Kiskemence
Kiskemence (szlovákul: Kamienka, korábban Malá Kamenica) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Homonnai járásában.
| Kiskemence (Kamienka) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Eperjesi | ||
| Járás | Homonnai | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1416 | ||
| Polgármester | Benjamín Blaha | ||
| Irányítószám | 067 83 | ||
| Körzethívószám | 057 | ||
| Forgalmi rendszám | HE | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 526 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 104 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 230 m | ||
| Terület | 5,40 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 54′ 24″, k. h. 21° 59′ 56″48.906667°N 21.998889°EKoordináták: é. sz. 48° 54′ 24″, k. h. 21° 59′ 56″48.906667°N 21.998889°E | |||
| Kiskemence weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kiskemence témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Fekvése
szerkesztésHomonnától 9 km-re délkeletre, a Kamenica-patak partján fekszik.
Története
szerkesztésA falu a 14. században keletkezett a szomszédos Nagykemence határában. Első írásos említése 1416-ból Luxemburgi Zsigmond okleveléből származik „Kyskemencze” néven. A falut a német jog alapján telepítették be. A 15–16. században a Drugeth család homonnai uradalmához tartozott. 1556-ban 5 portát számoltak a faluban, ezzel a legkisebb falvak közé tartozott. Lakosságának száma a 17. században jelentősen emelkedett és már a közepes nagyságú falvak közé számított. 1684-ben a Drugethek kihalásával a Zichy család birtoka lett, majd házasság révén a 18. században a Csákyak birtokává vált. 1715-ben egy malma, valamint 12 lakott és 11 lakatlan háza volt. 1787-ben 51 házát 382-en lakták. Egyházilag filiaként a homonnai görögkatolikus egyházközséghez tartozott.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kis, és Nagy Kemencze. Két tót falu Zemplén Várm. Kis Kemenczének földes Ura G. Csáky Uraság, Nagy Kemenczének pedig Szirmay Úr, lakosai katolikusok, fekszenek Modrához, Hazsinához, és Pericsének is szomszédságokban, határjok három nyomásbéli, hegyes, völgyes nyomásbéli, kavitsos; gabonát, zabot, árpát terem, a’ Nagy Kemenczei határ jó búzát is, igen tsekély tájok van, legelőjök elég bőven, piatzok Homonnán, Nagy Kemenczének malmai nevezetesek.”[2]
A feljegyzések szerint 1812-ben olvasztómű és fűrészüzem működött a községben. 1835-ben házasság révén az Andrássyak birtoka lett.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kemencze (Kis), Zemplén vármegyében, tót falu, Petecsé fil. 510 r. kath. 4 ref., 8 zsidó lak. 288 hold szántófölddel. F. u. gr. Csáky. Ut. p. N.-Mihály.”[3]
Fából épített katolikus népiskolája 1881-ben nyílott, melyet 1912-ben téglából építettek fel újra.
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kiskemencze, laborczvölgyi kisközség 112 házzal és 613 lakossal, a kik tótajkúak s nagyobb részben római katholikusok. Postája Nagykemencze, távírója és vasúti állomása Homonna. A homonnai uradalom tartozéka volt s 1613-ban Drugeth György a homonnai jezsuitáknak adományozta. 1639-ben Mellétei Dévényi Istvánt is birtokába iktatják, a XVII. század végén pedig a Széchyeket. A homonnai jezsuiták része a jezsuiták ungvári kollégiumának a birtokába jutott. Azután a gróf Csákyak lettek az urai, majd a gróf Andrássyak s most gróf Andrássy Gézának van itt nagyobb birtoka és fűrészgyára. Az itteni római kath. templom 1704-ben épült.”[4]
1920 előtt Zemplén vármegye Homonnai járásához tartozott.
1945-ben élénk partizántevékenység folyt a falu környékén.
Népessége
szerkesztés1910-ben 526, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2011-ben 561 lakosából 519 szlovák.
Nevezetességei
szerkesztés- Görögkatolikus templomát 1799-ben gróf Csáky István építtette. Később római katolikus templom lett, Nepomuki Szent János tiszteletére van szentelve.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség
