 2017. október 14.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kinszki_Imre&oldid=26810122”