Főmenü megnyitása

Klemm Antal (eredetileg Klemm Imre;[1] Léka, 1883. szeptember 1.Pécs, 1963. december 23.[2]) nyelvész, finnugrista, bencés szerzetes, a nyelvtudományok doktora (1957), a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1927) tagja. A finnugor nyelvek összehasonlító mondattani kutatása területén kifejtett munkássága rendkívül jelentős, a magyar nyelv mondat- és szószerkezeti sajátosságainak történeti alakulását felvázoló monográfiája napjainkig hiánypótló munka. 1923-tól 1955-ig Magyarország különböző egyetemein oktatott a magyar és az összehasonlító finnugor nyelvészet egyetemi tanáraként.

Klemm Antal
Született Klemm Imre
1883. szeptember 1.
Léka
Elhunyt 1963. december 23. (80 évesen)
Pécs
Nemzetisége magyar
Foglalkozása nyelvész,
finnugrista,
bencés szerzetes,
egyetemi tanár

ÉletútjaSzerkesztés

A bencések kőszegi és soproni gimnáziumaiban végezte középiskolai tanulmányait. 1902-ben érettségizett majd még ebben az évben belépett a Szent Benedek-rendbe,[2] s 1907-es pappá szenteléséig a pannonhalmi tanárképző főiskolán, majd 1907–1908-ban a Budapesti Tudományegyetemen tanult. Ez utóbbi tanintézetben szerezte meg 1908-ban magyar–latin–német szakos tanári oklevelét, 1909-ben pedig finnugor összehasonlító nyelvészetből védte meg bölcsészdoktorátusát.[2] 1908 és 1910 között a pannonhalmi bencés gimnázium magyar- és finnugrisztikatanáraként tevékenykedett, 1909–1910-ben több ízben külföldi – brüsszeli, laibachi (ma Ljubljana), római és stockholmi – egyetemeken folytatott nyelvészeti tanulmányokat. 1910-től a pannonhalmi bencés tanárképző főiskola tanára lett, 1911-ben és 1913-ban Finnországban, Szentpéterváron, Párizsban és Londonban hallgatott nyelvészeti stúdiumokat.

1923-ban magántanári képesítést szerzett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen mint a magyar történeti mondattan előadója, de pannonhalmi tanári állását is megtartotta, sőt, 1930-tól a pécsi Erzsébet Egyetemen is oktatott finnugrisztikát nyilvános rendkívüli tanárként. 1932-ben pannonhalmi és budapesti katedrájától egyaránt megvált, amikor a pécsi tudományegyetemen véglegesítették a magyar és finnugor összehasonlító nyelvtudomány nyilvános rendes tanáraként. Az 1937/1938-as tanévben a bölcsészettudományi kar dékáni tisztét is betöltötte. 1940-től, a pécsi bölcsészkar Szegedre költöztetésével az alföldi város egyetemén oktatott mint a magyar és finnugor nyelvtudomány, 1946-tól mint a magyar nyelvészet nyilvános rendes tanára, 1950-től 1955-ös nyugdíjazásáig pedig az általa szervezett magyar nyelvészeti tanszék vezetését bízták rá. Az 1944/1945-ös tanévben a szegedi tanintézmény prodékáni feladatkörét is ellátta.

MunkásságaSzerkesztés

Fő kutatási területe az összehasonlító finnugor nyelvészet volt, azon belül is tudományos érdeklődése az egyes nyelvek mondattani vonatkozásaira irányult. A mordvin, az osztják és a vogul nyelv kiváló ismerője volt, életének legnagyobb vállalkozása – a halála miatt befejezetlenül maradt – összehasonlító finnugor mondattani szintézis volt. Szintaktikai vizsgálatain belül különösen nagy figyelmet szentelt a finnugor nyelvek tárgyas ragozási rendszerének, a létige mondatalakító szerepének és a tagadásnak, de tanulmányozta a finnugor nyelvek hang- és alaktantörténetét is. Az első világháború során foglyul ejtett mordvin katonákat gyűjtött össze Pannonhalmán, akiktől eredeti népi szövegeket jegyzett le, illetve vett hanglemezre a Bécsi Egyetem számára.

Finnugor mondattani kutatásai vezették el a magyar nyelv behatóbb mondatelméleti vizsgálatához, amelynek során közép- és újkori nyelvemlékek és egyéb források alapján háromkötetes munkájában vázolta fel a magyar szintaxis változásának történetét Magyar történeti mondattan, 1928–1942). Jelentősek a névtan és a szótan területén végzett munkái, emellett általános nyelvészettel és nyelvfilozófiával szintén foglalkozott, eklektikus értelmezésében a nyelv pszichológiai-logikai-történeti produktum.

Társasági tagságai és elismeréseiSzerkesztés

Tudományos eredményei elismeréseként 1922-től a Szent István Akadémia rendes tagja volt, a Magyar Tudományos Akadémia pedig 1927-ben választotta levelező tagjai közé. 1949-ben tanácskozó taggá minősítették, s levelező tagságát csak 1989-ben, posztumusz állították vissza. Több hazai és külföldi tudományos társaság munkájában részt vett: választmányi tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak és a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak, 1925-től a helsinki Finnugor Társaság (Suomalais-ugrilainen Seura) tagja, 1938-tól az akkor alakult Észt Tudományos Akadémia levelező tagja volt.

Munkásságáért 1921-ben az MTA Sámuel-jutalmát, 1925-ben a Szent István Akadémia Fraknói-nagyjutalmát nyerte el.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Baróti Szabó Dávid nyelve nyelvújítási szempontból. Budapest, Athenaeum, 1908, 72 p. = Nyelvészeti Füzetek 50.
  • Mordvin szövegek. Budapest, 1916, 55 p.
  • A mordvin alárendelő viszony. in: Nyelvtudományi Közlemények XXXIX. 1920. 357–400.
  • Zur Geschichte der sog. Tempora in den finnisch-ugrischen Sprachen. in: Finnisch-ugrische Forschungen 1925.
  • A létige szerepe az osztjákban és a vogulban. in: Nyelvtudományi Közlemények XLVI. 1927. 386–401.
  • A mondattan elmélete. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1928, 164 p. (1927-ben elhangzott akadémiai székfoglalója)
  • Magyar történeti mondattan I–III. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1928–1942, 219 + 156 + 278 p. = A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve
  • Pécs és a Mecsek neve. Pécs, Pannonia, 1935, 20 p. = Pannonia Könyvtár 1.
  • Pécsi helynevek. Pécs, Pannonia, 1935, 13 p. = Pannonia Könyvtár 16.
  • A pécsi Nyírkállai-kódex magyar glosszái. in: Pannonia III. 1937. 264–275.
  • A magyar szenvedő ige. in: Emlékkönyv Melich János hetvenedik születésnapjára. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1942, 186–195.
  • Nyelvtudomány, logika, lélektan. in: Magyar Nyelv 1948
  • Magyar leíró nyelvtan történeti magyarázatokkal: Szótan, hangtan. Budapest, 1951

JegyzetekSzerkesztés

  1. Az Antal szerzetesi név felvételét követően 1945-ig kizárólag Klemm Antal néven, 1945 után szórványosan Klemm Imre vagy Klemm I. Antal néven is publikált, de az életrajzi lexikonok és az utókor az általa teljes formában nem használt Klemm Imre Antal – sőt, helyenként Klemm Antal Imre – neveken említik.
  2. a b c Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 404. o. ISBN 978-963-06-7919-0

ForrásokSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Rónai Béla: Klemm Imre Antal 1883–1963. in: Magyar Nyelvőr 1964
  • Károly Sándor: Gombocz szintaxisa és Klemm mondattana. in: Néprajz és Nyelvtudomány XXVII. 1983. 11–18.
  • Temesi Mihály: In memoriam Klemm Imre Antal. in: Magyar Nyelv 1984. 259–271.